Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-12-22 / 24. szám

<fl , SZEKSZÁRDI «Iíf S VASÁRNAP 1996. DECEMBER 22. Szilveszter éjszakai kívánságok Kedves Olvasó! Szokott Ön szilveszter éjszakáján fogadalmat tenni, vagy kívánni valamit, amire nagyon vágyik, amit szeretne, ha megvalósulna? Bevallom, jómagam mindig megígérek valamit, és kívánok is valamit. Aztán vagy meghozza az új esztendő a kívánságot, vagy be tudom tartani a fogadalmat vagy sem. Azt hiszem, így vagyunk ezzel valamennyien. Év végi körkérdésünkre a szekszárdi képviselő-testület tagjai válaszoltak. íme a kérdés: „Az 1997-es költségvetést figyelembe véve, valamint a »csodák mindig történnek« féligazságot figyelembe véve, mit szeretne Ön Szekszárd városában megvalósítva látni? Kocsis Imre Antal: Szeretném, ha teljesíteni tudnám a szekszárdi állampolgárok csodaváró kívánságait. Az 1997-es esztendőre jó bort, olcsó búzát, egészséget és városi békességet. Csapó Károly: Sajnos csodák nem történnek, ezért az 1997-es évhez sok türelmet, kitartást, egészséget kívánok a város lakóinak. Ha mégis történne csoda, akkor szeretném, ha a Martos Flóra utcai „kolónia" máshová költözne és helyén egy szolgáltatóház épülhetne. Szeretném, ha az újvárosban egy egészségügyi központ létesülne (orvosi rendelők, gyógyszertár). Szabó Zoltán: Manapság nehéz hinni a csodákban, én sem hiszek bennük. Persze attól még megtörténhetnek. Karácsony közeledte a csodavárás ideje is. Tehát az eddigi tapasztalatokból kiindulva és a jövő évi előzetes költségvetési előirányzatok ismeretében, csodának tekintem ha intézményeink Szekszárdon egyáltalán működni tudnak majd. Csoda lenne, ha a kormány végre belátná, hogy az önkormányzatoktól nem lehet többet elvonni, mert előbb-utóbb valamennyinek a költségvetése összeomlik, és csoda lenne, ha ennek a következményeivel még idejében számot vetnének. Ha mégsem, akkor nem lenne csoda, ha megbuknának. Nyerges Tibor: A csodák mindig azt az angyalkát juttatják az eszembe, aki teljesíti az emberek három kívánságát. Az angyalkától három csomagot kérnék, amelyek a következők. Az első csomagban szeretném látni azt a körültekintő bűnmegelőzést, amelyben különös figyelmet fordítanának a gyerekeket érintő veszélyekre, úgymint a drog és társai. A második csomag egy zöld csomag lenne, amelyben a környezetvédelem kapná a főszerepet, a zárt szemétfeldolgozó, a szelektív szeméttárolás. Az ivóvíznél a vegyszerhasználat kiküszöbölését, valamint a meglévő vízbázisok óvására egy jól működő rendszer kidolgozását. A harmadik csomagban a szociálisan elesetteket kellene támogatni, s itt konkrétan a rászoruló nyugdíjasoknak nyugdíjkiegészítésre gondolok. S ha a fentiek mind teljesülnének, akkor nyugodt szível mondhatnánk el, hogy boldog új évet szekszárdi polgárok. Pálfi János: Szeretném, ha nőnének a munkahelyteremtő beruházások, ebből eredően nőnének a város bevételei, s meg lehetne állítani az elszegényedést. Segíteni kellene azokon az embereken akik lehetetlen élethelyzetbe kerültek, önhibájukon kívül. Támogatni kéne a közüzemi díjakat, s nem szabadna csökkenteni a buszjáratokat. Jó lenne, ha mindig a dolgok megoldását keresnénk és mindig a jó nézetek érvényesülnének. Mindezek előtt a legfontosabb dolognak tartom, ha meg lehetne valósítani egy olyan beruházást, amely a város kútjait a Duna mellé telepítené, és egészséges ivóvizet nyernénk. S ha már ennyi csodavárást elmondtam, akkor jó lenne, ha még az a csoda is megtörténne, hogy egy új Gyermekek Házát lehetne építeni. Kővári László: A Garay téren megvalósuló tömbbelső rendezése során elkészül és megnyílik a Borház. Itt ízlésesnél ízlésesebb palackokban bemutatásra és árusításra kerülnek a szekszárdi termelők által palackozott borok. Baltavári István: A legfontosabbnak a város útjainak tehermentesítését tartom, hiszen ezzel nagyon sok minden megoldódna. A városlakókat szinte megfojtó szmogtól megszabadulnánk, tiszta lenne a levegő, lehetne sétálóutcákat építeni, s a még meglévő zöldterületet kibővíteni. Mindehhez egy kis csoda is elég, s ha nem is 1997-ben, de mindenképpen az elkövetkezendő 1-2 évben ezt a „csodát" el kell érnünk. Fodor Miklós: Ahhoz, hogy egy jó közbiztonság kialakuljon, a rendőrség munkáját messzemenőkig támogatni kell. Ki kell építeni egy erős szociálpolitikai védőhálót, s vigyáznunk kell, hogy a város adósságállománya ne növekedjék jelentősen. Ha már megszüntette a közgyűlés a Gyermekek Házát, akkor legalább arra kell törekedni, hogy a művelődési központ kibővítésével mindazok a tevékenységek, amelyek a Gyermekek Házában kitűnően működtek, ott helyet kapjanak, s talán még jobb körülmények között