Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-22 / 24. szám

SZEKSZÁRDI 1996. DECEMBER 22. ^ VASARNAP talanság, alattomosság, a képzetlenség­ből adódó hiba, mint nálunk, ami mindig vitákra, félreértelmezésekre, más aspek­tusból való megközelítésre ad okot. Könnyebb itt bíráskodni, bár az ASE já­tékosai egy-két kinti bíró működésétől nem voltak elragadtatva, de nem lenne etikus, ha én erről értekeznék. Noha a sok nagy hazai és nemzetközi csatán már többször bíráskodó szekszár­di játékvezetőnek a civil „berendezkedé­seire" is hat a kosárlabda, több minden annak alárendeltségében jelentkezik, en­nek ellenére nem tekinthető egy rossz értelemben vett szakbarbárnak, akiről csak úgy leperegnének más dolgok. Mint az utazás, az ismeretszerző célzatú nagy világcsámborgások őszinte híve, turiszti­kai szempontból is sokat kapott ettől a lé­nyegében ajándék úttól. - Memphis, mint Elvis Presley szülő­városa, New Orleans, ahol szerencsénk­re akkor tartottak a város nevezetes terén egy nagyszabású dzsesszfesztivált a világ legismertebb együtteseinek fellépésével, amikor odaérkeztünk, a denveri repülő­tér gigantomániája, Atlanta az olimpia utóérzésével, a lebontásra ítélt olimpiai stadionnal, Oklahoma City, Tulsa a leg­híresebb amerikai rákközponttal, a jók között is a legjobb Roberts egyetemmel. Ezek után nem kívánhatok mást ma­gamnak, mint azt, hogy legyen lehetősé­gem bepillantani a még csak álmaimban létező nyugati, illetve keleti partvidék na­gyobb városaiba. B. Gy. Amerikában hango lt a szekszárdi kosaras bíró „Ez a bő két hét, amit az Egyesült Államokban kosárlabda ürügyén el­tölthettem, számomra katartikus él­mény volt, segített megfejteni az ame­rikai kosárlabdavarázs lényegét, láthat­tam, érzékelhettem nagyságukat, he­gemóniájuk okait, a kosárlabda, mint életforma tárulkozott ki előttem. Amiért nem lehetek eléggé hálás az Atomerőmű Sportegyesület ügyveze­tő elnökének, Juhász Sándornak, aki engem választott a nemzetközi minő­sítésű magyar bírók közül a feladatra, ügy a tengerentúlon, a kosárlabda ősha­"zájában a legendás Kassai Ervin óta el­ső magyar játékvezető vagyok, aki Amerikában bíráskodhatott." Ezek a pátosszal átitatott mondatok a szekszárdi Szabó Györgytől valók, aki operációkat igénylő Achilles-ínsé­rülése miatt csaknem két évre kény­szerűségből kiszállt a hazai ós nemzet­közi körforgásból, aki néhány hónap­pal ezelőtt még azért nyugtalankodott, hogy jó lesz-e a lába, illetve a sarka a hőn óhajtott visszatérése során, nem­hogy az általa bálványként tisztelt ma­gyar bíró zseni a nemrégen München­ben életműdíjat átvett Kassai Ervin nyomdokaiba lépjen. Azonban az átélt kínok, passzív rezisztenciában telt na­pok után a Fortuna rámosolygott. - Éppen jókor, hisz visszatérhettem a kosárlabdás közéletbe, hallatlanul sokat kihagytam. Ezek után kell-e mondani, mit jelent egy ilyen lehető­ség, túra... - jegyezte meg a még min­dig az út hatása alatt levő jellegzetes bajuszú, ismeretséghiányban aligha szenvedő Szabó György. Pedig nem a szokásos európai mó­don kellett vezetni: rendszerint két ha­zai bírót kapott, a kosárlabda apostolai ugyanis a tévedéseket a lehető legmi­nimálisabbra szeretnék redukálni, így három bíró működik. - Ennek szele már Európát is meg­csapta, még egy-két év és a FIBA min­den tagországában bevezeti. Ízelítőt kaptam belőle, és úgy érzem, gyorsan akklimatizálódtam, működik a dolog a több szem többet lát elve alapján. Ter­mészetesen itt is van egy vezetőbíró, akinek a szava vitás esetekben döntő, de a gyakorlat az, hogy nincs alárendeltségi, ha­nem sokkal inkább konst­ruktív együttműködési vi­szonyban a másik kettő a vezető bíróval. Kilenc mérkőzés várt a jobb egyetemi csapatok ellen a paksi kosarasokra, miközben hol repülővel, hol autóbusszal szelték át a közép-, illetve déli álla­mokat a Tulsatól Atlan­táig. - Miközben néztem ezeket a meccseket a ko­sárlabdára kitalált, arra adaptált, minimum tízez­res egyetemi csarnokok­ban, föl tudtam fogni, hogy mi az a fizikai, illetve technikai fölkészültség, amitől sokkal jobban ők az európaiaknál. Amitől ők legalább annyira a levegőben is játsz­szák ezt a csodálatos sportágat, mint a földön, amit ők éppen az NBA-val, az NBA-ban való kicsúcsosodással képesek művészi tökélyre emelni, amiért milliók őrjöngenek, aminek következtében az átlagamerikai mindennapjait is áthatja a kosárlabda. Nem tudsz úgy létezni, hogy ne botlanál bele a sportágba. Minden va­lamirevaló utcasaroknál ott a palánk, egy kisebb üzlet, várakozóhely előtt úgyszin­tén. De nem tudsz úgy várakozni, elbam­bulni, hogy ne találkoznál vele. Mert a McDonaldsban vagy bárhol másutt az éppen melletted, előtted levő videó vala­melyik meccset vagy éppen a sztárt mu­tatja. Az aktuális reklámdömpingben biztosan feltűnik a világ legújabb kölnita­lálmányát szagoló Michel Jordán és így tovább... s olyan ez mint a Pepsi-vagy a Coca-Cola-érzés: - egy életre szólóan ra­gadós. Annak is sikk kosarazni, akitől az NBA avagy az egyetemi bajnokság sztár­jai nyugodtan aludhatnak. No, és beke­rülni egy egyetemi csapatba a sok száz közül, az már valami nagy dolog. A ko­moly költségektől mentesítő ösztöndíj miatt, no és az az élmény, amit egy-egy ilyen meccs jelent. A játékos minden meccset óriási megtiszteltetésnek érez, az az alázat a játék és a közönség iránt, ahogy egy-egy csapat bevonul, leírhatat­lan. No és mindezt szabad, lehet fokozni az NBA-val. Ezeknek a sokoldalúan képzett, a sportágat vallásként felfogó srácoknak öröm vezetni, mert nincs annyi szabály-

Next

/
Oldalképek
Tartalom