Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-02-11 / 3. szám
13 1996. FEBRUÁR 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Születésnapján vívja élete legnagyobb meccsét Még két hét van hátra az országos, sőt a nemzetközi érdeklődést kiváltó nagy bunyómeccsig, a WBU égisze alatt Pakson sorra kerülő világbajnoki elődöntőig, de a magyar szereplő - reméljük, hogy főszereplő lesz - Bognár László (Unió Box Team Szekszárd) népszerűségi indexe máris igen magas. Hogy miért? Élek a gyanúperrel, nem csupán korábbi önmagához változó, még spécibb ökölvívótudása miatt, hanem maga az ember, úgy külső megjelenésre és belsőre egyaránt vonzó. Ehhez elég csak egyszer párbeszédbe elegyedni vele. A sportág berkeiben Miskolctól Záhonyig őszintén szurkolnak neki: „ha valaki megérdemelné a dicsőséget, a velejáró pénzt, akkor az a „Bogesz" - sommázhatjuk eképpen a véleményeket. Természetesen a zambiai Kaoma elleni meccsel kel, fekszik. Már most egy rendkívüli teljesítményre sarkalló versenyláz munkál benne. Videón már látta az ellene olaszországi edzőtáborozással készülő afri« t. A hét elején arra kértük az élete, sportpályafutábagy fellépésére készülő - reméljük lesz ennél még nagyobb fellépése, például nyáron az USA-ban, amikor két bokszolóval öklöz majd a ringben, hogy mérkőzzenek meg a pehelysúly világbajnoki címéért, a WBU-nál - Bognár Lászlót, hogy elemezze ki nekünkleendő ellenfelét, aki régi motoros a profik között és WBC-nél már nem egyszer címéért is mérkőzött. - Alapvetően vívó stílusú, szikár, amolyan másodszándékú kontra bunyós, aki rengeteget üt különböző ütéskombinációkkal fűszerezve. Ötöket-hatokat üt, szóval profi, érti a mesterségét, nem véletlenül rendelkezik húsz fölötti győzelemmel. - Eme felsorolt pozitív tulajdonságokat elmondhatja rólad Kaoma is, ha egyáltalán hozzájutott valamiféle videoanyaghoz...? - Merem remélni, hogy igen, talán ebből is látszik, hogy nagy csatára van kilátás, de bízok magamban, a paksi közönségben és abban, hogy képes leszek irányítani, az akaratomat ráerőltetni az afrikaira. - Miben lehet jobb Bognár, hogyan kerekedhet fölé? - Úgy tűnik, hogy én azért szűkebben bokszolok, rengeteg egyenest ütök és ezekkel szeretném megelőzni, megállítani őt. Ebben segíthet a nyitottabb védekezése. Persze már régóta tudom, hogy ez nem elég az üdvösséghez, igenis közel kell kerülni hozni, sorozásokkal és felütésekkel dolgozni. Az elkövetkezendő napokban ezt sulykoljuk, ezt próbálgatjuk Gyuri bával (Rácz György, az Unió Box Team Szekszárd edzője - a szerk.), össze kell állni a technikának és taktikának egyaránt február 24-ére. Micsoda időzítés, ezen a napon lesz a 28. születésnapom, életem legboldogabb napja lehet. - Laci, úgy értesültünk, hogy régi vágyad egy önálló lakás. Ha valamilyen földön kívüli lény megszólítana: megvan a lakás, de a ringben nem a te kezedet emelik migd magasba, miképpen reagálnál rá? - Elutasítanám azzal, hogy nekem a győzelem kell! Már csupán azon logika alapján is, hogy egy győzelemmel nagyot lépnék az általam elképzelt lakás megvásárlása felé... Hajnalodik a szekszárdi kézilabdában ? Öngyötrő töprengésekre, meditációra nincs idő, hiszen az őszi 13 forduló után már a „tavaszba is fordult" a női kézilabda NB I. mezőnye és... talpon kéne maradni. Mármint a megyei reprezentáns Ferropatent-Lazúr gárdájának. Nem lesz könnyű!... Részintazért, mert a négy pontjával a sereghajtó pozícióját foglalja el, és matematikailag is jócskán hátrányban van k sima bentmaradást jelentő 11-12. helyektől. Persze ez a különbség nem annyira aggasztó, sokkal inkább a csapatjátékban való visszaesése, szervezetlensége. Ami teljes egészében aligha fogható a szerb kiválóság, Tamara Mandzic távof lára, hűebben: váratlan megszökére. Azt a változtatást, ami a Vasas elleni meccs után már egyértelműen „benne volt a levegőben" meglepte a vezetés: az addigi pályaedző, a szekszárdi kézilabdát három évvel ezelőtt az élvonalba juttató Hajnal Józsefet szakmai főnökké léptette elő. A feladat adott: bent kell tartani a csapatot az élvonalban. A szponzori elvárások - az őszi történet ismeretében - is ez irányba szelídültek, a fö támogatók megnyugtatták az elnökséget, hogy az eddigi megállapodásnak megfelelően biztosítják az anyagiakat, nem hagyják magukra a közvetlen vezetőséget és a csapatot, de... Ahhoz, hogy kedvük legyen jövőre is szponzoronként „ott maradni" a kézilabdában - ezt már mi sugalljuk -, ha törik, ha szakad, az NB Iben kell(ene) maradni. Ezen az úton főszerep