Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-03-10 / 5. szám

1996. MÁRCIUS 10. SZEKSZÁRDI 13 Berkó: a térd a nyárra lesz „frankó"? A sportsebészetben (is) magának nevet szerző főorvos, dr. Mózer Tamás vezetésével hétfőn a megyei kórház ortopédiai osztályán megműtötték a Közgáz MATÁV elleni mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedő Berkó Editet, a KSC Szekszárd NB l-es kosárlabdacsapatának irányítóját, a csapat kapitányát. A már terjedőben levő kezdeti jó híreket a főorvos megerősítette. - A keresztszalag nagy szerencsére csak minimálisan sérült, a belső oldalszalag ment tönkre. Ami a porcleválást illeti, a belső gyűrűt sikerült visszahelyeznünk, szóval a vártnál kedvezőbb helyzettel találkoztunk. így van esély arra, hogy Edit elkezdje a nyári felkészülést, és a Sió Kupán (ami augusztus végén van - a szerk.) pályára lépjen. keserű szekszárdi kézilabdás analógia Megint felettébb üres a fenntartott protokollhely a szekszárdiak hazai meccsein, a mértani közepet megtaláló operatőrt nem küldik odébb, van hely bőven... Mintha csak két évvel ezelőtt lennénk. Az elnök egymaga ücsörgött a páholyban, a szurkolók, szponzorok, szimpatizánsok egy része már temetett, és készítette elő a kivonulást. A helyzet kísértetiesen hasonló most is. Több szempontból is. A mostani csapatban is ugyanúgy több sokra - legalábbis NB l-es nívóra - hivatott fiatal kézilabdázik. Akik itt Szekszárdon zátonyos körülmények közepette lettek bedobva a m élyvízbe. Ezek a lányok - önhibájukon kívüli okokból is - nagy szélsőségek között produkálnak, még egyes meccseken belül is. Például Gábor Adrienn és Pádár Margit olyan megoldásokra (átlövés, egyéni játék) is képes, amit ^kaidban világbajnoki ezüstérmes válogaHminktől láthatunk csak, de egy perc múlva mar olyan pontatlanságokat, figyelmetlenségeket követnek el, ami Simontornyán vagy Tengelicen sem tartozik a megengedhető kategóriában egy-egy kulcsjátékosnál. A mostani csapatban éppúgy kényszerpályán van az edző, mint két évvel ezelőtt Papp György volt. A mostani edző ujjlenyomata éppúgy tetten érhető a csapat önmagához képest előrelépő játékában, mint annak idején. A gárda éppúgy nem nyerő, hanem megremegő kezű lányok gyülekezete, mint a példában citált elődje. A mostani edzőnek éppúgy megvan a tekintélye, szakmai respektje, mint a hajdaniak. De az éppen hivatalban lévő trénernek ugyanúgy meg kell küzdeni a városhoz való nem kötődéssel, mint a réginek. A jelenlegi szakmai vezető ugyanúgy várja a játékbeli dadogást visszaszorító, irányító típusú vezéregyéniség megjelenését (a szülés után visszatérő Oravecz Erikáról van szó), mint annak idején a debreceni származású tréner a szökésekkelzsaroló Krementsova időleges visszatérését. Akkor is volt nagy vízözönneljáró szökés, most is. Akkor is hozott a vezetés egy lendíteni tudó szélsőt, és (annál is jobbat), most is. Ha kínok közepette is, de bent maradt a csapat. Most is?!... Az oldalt írta Bálint György A profi világbajnoki elődöntő utózöngéi John W. Robinson^Judjanak örülni az első űBHMuHauknak" 1996. február 24., Paks, este kilenc után néhány perccel. Egy amerikai ökölvívó bíró a WBU világszervezet pehelysúlyú világbajnoki elődöntőjében az Unió Box Team Szekszárd versenyzőjének a kezét lendíti a magasba: Bognár Lászlóét. Micsoda felemelő pillanat, micsoda magyar siker!... Bognár az első magyar profi ökölvívó, aki világbajnoki döntőt vívhat (Papp Lacinak, mint tudjuk 1964-ben amikor még csak egy világszervezet volt - egyszerűen nem engedték...). Micsoda meccs volt a mindenáron győzni akaró zambiai Kaoma ellen. Kis hazánkban ilyen tagú és nívójú 12 menetes profi bunyómeccset - magyar főszereplővel még nem rendeztek. Ahogy a prominensek látták... Bognár László, a WBU nemzetközi bajnoka, világbajnoki döntős: - Sportpályafutásom, de talán életem legszebb napja. Mindenekelőtt köszönet érte az Unió Box Teamnek, Ráczéknak, akik bíztak bennem, akik rávettek a pályafutásom profik között történő folytatására. Akik speciálisan, szisztematikusan csak velem foglalkozva, minden apró részletekre ügyelve felkészítettek és menedzseltek. Igen, a menedzselés!... Nagy diplomáciai siker, hiszen mindössze egy éve vagyok profi és kikaparták számomra ezt a gesztenyét. A meccs borzasztóan kemény, feszített tempójú volt, de már az elején éreztem, - mivel az én akaratom, ha úgy tetszik, stílusom érvényesült, hogy meglesz. Nem volt szabad leállnom „verekedni", el kellett lépnem és folyamatosan kiszurkálni őt. Köszönet érte a paksi ökölvívók baráti körének, akik anyagi támogatásukkal