tölthessék idejüket a gyerekek, annál is inkább, mivel a felnőtt lakosságnak, valamint a nyugdíjasoknak sajnos nem sok támogatást tudunk nyújtani. A gyermekek maguk a csodák, amelyek megvalósulásra vágynak. » Posta Péter: A teljes közérdek azt kívánja, hogy a várost elkerülő út megvalósuljon. A város lakhatatlanná válik, ha az észak-déli tengelyt - hiszen egyutcájú ez a város -, a hamarosan várható óriási forgalmat, a velejáró zajt és légszennyezettséget nem próbáljuk időben felszámolni. Csáki Béla: Tisztaságot a város utcáin és közterületein. Dr. Tóth Zoltán: A szennyvízcsatorna-hálózat megvalósítását, valamint a szilárd útburkolatot tartom a legfontosabbnak. Ez, ha nem is 1997-ben, de 1999-ig reméljük nem marad csoda, hanem valóság. Azt azért csodának tartanám, ha végre megépülne az évek óta érlelődő tehermentesítő elterelő út. Kaczián János: Bár az elmúlt két évben a város adósságának felét sikerült visszafizetni, a még fennmaradt 226 millió forint jelentős összeg. Ha ezt a tételt egy varázspálcával el lehetne tüntetni a költségvetésből, volnának ötleteim a pénz közjót szolgáló felhasználására. Módos István: A szűkebb környezetemben, a körzetemben, egy szolgáltatási rendszer megépítését tartanám fontosnak, amely a polgárokat minden szempontból - üzletek, egészségügy stb. - kiszolgálná. A város számára jobb lehetőségeket, mint az 1996-os esztendőben volt, több központi támogatást, illetve a helyi pénzeknek a városban maradását, így biztosítani lehetpe a polgárok könnyebb megélhetését. Németh Zoltán: Azt szeretném, hogy a közgyűlésen belül alakuljon ki egy olyan munkakapcsolat, mint ahogy ez a szociális bizottságban megvalósult. Ugyanezt kívánom a képviselők és az intézmények között, s ha ez megvalósulna, akkor még csodák is történhetnének. Lemle Béla: Olyan szépnek, zöldnek, tisztának szeretném látni Szekszárdot, mint amilyen gyermekkoromban volt. Bármilyen nagy változáson ment át a vüág azt hiszem nem kifejezetten pénz kérdése a tisztaság. A lakosság tekintse a várost sajátjának, a lakók a környezetüket sajátjuknak, s az intézmények, üzlettulajdonosok szintén. Az önkormányzat pedig tegye „lehetővé" a közutak rendbehozását. Apró lépésenként így megtörténhet a csoda. Dr. Vadas Ferenc: Kevesebb szomorú, több mosolygós gyereket látni, olyan szülők, nagyszülők körében, akiknek homlokán az adóemelés miatt nem szaporodnak a ráncok. Kovács Károly: A csodákban nem hiszek, de ahhH hogy minden jelenlegi problémának a megoldása elindulhasson, ahhoz az ország mostani vezetésének kellene távoznia. Ez sajnos csak 1998-ban lesz lehetséges a demokrácia szabályai szerint. Csányi László: A jövő évi költségvetésből most még csak elnagyolt dolgokat mondhatok. Ami pedig a bármikor megeshető csodákat illeti, ahhoz hogy városunk gazdálkodásának egyensúlya tovább javuljon, nincs szükség csodákra. Legfontosabb az egyensúly további megőrzése, a korábban felvett hitelek gyorsított ütemű visszafizetése, úgy, hogy a működőképesség megmaradjon. Elégedett akkor leszek, ha több pénz jut a művelődésre, oktatásra, s akkor maradéktalanul pótolni tudjuk a Gyermekek Háza tereit. Haász László: Ha rengeteg pénzem lenne,akkora választókörzetemben megszüntetném a földutakat, és kiépíttetném a szilárd burkolatot, valamint végre megvalósíthatnám a szennyvízcsatomázást. Ezekhez sajnos olyan sok pénz kellene, hogy valami nagy csodának kéne megtörténnie. Horváth László: Minél több boldog, kiegyensú^fc zott, gondtalan embert szeretnék látni 1997-ben Sz^P szárd városában. Csodák sajnos ritkán vannak, de azért hinnünk kell, hogy ezek a dolgok rajtunk is múlnak. M^jsai-Németh Zsolt: Az 1997-es évben szeretném, ha minden szekszárdi állampolgárnak munkahelye lenne, egészséges lenne, megoldódnának pénzügyi és magánéleti gondjai, az önkormányzat minden olyan feladatot teljesíteni tudna, ami a lakosság jobb életkörülményeit biztosítaná. Sajnos azonban a csodákban nem hiszek, ezért a lehető legfontosabbat kívánom mindenkinek; jó egészséget. Dr. Tollár Tibor: Azt szeretném a legjobban, ha az önkormányzat nem politizálna, hanem a város választópolgárainak érdekeit figyelembe véve dolgozna. Jobban Zoltán: Az új esztendőben Szekszárd városának egy robbanásszerű infrastruktúra-változást szeretnék, amelynek keretén belül megvalósulna a tehermentesítő út, megoldást találnának a hulladék-lerakóhely létesítésére, valamint a vízbázisproblémára. A városüzemeltetés a város polgárainak elvárási szintjére kerülne. Ezeknek az igényeknek a megvalósulásához egyetlen dolog kell: sok-sok pénz. A lehetetlent is megpróbáljuk teljesíteni, de a csodákra egy-két évet még vámi kell. Lejegyezte: Sas Erzsébet