Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-22 / 24. szám

. ^ , SZEKSZÁRDI 0 nai m 1996. DECEMBER 22. # * VASARNAP % 11 Könyvsarok „Szem látta, sz/v bánta..." (^Kárpátaljai honismereti tanulmányok A szerkesztők e gyűjteményes kötettel a honfoglalás 1100. évfor­dulója előtt tisztelegnek, ahogy ír­ják: „e koporsónyinál is kisebb ha­zán, mintegy megismételve a kér­dést: Perli-e még ezt a hont más?" Szándékuk az volt, hogy a ruszi­nok létkérdéseit taglaló kötetnek később kiadandó folytatása is le­gyen, azaz minden ott élő nép tör­ténete az olvasó elé kerüljön, s ahogy most is, helyet kapjon az egyháztörténet és a vallási néprajz is. A szerzők jelentős része nem hi­vatásszerűen foglalkozik történe­lemkutatással, folklórral, etnográ­fiával, mégis a belső kényszer, a megőrző szülőföld titkos parancsa, hogy makacs szenvedéllyel kutas­sák hagyományaikat, így érzi az ol­vasó, hogy erőre kapjanak, ott ma­radjanak, megmaradjanak. (Hato­dik Síp Alapítvány - Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász, 1996.) RUHA ISTVÁN zenekari hegedűestje Vivaldi műveit 200 évre elfelejtette az emberi­ség. e század harmincas évei óta újra felfedezte és ma annyira népszerű, hogy a film és reklámipar háttérzenénekliasznáija. A december 3-i hangver­senyen egyik legnépszerűbb műve A négy évszak sorozatából a Tél című hegedűverseny csendűltfel eredeti, valós szépségében. Ruha István kolozsvári hegedűművész ragyogó fénnyel sugározta be e ze­ne minden taktusát. Feltárta az olasz barokk mes­ter e müvében a mediterrán szellem egészséges vi­talitását, kifogyhatatlan ötletgazdagságát, forró szenvedélyű lírájának álomszép költészetét. Bá­mulatra méltó Ruha vonóvezetésének könnyedsé­gejobb kezének hajlékonysága, hangszerének be­hízelgően édes, zengő, színekben gazdag hangja. Paganini hegedűversenyének a hegedűtechnika leglátványosabb, szemfényvesztő produkciójával kápráztatott el. Nincs a világon ma még egy mű­vész, aki ezt a hegedűversenyt igy tudja játszani. Megidézte Paganini sátáni szuggesztivitása). Egyik percben temperamentumának tüze, a má­sikban selymesen behízelgő hegedűhangja raga­dott magával. Lehet, hogy talán túl vibrált a hangja, de ez a mű, ez a játékstílus, az indulatoktól átfűtött elementáris megnyilatkozás ezt elbíija. Széles ívű kantilénái, akcentusai mellett tud elég hajlékony lenni a legkisebb dinamikai árnyalatok, színek ér­zékelésére is. A két hegedűverseny közt Mozart egyik fiatal­kori, 1774-ben még Salzburgban komponált A-dúr szimfóniáját hallottuk. Ez a remekmű ez alkalom­mal kissé szürke, hétköznapi ruhát öltött. Hiány­zott belőle a fiatalos báj és a zenekari hangzás rafli­nált fénye. Csak dicsérni lehet Földessy Lajos, a szekszárdi vonós kamarazenekar spiritusz rektorá­nak önzetlenségét. Nem a saját kamarazenekará­nak imázsát tartotta fontosnak. A sok kisegítő ze­nekari vendégművészre szükség volt a Paganini­koncert zenakari kíséretéhez. Mi hallgatókjártunk jól, mert tanúi lehettünk egy nagy hegedűs előadó­művészi csodájának. Medveczky Ádám karnagy megbízható, pontos segítőtársa volt a szólistának. A műsort Szily Lajos, a zeneiskola igazgatója ismertette és hozta közel a hallgatókhoz. Hűsek Rezső Czakó Gábor a mefisztói szerződésről Czakó Gábor író (egykoron a Garay Já­nos Gimnáziumban érettségizett) a Szek­szárdi Fórum előadássorozati rendezvé­nyén elsősorban arról szólt, hogy ma végze­tes gazdaságkór üli meg a világot, noha a gazdálkodás korábban csak az egyik tevé­kenysége volt az embernek. Ma a lét alapja a verseny, amely soha nem látott távolságba vitte egymástól a gazdagokat és a szegénye­ket. Ma a világ termelésének felét alig 500 család birtokolja, s a fogyasztói társadalmak között is óriási különbségek vannak, néme­lyek egyenesen adósrabszolgaságba süllyed­nek. Ennek oka véleménye szerint az évszá­zadok óta