Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-02-11 / 3. szám
15 1996. FEBRUÁR 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Piros szív Én azt mondom: február 14. És mit mondasz te? Ha egy kicsit is romantikus alkat vagy, ha csak egyetlen embert is szeretsz önmagadon kívül, azt kell mondanod: Valentin-nap. Hetedik éve már, hogy ez a szép ünnep belopta magát Magyarországra is. Manapság úgyis minden téren a Nyugat majmolására törekszünk, ami nem lenne baj, ha csak az ilyen kedves hagyományokat vennénk át. Ajándékozásból, örömszerzésből sosem elég. Jó néhány héttel karácsony után és legalább ilyen messzire a húsvéttól igazán ránk fér egy kis boldogság. ^feAz angol naptárakban február 14. ^Jy szerepel: Szent Valentine napja. Ki volt Szent Valentine? Egy jószívű itáliai pap, aki a kolostor kertjében szedett virágokkal minden arrajáró embert megajándékozott. Önzetlen jósága eredményeként ma is emlékszünk rá, halálának napja, február 14., a szerelem, a szeretet, a boldogság, a hála ünnepe lett. Tökéletes alkalom arra, hogy kimutassuk megbecsülésünket a másik ember iránt, apró csokorral, egyszerű ajándékokkal, igaz örömet szerezzünk azoknak, akik egész évben szeretettel vesznek körül bennünket. Legyen ez az ő napjuk és persze a miénk is, hiszen ebben a vidám hagyományban a kölcsönösség a legszebb. A kapott és adott apróságok arányából mindenki rájöhet, kell-e viselkedésén változtatnia. A Bálint-napi ünnepet nemcsak a # la és a szeretet érzése lengi körül, ham a titkos szerelem romantikája is. Ezen a napon minden megengedett, még az is, hogy név nélkül küldjünk valakinek üdvözlőkártyát, apró ajándékot. Nincs az a lány (vagy fiú), akinek ne lágyulna meg a szíve egy ilyen kedves meglepetéstől, sőt többségük még nagymamakorában is ott fogja őrizni ezt a szép emléket az éjjeliszekrény fiókjában. Azoknak, akik nem tudják, hogy fogjanak hozzá a Bálint-napi levelezőlap megírásához, ajánlom figyelmükbe Adrián Mole Pandorához írt változatát: „Lekvárszín haj, térdzokni, Képtelenség megszokni. Az alakod bomba, a szemed álmodó, Te vagy Esmeralda én meg Quasimodo." Ha a versikénk nem sikerül ilyen eredetire, akkor se keseredjünk el, a lényeg úgyis az üzenet, hogy gondoltunk egymásra. Ági New generation Ö is egy közülünk. Történelemben tudós Nemsokára egy szekszárdi fiúért izgulhatunk a képernyő előtt, hiszen Gál István László, a Garay János Gimnázium negyedik osztályos tanulója bejutott a Ki miben tudós? vetélkedő televíziós döntőjébe. Nem mindennapi teljesítményről van szó, rajta kívül az országban csupán 15 diák bizonyult erre méltónak. - István, mi mindent kell tudnunk erről a versenyről? - A Ki miben tudós? versenykiírására a történelemtanárom,,. Zentai András hívta fel a figyelmem. Őszintén szólva, eleinte nem lelkesedtem túlságosan a dologért, ugyanis a történelem-OKTV-n feltétlenül indulni szerettem volna, és attól féltem, hogy emellett már nem marad elég időm, hogy a Ki miben tudós? témaköreiből is tisztességesen fölkészüljek. Végül mégis úgy döntöttem, hogy mindkettőt megpróbálom, hiszen a két hasonló témájú versenyre való tanulás jól kiegészítheti egymást. - Hány fordulón keresztüljutottál el a legjobb tizenhat diák közé? - Először a december elején rendezett megyei fordulón kellett jól megfelelni, ezután a különböző megyékből százharmincöten próbálkozhattunk az országos írásbeli versenyen, majd a harminckilenc legjobb vehetett részt a február 3-án tartott szóbeli megmérettetésen, és végül közülük választották ki azt a tizenhat embert, akik a televízió képernyőjén bizonyíthatják majd a történelemben való jártasságukat. - Gondolom a felkészülés rengeteg energiát és időt igényelt. Hogy sikerült megbirkóznod ezzel a nehéz feladattal? - Biztosan azt hiszed, hogy látástól vakulásig csak történelmet Tanultam. Egyáltalán nem így van. A helyes időbeosztáson nagyon sok múlik. Az én elvem az, hogy az első mindig a pihenés, hiszen minden egyebet erre alapozva tudunk teljes értékűen