Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-02-25 / 4. szám

, szekszárdi VASARNAP 1996. FEBRUÁR 25. 52 Mezőgazdasági kerekasztal: Szükséges a szabályzatmódosítás A városi önkormányzat Mező­gazdasági Kerekasztalának tagjai úgy látják, hogy a hatékonyabb te­vékenység érdekében nem kerül­hető ele a működési szabályzat módosítása - fogalmazták meg a résztvevők a szerződés legutóbbi ülésén. Ezt követően pontosítot­ták, illetve összeállították,az idei év munkatervét. Döntés született a megyével való kapcsolatfelvétel­ről, a Vállalkozói Központ, a szek­szárdi Hegyközség és a Mezőzgaz­dasági Kerekasztal egy bemutat­kozó anyagot készít a közeljövő­ben. A résztvevők megvitatták az idei közcélú vízelvezetői progra­mot is, azzal a szándékkal, hogy a közeljövőben meghatározzák azt a programhoz szükséges pénzügyi keretet, amit magára tud vállalni a város. Ehhez szükséges egy olyan tájékoztató, mely Szekszárd idei költségvetés-tervezetét részletezi a sarokszámokkal együtt. Christina Henriksson és kolléganő­je, Pia Strandh Göteborgban a szociá­lis-egészségügyi ágazatban dolgozik vezetőként. Szekszárdra örvendetes hírrel érkez­tek, közölve, hogy az idevágó svéd terv értelmében április 30-tól harminc ma­gyar hölgy számára nyílik lehetőség Skandináviába egy olyan továbbképzé­sen részt venni, mely az idősek, moz­gássérültek helyzetének javítását cé­lozza. A svéd fél szándéka szerint né­hány hely jut a szekszárdi jelentkezők számára is. Hogy kije lesznek ezek a szerencsé­sek, azt még nem íudju, ám azt már igen, hogy mi a nevük a szintén Svéd­országba utazó szekszárdi diákoknak. Ugyanis a delegáció vezetője, B. úr ­aki némileg rendhagyó módon azt kér­te, hogy neve ne kapjon nyilvánosságot - elmondta, hogy az általa vezetett Skandináv Intézet egyik legfontosabb feladata a hídverés a kelet-európai or­szágok - így hazánk - irányába. Az „élő internet" egyik üdvözlendő eleme a fiatalok cseréje. Ez azt jelenti, hogy ­legalábbis a svéd fél nagyvonalú ígérqá te szerint - az első turnusban április 13­án máris utazhat egy hétre Göteborgba három szekszárdi középiskolás az I. Béla, illetve a Garay János Gimná­ziumból. Természetesen ugyanebben az időpontban - s ugyancsak egy hétre - göteborgi fiatalok érkeznek Szek­szárdra. Kisebbfajta „svédjá­rásnak" volt a színhe­lye a múlt héten a me­gyeszékhely, hiszen az előző oldalon már be­mutatott borszakértő mellett egy háromfős svéd delegáció is is­merkedett városunk­kal. A küldöttség két szőke hajú, kék szemű hölgytagja le sem ta­gadhatta volna svéd mivoltát; az úr eseté­ben pedig anyanyelvi magyarsága elárulta, hogy bölcsőjét egykor hazánkban ringatták. A cím lehet, hogy némileg megtévesztő, ám ez első elképe­dés ellenére se gondolja azt sen­ki, hogy a városszerte közismert Baky Péter munkásmozgalmi babérokra pályázik. Nem, a Mű­vészetek Háza igazgatója éppen­séggel nyugodt polgári körülmé­nyek között szeretne élni, lakni ­ha tudna. - Ez a ház huszonkét éve folyamato­san ázik - mutatott a plafonra Baky Pé­ter, aki lakásában fogadott bennünket. - Fűteni nem merek a műteremben, mert a meleg hatására elkezdene ol­vadni a lapostetőre fagyott hó és jég. Persze, az idő enyhülésével úgysem tu­dom elkerülni azt, hogy ne zúduljon be a lakásba a felgyülemlő víz. Baky Péter számára a Székely Berta­lan utcai' háztömb művészlakásainak egyikét utalta ki még annak idején a ta­nács. Persze mindenki örül, ha fedél van a feje felett, az alkotó ember szá­mára pedig egyenesen ösztönző erő egy külön erre a célra kialakított, óriási „csarnok". Ám jelenleg a művészi energiák jó része a beázással szembeni - egyébként reménytelennek tűnő ­harcban fecsérlődik el: Baky Péter edé­nyeket, vödröket és lavórokat kerülget, illetve helyez ide-oda, a víz szeszélyes útjainak megfelelően. A lakás falain terjeszkedő foltok tarkítják, időnként egy-egy malterréteg a gravitációnak en­gedelmeskedve leválik, néhol pedig már vidáman virágzik a penész is. A szekrényeket, bennük az értékes köny­veket ugyan fólia védi, kérdés, meddig hatékony az ilyesfajta óvintézkedés. - Ezeket a lapostetős házakat két év­tizede eleve slendrián, hanyag módon építették meg - folytatta a művész. ­Elődeim, Mözsi Szábó István, Fusz György ugyancsak ezzel, azaz a beázás­sal küszködtek. Persze, a karbantartók a panaszaikat hallva kijöttek, majd v^^ lamit matattak is a tetőn, ám jött az elsl^F hó, és minden kezdődött elölről. A helyzetet jelenleg súlyosbítja, hogy nem kis részben az itteni állapotok miatt megromlott az egészségem. Az egyik nap rosszul lettem, s komolyan mondom, hogy majdnem megfullad­tam. A pohár betelt, március elsejétől nem vagyok hajlandó lakbért fizetni, vállalva az ezzel járó következménye­ket. Baky Péter természetesen tisztában van azzal, hogy nem ez az igazi megol­dás. Ám elkeseredetten mondja, hogy eljutott arra a pontra, amikor is már ele­ge van mindenből. - Arra tettem fel az életemet, hogy festő legyek - vall önmagáról Baky Pé­ter. - Ám ilyen körülmények közepette egyszerűen lehetetlenség tartósan élni és dolgozni. S ezért vállalkoztam erre a beszélgetésre, magánéletem ezen da­rabjának felfedésére, hiszen most már semmit sem veszíthetek, legfeljebb a láncaimat. Fotó: Jantner László A svéd delegációt Kocsis Imre Antal polgármester és Fodor Miklós alpolgármester fogadta

Next

/
Oldalképek
Tartalom