virágzó liberálkapitalizmus, az a kísérletsorozat, amely a felvilágosodásban gyökerezik, az ipari és társadalmi forradal­makkal folytatídik, a amelynek mellékesen két elágazása volt: a bolsevizmus és a nem­zeti szocializmus, mégsem okult az emberi­ség, maga a liberálkapitalizmus töretlenül él tovább és az elvi kritikák ellenére a társada­lom okává és céljává vált. Ami ránk vár, mondja Czakó Gábor, az a brutális kapitaliz­mus, pedig a fejlődés nem lehet korlátlan, ez már most is látszik, hiszen a profitorientált, esztelen, életteret romboló beruhzások olyan biológiai hólabdát indítottak, amely­nek útját és kártevését talán elképzelni sem tudjuk. Az író a népes hallgatóság előtt leg­újabb könyveiről beszélt, a dolgok előtérbe kerülése felőli aggodalomról, azaz a mefisz­tói szerződésről, amely mindent ad, csak a lelket kéri cserébe. Németh Judit A meghitt, meleg szobában Gyerekkoromban különösebben nem foglalkoztam azzal, hogy télen milyen meleg van otthon, mert az valahogy természetes volt. Ám karácsonykor szinte mindig eszembe jutott, hogy milyen jó és biztonságos érzés a kellemes meleg, meghitt szobában örülni az ajándékoknak, gyönyörködni a feldíszített karácsonyfában. Szabá­lyosan imádtam megszakítani az örömködést és kibámulni az ab­lakon, s nézni a hótól roskadozó fákat, a szelet jelző sárgás-piros ég alját, s közben arra gondolni, hogy kint hideg van, bent pedig fi­nom meleg. Kint pilinkézett a hó, bent még a gyertyák is melegsé­get árasztottak. A gyerekkori érzések minden bizonnyal azért éledtek bennem újjá, mert egyik, kicsit szeles napon a bíróság folyósólyán találkoz­tam egy nagyon régi ismerősömmel, a hetven év feletti asszonnyal, aki barátnéjával üldögélt az egyik padon. A délelőtti melegedés óráját töltötték a kopár folyosón szomorúságos beszélgetéssel. Mindketten egyedül maradtak, s már mindketten csak a saját nyugdíjukból éldegélnek. Szégenyesen, forintos gondokkal küzd­ve, s a tél első napjától a meleget hozó tavaszt, a kék eget, a mada­rak trillázást váiják. Mert akkor kicsit könnyebb az élet. „Legalább fűteni nem kell" - mondták. És hiába a legszebb, legmeghittebb ünnepe az esztendőnek a karácsony, nekik nem ad örömöt, pedig tesznek fenyőágat a vázá­ba, eléje gyertát állítanak és meggyújtják. Bejglit is sütnek. Ketten egy mákosat. De a szobában még szenteste sincs meleg, spórolni kell a tüzelővel. Azért begyújtanak kis időre a szobában, de ha hideg lesz kint, nem melegszenek át a falak és a szobában üldögélők sem. Nem ve­szi őket körül a meleg biztonsága. Lelküket is a bizonytalanság gyötri, a holnapon és holnaputánon tűnődnek. Erre az egyik hófehér hajú hölgy boldogan újságolta, hogy a szentestéhez képest az igazi holnapután szép lesz. Délelőtt tizen­egykor érte megy a fia autóval. Elviszi hozzájuk a közeli faluba, s csak estefelé hozza vissza Szekszárdra. Jó lesz együtt a családdal. Örül az unokák örömének, s ott talán kinéz az ablakon. A meleg szobából a hideg utcára. - hm ­KIŐ? 1. Grafikusművész, 1927-ben született Tamási­ban, ahol elemi iskoláit végezte. Tavaly hunyt el. 2. Diplomáját 1953-ban szerezte meg a Képzőmű­vészeti Főiskolán, Flincz Gyula, Poór Bertalan és Koffán Károly növendékeként. 3.1954 óta rendszeresen kiállít. Bravúros rajzkész­Agű, főként a linómetszés és a rézkarc terén műkö­^flott grafikus. 4. Számos gyermek- és ifjúsági irodalmi kötet il­lusztrátora. „Nekem a rajzolás az életem, örömöm és a nagy lehetőség, küzdelem és repülés is - írja. 5. Elismerésként háromszor kapott Munkácsy-dí­jat, római és londoni aranyérmet, valamint szá­mos hazai és külföldi könyvillusztrációs dijat, diplo­mát. 6. Sok műve található szülőföldjén, Tolna megyé­ben is. Előző rejtvényünk megfejtése: Tüskés Tibor. Könyvjutalmat nyert. Paddi Péterné szekszárdi olva­sónk. Németh Judit oldala

Next

/
Oldalképek
Tartalom