Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-02-25 / 4. szám

1996. FEBRUÁR 25. , SZEKSZÁRDI USARiAP 9 Bartina: Tajvan majd jövőre A szekszárdi Bartina néptáncegyüttessel előfordult már, hogy a csapat szinte az utolsó pillanatban mondott búcsút - nem saját hibájából - egy-egy külföldi fellépésnek. Emlékezetes esetként él a táncosok tudatában az egykori líbiai fiaskó, amikor alig több mint egy héttel az utazás előtt derült ki, hogy az észak-afrikai országban történő bemutatkozás elmarad... A történelem mintha most megismételné önmagát, bár nem ilyen drámai módon. Néhány héttel ezelőtt azt lehetett hallani, hogy a Bartina a közeljövőben egy távoli ázsiai országban, Tajvan szigetén kap lehetőséget hírneve öregbítésére. Matókné Kapási Julianna, a csapat vezetője meg is tette az ilyenkor szükséges lépéseket, de végül is hiába. - Tajvani meghívóinktól még a múlt év végén kaptunk egy olyan faxot, •

lyben közölték, hogy, az egyik légi:aságuk féláron utaztatna bennünket. El is jutott hozzánk a cég árajánlata, melyből kiderült, hogy a tarifa némileg magasabb, mint bármely európai légitársaság Tajvanba szóló jegy ára. Persze, különösebben nem lepődtünk meg, hiszen azt gondoltuk, hogy az értesítésben olvasható ár az ígéret szerint majd úgyis feleződni fog. Lelkesen nekiláttunk támogatókat szerezni, nem is eredménytelenül, ám ekkor jött a hidegzuhany. Megrendeltük ajegyeket, s akkor világosítottak fel bennünket a légitársaság alkalmazottai: ez, a többinél némileg drágább jegy már eleve félárúnak számít. Azonnal otthagytuk őket, de már hiába próbálkoztunk másutt: sehol sem volt hely - legalábbis a még megfizethető turistaosztályon - a Tajvan felé repülő gépeken. A tajvaniak állítólag meglehetősen pirulnak a történtek miatt, s a csorbát kiköszörülendő, egy újabb meghívót küldtek a Bartinásoknak. Az invitálás jövő ilyenkorra szól, remélhetőleg akkorra semmi sem keresztezi a szekszárdi táncosok útját. * S, hogy ne csak rossz hírekkel szolgáljunk a Bartina háza tájáról, talán nem felesleges közreadnunk Matókné Kapási Julianna -, s persze valamennyi bartinás - örömét, melyet a nemrég rendezett eredmenyes mecénásból váltott ki. A belépőkből 180 ezer forintot tehet a kasszájába az egyesület, s ehhez az összeghez jön még néhány plusszbevétel. Az árverésre bocsátott virágkompozíció Egyed Lászlónak 20 ezer forintot ért, s újabb komoly summátjelentett Kocsis Imre Antal 50 ezer forintos átutalása a polgármesteri keretből. A lapunknak is fotózó Jantner László pedig a helyszínen készített felvételeket a vendégekről, akik nagy örömmel vásárolták meg a fényképeket. Ez az akció további 40 ezer forinttal gyarapította a Bartina bankszámláját. A Bartina mecénásbál vendégei, támogatói: Aszódy József, Bach József, Bálint György, dr. Bakó Béla, dr. Berta Attila, Bíró Annamária, Bíró Endre, Bosnyák János, Bősz Endre, Bősz Péter, Bősz Lilla, Bősz Miklós, Csapó Jenő, Csák Gábor, dr. Darvasi Csilla, Dusa Nándor, Egyed László, Fehér Kálmán, Ferenc Vilmos, Főglein Ferenc, Fridmanszky Zoltán, Ganczer László, Goóts Kálmán, Gödrei István, Hagymási Attila, Halmai Gábor, Halmosi Ferenc, Halmosi Klára, dr. Hankovszky Zsolt, Harangozó Tamás, dr. Herbert Éva, Herczig Ferenc, Herr Péter, Honti Sándor, Horváth József, Hölcz Attila, Huszár Tibor, Hutainé Kelemen Erzsébet, dr. Imre József, Jantner László, Jerabek Jenő, Jobban Zoltán, Kárpáti Ferenc, Kiss László, Kocsis Imre Antal, Kövecses László, Marosi Árpád, Matus János, Nagy Géza, Meksz Zoltán, Matók Béla, Mohai András, Molnár István, Nagy István, Nagy Géza, Nagy István, Nagy Sándor, Nemes János, Németh István, Nyerges Tibor, Ördög Zoltán, Palkovics József, dr. Palkó László, Pál Ildikó, Pálmai Csaba, Puskely János, Rábolt Oszkár, Rácz Zoltán, Rácz Mónika, Rotkai Gyula, Sas Eresébet, Schafer János, Sipos Márton, dr. Szabó Zsolt, Szily Lajos, Szunyogh István, Szűcs István, Taba István, dr. Ternák Gábor, Tóth László, Varga József, Vaijas Edit, Vas József, Várda Péter, Verhás Mihály, Vida Aranka, Vörös Gábor, Wiedemann Mihály, Zsók Csaba, Alpli Zsigmond. A BÁLT RÉSZVÉTEL NÉLKÜL TÁMOGATTÁK: Balla Sándor, Béres Vilmos, Csorba László, Gulyás Ferenc, Hohmann Józsefné, Parragh Ferenc, Rigler István. Big Band Clintonnal Pályafutása legnagyobb eseménye előtt áll a Szekszárd Big Band, miután nemrég megcsillant a csapat előtt a nagy lehetőség: fellépés