Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-22 / 24. szám

, SZEKSZÁRDI 1996. DECEMBER 22. # m4RNAP % 15 Kellemes ünnepeket! Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, ha bejelentjük, hogy már csak rövid napok kérdése és itt a karácsony. Minderről csupán az feledkezhetett meg, aki az utóbbi pár hetet szigorú őrizettel a négy fal közt töltötte. Aki nem így cselekedett, az akarva, akaratlanul is az ünnep „árnyékában" tengette napjait. Annyi mindent elmondtak már a karácsonyról, hogy igazán kár lenne szaporítani a szót. Azt azonban nem tehetjük meg, hogy csak úgy szemet hunyjunk az ügy felett, mert távol álljon tőlünk, fiataloktól, hogy bárki örömét is elrontsuk. írhatnánk az ünnep, a karácsony eredetéről. Sorra vehetnénk az ünneplési variációkat a különböző szokások megvilágításával, összehasonlításával. Praktikus tanácsokat adhatnánk, hogy kinek, milyen típusú ajándékot kellene venni. Felhívhatnánk a tizenévesek figyelmét, hogy erre az egy napra vegyék át szüleik válláról a sütés-főzés gondját, és a merész vállalkozóknak furfangos eljárásokat javasolhatnánk. i Mégsem tesszük ezt, hiszen nem vállaljuk a felelősséget egy tönkrement karácsonyi vacsoráért, és az igencsak nagy esélyű melléfogásokkal kapcsolatban. Aki mégis hasonló dolgokra kíváncsi, az bátran fellapozhatja bármelyik sajtóterméket, biztosan nem kell sokáig keresgélnie az értékesebbnél értékesebb információkat. Addig is kellemes ünnepeket! Centenáriumi záróünnepség * < Öregdiákok a gimnáziumban A Garay János Gimnázium idén nyáron a századik tanévét zárta, és az év végével a jubileumi rendezvénysorozat végére is elérkezett. Az egy esztendeje kezdődő, és a helyi lapokban folyamatosan figyelemmel kísérhető programsorozat zárására december 14-én, szombaton került sor. Ezen az öregdiák szövetség vezetése és Lemle Béláné igazgatónő rövid ünnepség keretében bemutatta az évfordulóra megjelent centenáriumi évkönyvet, az egykori és a jelenlegi diákoknak, tanároknak. Az évkönyv az öregdiák szövetség, számos intézmény és magánszemélyek támogatásával, segítségével jöhetett létre. Az igazgatónő, és Zentai András címzetes igazgató azzal a szándékkal vállalta el a kötet szerkesztésének feladatát, hogy az első részben összefoglalják az iskola elmúlt száz évének történetét, a másodikat pedig a centenáriumi év eseményeinek szenteljék. Az évkönyv 1896-tól kezdődően valamennyi itt végzett tanuló nevén, a gimnázium, a benne tevékenykedő szervezetek történetén kívül egykori tanulók viszszaemlékezéseit is tartalmazza. A hivatalos ünnepély - amelyet a régi emlékek felidézését segítendő a régi tornateremben rendeztek - fogadással, kötetlen beszélgetéssel zárult. Itt az öregdiákok ismét megbeszélhették közös, a gimnáziumhoz fűződő élményeiket. A mostani tanulók talán nem is érthetik egy ilyen találkozás örömét, hangulatát, az idős embereknek az iskolához való ragaszkodását. Vajon ők is elmondhatják-e magukról mindazt, amiről most az egykori diákok számoltak be, úgy ötven év múlva, a Garay gimnázium 150 éves évfordulóján? Eg

y igazi Lord a Hangárban 5Z.U # TOg' Sajnos mostanában a hard-rock nem tartozik a populáris műfajok közé. Manapság más a menő, a divatos zenekarok gyorsan jönnek, mennek: tegnap Green Day, ma Kokódzsambó, holnap meg ki tudja milyen szörnyűséggel áldja meg a média elgyötört füleinket. Már nem veszszük észre, ha az MTV és a többi zenés Í