segítették az itteni fellépésemet, a rendezést. És köszönet a hálás közönségnek, amely néhány paksi sportvezetővel ellentétben nem felejtett el, végig mellettem volt és nagy-nagy pszichikai segítséget nyújtott. Hogy mi lesz majd a világbajnoki döntőben Kevin Kally ellen? Nehéz dió, mivel ő lesz odahaza (USA), de megpróbálom feltörni. John W. Robinson, a WBU elnöke (felül). Rácz György, az Unió Box Team Szekszárd edzője: - Versenyzőnk úgy bokszolt, azt csinálta, ami a sikerhez kellett. Már eddig is sokat változott ahhoz képest, ami még amatőr korában jellemezte, de még körülbelül félúton vagyunk. Tovább keményítjük, még aktívabbá, kezdeményezővé tesszük, hogy kellőképpen fel legyen vértezve ennél a Kaománál még keményebb, még képzettebb ellenfelekkel szemben. Rácz Félix, az Unió Box Team Szekszárd, menedzsere: - Úgy gondolom, hogy ezzel a világra szóló sikerrel eldöntöttünk egy vitát: ki is az első számú profi ökölvívó ma Magyarországon. Mert bennünket már eddig is zavart, amikor néhány pesti lapban - különösebb eredményfedezet nélkül megjelent, hogy Gálfi András. Örülök a rendezés és a szervezés sikerének is. Remélem, ez a meccs új fejezetet nyit klubunk alig ötéves történetében. Először is Bognár Lacival szeretnénk megvédetni a kis világbajnoki címét idehaza - vállalva annak ódiumát is, hogy esetleg veszít, és ez esetben nem vívhatná meg a hőn óhajtott világbajnoki döntőt az Egyesült Államokban. De mostantól már egy másik malomban is őrlők: a kisnehézsúlyban ugyanis nincs még címvédő WBU-nál, márpedig nekünk van egy Erős Lajosunk, akit különösebben már a profi világban sem kell bemutatni. Nem akarom nagyon elkiabálni, de igen nagy az esély arra, hogy Lajosnak egy ugyanolyan rangú meccset tető alá hozzunk, mint most Bognárnak. No és egy erőtől duzzadó, egyre érettebben bokszoló Kalocsait vétek lenne elhanyagolni... Jon W. Robinson, a londoni székhelyű WBU elnöke: - Boldog vagyok, hogy itt tölthettem néhány napot önöknél, s ha tehetem, minél előbb visszatérek. Minden remek volt, a mérkőzés és a rendezés is. Bognár nagyon jó volt. Nem hittem volna, hogy egy ilyen fiatalember, mint Félix, képes arra, hogy az előkészítéstől a meccs napjáig mindent a legnagyobb rendben megcsináljon. Ha kijönne hozzám néhány hónapra Londonba, vagy eltöltene néhány hónapot az USA-ban, biztos vagyok benne, hogy rövid idő alatt topmenedzser lehetne, mert azt faragnék belőle. Ezek után nem értem, hogy a magyar szövetség miért nem karol fel egy életképes sejtet, miért üldözi, ahelyett, hogy támogatná ezt a szekszárdi klubot. Ennyire jól mennének itt a dolgok a profi bokszban? Aligha gondolom. Bognár nagyon jó benyomást keltett, nálam is ő nyert. Nagy dolog ez, kívánom, hogy tudjanak örülni ennek a sikernek. Még ne azzal foglalkozzanak - amit itt frissen melegében ön is kérdez -, hogy mi lesz Kally ellen, ráérnek még ezzel. Kally, a mi bajnokunk, volt már korábban világbajnok, nagyon erős bokszoló. Bognárnak, úgy érzem, még több tapasztalatra van szüksége, hogy eséllyel vehesse fel a küzdelmet. Nem csupán nosztalgiáról van szó Újra a biciklis sztárok A hetvenes és a nyolcvanas évek szekszárdi biciklis sztáijai, az országúti szakág Numero 1-ei (Halász testvérek, Pálinkás, Liska Sajó) hosszú éveken át eltávolodtak a sportágtól, a továbbra is prosperáló egykori klubjuktól. No, nem az esetlegesen bennünk maradt tüskék, a vélt avagy valós sérelmek miatt, mert azok a sebek nem voltak mélyek - már régebben behegedtek. Nem tudatosan alakult úgy, ahogy alakult a bringával való viszonyuk. A régi nagyok ugyanis - noha mindannyian a városban maradtak egymással sem nagyon tartották szorosabban a kapcsolatot. Az elmúlt napokban azonban gyökeres változás történt: a szekszárdiak hajdani olimpikonja, Halász László felkereste a Bici Tour SE vezetését, s a többiek nevében felajánlotta a segítségét, az aktív közreműködést. Mintegy nyitányként össze is ültek a sportos rendezvények főhadiszállásának számító Jágerhaus sörözőben, ahová természetesen hivatalosak voltak a jelen versenyzői is, akik közül a legifjabbak eleddig csak az újságok hasábjain találkoztak a drótszamár leghíresebb szekszárdi lovagjaival. Az ötletadó Halász László elmondta, hogy nem csupán a nosztalgia támadt fel bennük. Ő például kerékpáros vállalkozásának köszönhetően - anyagi támogatást is tud adni. De az sem lesz kevés, ha majd a nagy öregek valamelyike edzés- és versenyzéstapasztalatait osztja meg a nagyok nyomdokaiba lépni igyekvő Istlstekkerrel, Aratóval, Ivanicscsal, Madarassal, Ágostonnal, Valkayval és Rádival.