jut a régi-új vezetőedzőnek Hajnal Józsefnek, aki - ebben senkinek sem lehet kétsége - kellő empátiával viseltetik a csapat, a város kézilabdasportja iránt. Vele beszélgettünk: Az oldalt összeállította Bálint György - Hajnal úr! A szurkolói letargia odáig megy el, hogy a jelenlegi „garnitúrát" nem igazán tartja az élvonalra alkalmasnak, amivel azért nem lehet egyetérteni... - Nem a kötelező optimizmus mondatja velem: élvonalra alkalmas, tehetséges játékosok alkotják a keretet. A kvalitásokkal, a képességekel nincs baj. Van kikre építeni. De az is igaz, hogy jelenlegi helyzetünkben már bravúr szükségeltetik! Amire képesek lehetünk, ha újból a szó igazi értelmében vett csapattá, közösséggé válunk. Ebben nagyon segítene egy görcsoldó győzelem. - Az edzőnek meg kell nyernie a játékosokat az ügyért! Hajnal József ennek érdekében legelső szekszárdi edzősködésének idején gigászi küzdelmet folytatott... - Most azért egészen más a helyzet, nem vagyok ismeretlen és felnőtt, érett emberekkel van dolgom. E tekintetben könnyíti a helyzetemet, hogy a mostani keretben nyolc-kilenc játékos tökéletesen ismer, közülük többel más helyütt már dolgoztam. - Van-e visszatérés ahhoz sokmozgásos, figuratív kézilabdához, amely már önnél is, de a „Pánczél-korszakban " különösen jellemezte a csapatot. - Igen, hisz ezek a játékosok nem felejthették el egyik napról a másikra, amit a meccseken csináltak, amely jellemezte őket a töbször emlegetett Pécs, a Caola, és legfőképpen a Dunaferr elleni meccseken. Építünk erre, de tanulunk új elemeket is, már ami a támadójátékot illeti és azt hiszem, hogy a védekezés egysége helyreáll. - Mandzic nélkül is? - Nem siránkozom utána, tisztelve magas kvalitásait, az a véleményem, hogy nem igazán csapatjátékos, márpedig nekünk itt most csapatot kell csinálni. - Benne van a pakliban, hogy előbbutóbb lesz csapat, de lesz-e nyerni is tudó Ferropatent-Lazúr? Fiatal, rutintalan játékosok egész sora van a keretben, így felrémlenek bennünk az esetleges újabb egygólos vereségek. - Egy győzelem, a sikerélmény, mely tovatűnt, megoldaná azt a problémát, amit feszeget. Ha a kérdés mögött ott van, hogy igazolunk-e, akkor hadd mondjam el: napirenden van. Irányítóban és jobb átlövőben valóban szükség van kész, gyorsan beépíthető emberekre, vannak kiszemeltek, de úgy fogom fel a feladatot, hogy a mostani játékoskeretre, annak értékeire építek. Rossz napok járnak a magát különösebb nagyképűség nélkül is sikeresnek mondható szekszárdi fociedzőre, Kniesz Mátyásra. „Elment" a csapat sorsát komolyan vevő, azért tenni tudó szeretett jó barát, Rittmann Laci. Maga a tragikus halál ténye meglehetősen frusztrált állapotot okoz nála, amit a hétköznapok történései, a bizonytalanság állapota csak tovább mélyít. Adva egy saját nevelésű játékosokból álló ütőképes társaság, amely összerázódásának első évében már dobogós az NB III. Dráva-csoportjában. Derék Mátyásunk is tudomásul vette „a focira már nincs sok pénz Szekszárdon" alaphelyzetet, de mégis reménykedett. No nem a csodában, hanem abban, ha sikerül megfordítani a sorrendet (előbb produkálunk és akkor is szerényen meghúzódva várKulissza juk az anyagilag szebb-jobb napokat), akkor azért ez a város „saját gyerekeinek" teremteni fog valamiféle (na nem a régmúltat idéző profi) labdarúgó-életteret. Aminek az ősz ismeretében azért volt realitása. A valóság azonban a szokásos szomorú. Mert az egy dolog, ha úgy tetszik az élet rendje, hogy ezekért a szekszárdi neveltetésű gyerekekért bejelentkeznek a profi státusú csapatok az élvonalból vagy a másodosztályból, de az már saját bajszának megtépázására készteti a csapatotfelhozó trénert, amikor azzal szembesül, hogy úgymond, hozzá képest a szó igazi és átvitt értelmében falusi csapatok is szét hordják a Jiait". Mégpedig egy lent meglehetősen furán - piacgazdaságnak nem éppen megfelelő módon érvényesülő - átigazolási szabály értelmében akár bagóért. Az amúgy sanyarú sorsú hátországbeli kiscsapatok, ha valamelyik játékost kiszemelték ötven-hatvanezer forinttal kiengesztelhetik az UFC-t - mert a többi, amit az akcióra szántak, a játékos zsebébe vándorolhat. Aki a már hat számjegyű összeg hallatán mindenféle labdarúgó-karriert, ami persze még sok munkával jár, elfelejt. Nesze neked UFCSzekszárd, nesze neked egyetemes magyar futballérdek, felfelé áramoltatás!... De legalább a jog (amijelen esetben átigazolási szabályban ölt testet) nem kacsint össze cinkosán a magától kialakult nem éppen üdvözítő helyzettel...