elvégezni. Megfelelő mennyiségű alvás nélkül gyorsan felőrlődik az ember. A hatékony tanulásra is kidolgoztam egy módszert. Nagyon lassan, figyelmesen olvasok, miközben próbálok memorizálni, így a lényeg ismétlés nélkül is megmarad bennem. Naponta két három órát fordítok a történelemre és kb. ennek a felét az egyéb tanulnivalókra. - Számomra hihetetlennek tűnik, de tudom, hogy a történelmen és a tanuláson kívül még rengeteg mással is foglalkozol. - Igen, kikapcsolódásra is jut időm. Nagyon érdekel például a vadászat. Nemrég tettem le az állami vadász- és fegyverismereti vizsgát, sőt erre az évre már a vadászjegyet is kiváltottam. Az első fegyveremet a nagyapámtól örököltem, aki a legnagyobb példaképem, csodálatos ember, szeretnék rá hasonlítani. - Azt hiszem, nálad nem csak a szellemi, hanem a fizikai erőnlét is biztosítva van. - Természetesen a sport sem marad ki az életemből. Öt éve foglalkozom a karatéval, bár két éve csinálom igazán intenzíven, ebben nagy szerepe van a jelenlegi mesteremnek, Záborszki Zoltánnak. Sajnos a legtöbb ember pusztán a sportot, a verekedést látja a karatéban, pedig az sokkal több ennél. Az igazi célja a test nevelése, a jellem fejlesztése, ezek mellett csak másodlagos az önvédelem tanulása. - Történelemből az ország legokosabb 16 diákja között vagy v nemsokára „tv-sztár" lesz belőled. Ügy tudom, mindez kemény pontokat és tandíjmentességet jelent a felvételin. Lehetnek még ezek után beteljesületlen álmaid? - Hidd el, azért akadnak. Persze nagyon örülök, hogy ilyen eredményt értem el, de ez nemcsak rajtam múlott, sok segítséget kaptam például Zentai tanár úrtól is. A jövőre nézve rengeteg álmom és tervem van még. Szeretnék felvételt nyerni a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karára, utána pedig egy jó állást találni, hogy megvalósítsam a legnagyobb vágyam, eljuthassak a világ minden részére. Gvuricza A SZEKSZ és a diáknapok Valamennyi szekszárdi középiskola vezetője meghívást kapott január 31-én délután négy órára a polgármesteri hivatal kistermébe. Az érkező vendégeket a SZEKSZ képviselői, Füzék Gábor, a középiskolások szövetségénekjelenlegi elnöke, Szabó Zsófia, Gábor elődje és Szilágyi Nóra diákpolgármesterek fogadták. Zsófi elmondta, a rendhagyó találkozót azért szervezték, hogy az iskolák igazgatóit és a tanárokat is tájékoztassák a városi diáknapok eseményeiről, illetve segítségüket, támogatásukat kérjék a programok megvalósításához. A SZEKSZ, szakítva a hagyományokkal, idén nem a március 15-i ünnepségekhez kapcsolja a diákrendezvényt. Döntésüket a tavalyi rossz időjárással, illetve a kollégista diákok érdekeinek figyelembevételével indokolják. A diáknapokat ugyanis nemcsak az itt lakóknak, hanem az itt tanulóknak is szervezik. Sok kollégista már március 14-én hazautazik a háromnapos ünnepre, így ők lemaradnának a programokról. Ezért a legjobb lehetőségnek az tűnik, hogy idén március utolsó hetében, 27-28-29-én kerüljön sor a diákrendezvényre. A diákok által felmutatott programtervezetet valamennyi iskola vezetője, képviselője megfelelőnek és színvonalasnak találta, kifogások csak az időpontokkal, illetve a helyszínekkel kapcsolatban hangzottak el. Szerencsére Batár Zsolt, a Gyermekek Háza új igazgatója mindvégig rendkívül segítőkésznek mutatkozott, így az első nap programjai kivétel nélkül a Gyermekek Házában zajlanak majd. Póla Károly, az I. Béla Gimnázium és Műszaki Középiskola igazgatója kérte, hogy a rendezvények ne kezdődjenek túl korán, hogy azok a diákok is részt vehessenek rajtuk, akiknek hetedik órájuk van. Több iskola is felvetette, hogy a sportvetélkedők inkább ügyességi feladatokból álljanak, mint kosár- vagy kézilabdameccsekből. A SZEKSZ képviselői szívesen fogadtak minden javaslatot, és ezek ismeretében dolgozzák majd ki a diáknapok végleges programtervezetét, mely valóban színesnek és sokoldalúnak ígérkezik. A kulturális, sport- és szórakoztató rendezvények között mindenki megtalálja majd a neki valót. Gy. Á.