a jazz őshazájában, az Amerikai Egyesült Államokban. - Egy Szekeres Zsolt nevű úr keresett fel bennünket nemrég, aki mint befolyásos amerikai személyiség felajánlotta: hozzásegít bennünket egy kéthetes turnéhoz az Újvilágban - adott tájékoztatást az előzményekről Pecze István, a Big Band művészeti vezetője. - Az ajánlat annyira komolynak tűnik, hogy már el is kezdtük a felkészülést, hamarosan próbálunk a fővárosi ELTE kórusával, akikkel együtt közösen adnánk elő Washingtonban a Szekszárdi Jazz Misét. Sőt, ha minden összejön, világraszóló szenzációnak is részese lehet a csapatunk: miután a tárgyalások eredményeként a Fehér Ház előtt is játszanánk, maga Bili Clinton is csatlakozna hozzánk egy szaxofonszóló erejéig. - amennyiben akkor, azaz októberben még az Egyesült Államok elnöke lesz. Áz utazás összköltsége a résztvevő hetven főre számítva hozzávetőlegesen-18 millió forintot tenne ki, tehát nem kis feladat vár a Big Bandra, már ami a támogatók, szponzorok megnyerését illeti. A Big Band a múlt héten a művelődési házban telt ház előtt lépett fel Őszintén bevallom, még ha szégyenkeznem kell is miatta, hogy nem igazodok el a modern művészetek útvesztőiben. Amikor egy festményen csak maszatos foltokat látok, mintha egy festékbe mártogatott rongycsomót csapkodtak volna a vászonhoz, akkor én egy pillanatig sem vagyok képes azt látni, amit a műalkotás alá írnak, például hogy „ábránd", vagy „lázadás", vagy „száguldó idő". Talán azt még elfogadnám címnek, hogy ködös reggel, mert a ködös reggelek elég rondák és olyankor egyébként sem sokat lát az ember a világból. Persze ugyanígy vagyok a modern, pontosabban a nagyon modem szobrászati termékekkel is. Egy kőtömb, amelyet olyan rafináltan faragnak meg, hogy inkább hasonlít egy érdekesen nőtt burgonyára, mint bármiféle emberi alakra, szóval ez a kődarab hiába „szerelmespár" a művész véleménye szerint, bennem más vélemény alakul ki. Szerencsés esetben mosolygok, gúnyosan vagy elnézően, de bizony megesik az is, hogy dühösen hagyom el a kiállítás színhelyét, s mire észbe kapok, már kicsúszott a számon valami, amiért csak akkor nem kellene pirulnom, ha a tizenévesek korosztályához tartoznék. Tehát így állok a modem művészetekkel. Illetve így álltam a legutóbbi időkig, de most megtört a jég. Négyéves kisfiammal, Gergővel megfejtettük a művészet titkát egy olyan szobornál, amelyik ugyancsak föladja a leckét a modernségével. Tihanyba kirándultunk. Az apátsági templom előtti téren úgy áll egy szobor, mint a szikla. Nem faragták, nem csiszolgatták. Legalábbis semmi jele annak, hogy a művész ilyen hétköznapi dolgokkal vesződött volna. De felöltöztette a délceg, több mázsás követ, mégpedig királynak. Rozsdamentes acélból készült palástot terített rá, aztán ugyanilyen anyagból való koronát tett a fejére, azaz hogy fej hiányában a szikla végére, ami olyan keskenyre csúcsosodik, hogy rá lehet akasztani a koronát. Nem feledkezett meg a szobrász az országalmáról sem, ezt a kezében tarfaná a király, ha volna keze. így csak oda van erősítve a fényes gömb az oldalához. - Látod, kisfiam, milyen érdekes szobor - mondom Gergőnek és figyelem a hatást. A gyerek néz, néz, hallgat. - Tudod, ez egy király. Ott a fején a korona. Gergő szeme felcsillan. - Szép fényes a ruhája - mondja és tovább szemlélődik. - Nagy király - toldom meg. - Ő alapította az országot. Rá is van írva a szoborra, látod, ott alul köbe vésték a betűket, hogy az alapító. Szóval ez nagyon nagy király. A gyerek közelebb megy és rámutat az országalmára. - Nézd, papa! Ágyúgolyó. Meglőtték. Jaj, papa, meglőtték!Szegény király. Szegény... Ugye, szegény? Papa, ugye te is sajnálod? - Igen, kisfiam. - Gergő majdnem sírva fakad. Nem tudja levenni szemét a szoborról. Megsimogatja a kősziklát. - Majd jöjjünk ide holnap is! - mondja, s apró tenyerét megint ráteszi a kőre. - De ugye, papa, akik meglőtték, azok nem kapnak szobrot, mert csúnyák! - Azok nem. - Mindjárt a reggeli után jöjjünk el ide!... En nagyon sajnálom ezt a királyt. - De azért, ha meglőtték is, elég keményen tartja magát. Mint a kőszikla. - Elfordulok, alig tudom viszszatartani a nevetést. Gergő szorítja a kezemet. Kiabál. - Szeretném, ha senki nem tudná öt legyőzni! • Elszégyellem magam, borzongást érzek a hátamon. Átnyalábolom a kisfiút és fölemelem a király koronájáig. - Az arcát is megsimogathatod. GEMENCI JÓZSEF