ló - nem beszélve bizonyos stílusú isretterjesztő lapokról - az orrunknál ógva vezet bennünket. A rendszerváltást követően a szemfüles és élelmes üzletemberek, menedzserek gyorsan rájöttek, hogy a kreált sztárokból sok pénzt lehet kisajtolni. A recept egyszerű: néhány ismerős a TV-nél, rádiónál, egy-két marionett-bábuként mozgatható csinos néni, vagy bácsi, plusz egy kis indulópénz. Azok a zenekarok amelyek így kaptak helyet a nagy „szekéren", most sztárok, amelyek meg nem illettek a képbe, azokkal nem foglalkozik a média. Sajnos az utóbbiak közé tartozik a Lord is. A legtöbben, - ha csak élőben nem láthatták őket - még csak nem is hallottak erről az együttesről. Pedig a szombathelyi Lord már több mint húsz éves múlttal rendelkezik. '86-ban megjelent első nagylemezükből több, mint 80 000 darabot adtak el, és az ezt követően megjelent albumaikkal sem vallottak szégyent. A hard-rockot profi módon mívelő zenekar többször vendége volt a Csörge-tavi rockmaratonnak, idén - az egyéb fesztiválok mellett - a Diákszigeten is fellépett, ahol több ezer ember énekelte a dalaikat. December 14-én a szekszárdi Hangárban tettek látogatást. Most közvetlen közelről figyelve őket tudatosult bennem, hogy a Lordot profi zenészek alkotják, mindannyian mesterei saját hangszerüknek. A hideg időjárás ellenére a közönség gyorsan átmelegedett, mivel az együttes zenéje csakhamar mozgásra késztette a szórakozni vágyókat. A tökéletes hangzásnak, a jó nótáknak köszönhetően mindvégig kellemes hangulat uralkodott. A különösen tetszett a közvetlen kapcsolat a zenekar és a közönség között. Akinek kedve szotytyant pacsit adni az énekesnek, az szépen a színpad közelébe gyalogolt, odanyújtotta a kezét, és kis idő elteltével már nyúlt is feléje az áhított kéz. A kitűnően sikerült bulit mi sem bizonyítja jobban, minthogy alig akart végeszakadni, Lordék csak negyedszerre tudtak elmenni, ugyanis a lelkes közönség vagy háromszor tapsolta vissza őket. A koncert előtt sikerült „mikrofonvégre" kapnom Pohl Mihályt, az énekest, akit a Lordról faggattam. - Milyen apropóból jártok most Szekszárdon? Esetleg koncertturnéról van szó? - Nem, nincs turné, „csak úgy" jöttünk. Jó a kapcsolatunk mindenkivel. Már többször voltunk itt, hiszen a Csörge-tavi rockaratonnak állandóan visszatérő vendégei vagyunk. Már a kezdetek kezdetén is részt vettünk, s bár igaz, egy évet kihagytunk - valamiért nem hívtak minket - azért jövünk jövőre is. - Mikor játszottatok Szekszárdon utoljára? - A nyolcvanas évek végén, hajói emlékszem '89-ben. - Hogy nézett ki akkor egy koncert, és milyen most? - Akkoriban a sportcsarnokban léptünk fel, de sajnos azóta nagyot változott a világ. A sportcsarnokról le kellett mondani, most már csak a klubok mennek. De igazából nem is baj, hiszen így valahogy mégiscsak emberközelibb lett az egész. - Az utóbbi esztendőkben elég nagy változáson ment keresztül a zenei világ. A 80-as években domináló rockzenétől elfordultak a fiatalok. Mi a véleményed erről? - Tudod mi az oka ennek? A mádiák, az újságok nem ezzel foglalkoznak. Ha most rockzene folyna a rádióból, tévéből, a vízcsapból, akkor az lenne a felkapott, de ez nem így van. Az a helyzet, hogy a nagy üzlet azokban a techno zenekarokban van, amelyek szív nélkül lélektelen zenét produkálnak. Ez az olcsó, ebből lehet nagy pénzeket csinálni. Itt Magyarországon a rock a rendszerváltozás után került padlóra. A művészettől elvettek minden pénzt, szegény gyerekek meg nem tudják kifizetni sem a kazettát, sem a koncertjegyeket. - Ezt, gondolom, ti magatok is tapasztalhatjátok. Változott a közönségetek? Voltak, akik elfordultak tőletek? - Elfordulni a Lordtól biztosan nem fordult el senki, csak nem járnak a koncertjeinkre. Mostanra már a legtöbb régi rajongónk 25-30 éves, sokuknak családja van, Ok már nem nagyon fognak eljönni a mi bulijainkra. - Főállásban zenéltek? - Nem. Mindannyiunknak megvan a saját szakmája. Csupán ebből manapság nem lehetne megélni. Igaz, nem is ez a célunk, nem a pénzért csináljuk. A zenét nem lehet abbahagyni. Aki szívből csinálja, és igazán akarja, annak megy a kettő egyszerre is. - Benneteket nem sűrűn látni a TVben, meg efféle helyeken, és mégis a fesztiválokon ezrek éneklik veled együtt a dalokat. - Egy idő után, ha valamit már túlreklámoztak, az embernek elege lesz belőle. De ha valamit egyszer hall, és megtetszik neki, akkor addig kutat, amíg meg nem találja az adott együttest. Mi nem reklámozzuk magunkat. Nincs is rá pénzünk, nem is akarjuk. A mi titkunk azt hiszem az, hogy mindvégig magunkat adtuk, nem változtunk, mindig őszinték voltunk. - Te egy koncert alkalmával a lelkedet is kiénekled. Mi az, amit a közönség adhat neked? - Ha visszamosolyognak, visszajön a hang, látom a szemeket. Azt látni és tapasztalni csodálatos érzés. Ennél többet nem nyújthat senki. - Mit jelent neked a zene, és mit a Lord? -Hát a zene...hanem lenne, akkor nagyon hiányozna... Ezzel azt hiszem mindent elmondtam. A Lord... a Lord pedig az életem. Ui.: Aki esetleg a decemberi koncertet elmulasztotta, ne csüggedjen, mert havonta ellátogat a Hangárba az együtes, sőt hamarosan koncertfelvételük is megjelenik. Szigeti Róbert Az Ady lett az első! Legutóbbi számunkban, ebben a rovatban jelent meg a Húszéves a Gyerekek Háza című írás. Ebből sajnálatos módon kimaradt az, hogy ki nyerte meg az intézményben rendezett vetélkedőt. A hiányosságot ezúton pótoljuk: a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára az Ady Endre Szakközépiskola 2-es számú csapata álhatott fel.