Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-11-24 / 22. szám

1996. NOVEMBER 24. , SZEKSZÁRDI YASARNAP 13 A Gyermekek Háza dosszié Ima a katolikus iskola érdekében Előző számunkban foglalkoztunk a katolikus iskola sorsával. Mint emlékezhetnek olvasóink, a város közgyűlése úgy döntött, hogy csereingatlanként fölajánlja a Gyermekek Házát, persze azután, ha az iskolát működtető renddel és a Pécsi Püspökséggel megállapodtak. A témát megpróbáltuk körbejárni: sokak álláspontját közreadtuk... sajnos, valakiről elfelejtkeztünk. Szerencsére ők maguk jelentkeztek. - Azért imádkozunk, hogy a Gyermekek Házába a katolikus iskola kerüljön - kezdte egy asszony a ház környékén lakók közül. - Mert ha így lesz, akkor mi is végre nyugalomban élhetünk. •

ról van szó - folytatta - hogy a házat fik tartására adják ki. Gondolhatja, hogyan lehet pihenni, amikor bömböl a zene, amit iszonyatos csörömpölés, olykor sikítozás szakít meg. A lakók - akik 15-20-25 méterre laknak a Gyermekek Házától - elmondták, hogy korábban gyakran éjijel 3 óráig tartott a mulatozás. Aludni egy szemet sem tudtak. Akkor többször tettek panaszt a város polgármesterénél és Csáki Béla alpolgármesternél. Nekik köszönhetően megszűnt az éjszakai zene-bona. Azóta általában este tízkor „beköszönt" a záróra. - De tévét nézni alig tudunk, mert nagyon áthallatszik a zaj - mondják. Aki lakott már szórakozóhely közelében, az megérti a problémánkat. - A mi hálószobánk a házra néz. Ha lefekszünk 9, fél 10 körül, csak idegeskedünk, megfájdul a fejünk, nem tudunk később sem aludni - szögezi egy másik lakó. - Emiatt szeretnénk, ha iskola lenne a házból. Akkor végre mi is nyugodtan alhatnánk és élhetnénk. Batár Zsolt, a Gyermekek Háza igazgatója megerősítette, hogy este tíz óráig tartanak rendezvényeik, illetve iskoláknak, osztályoknak is csupán tízig adják ki a házat, csak kivételes rendezvények alkalmával hosszabbítanak egy-egy órával, de megkérik hozzá a megfelelő engedélyeket. Az igazgató azt hangsúlyozta beszélgetésünkkor, hogy a ház legnagyobb előnye az, hogy teret ad a fiataloknak a közösségi szórakozásra. Szombaton is nyitva tartanak, s náluk rendezik többen a szalagtűzőt, a gólyabált, klubesteket. ' - Stabil, biztos helyet jelent a város fiataljai számára. Külön hangsúlyozni kell, hogy Szekszárdon ez az egyetlen olyan szórakozóhelye a fiataloknak, ahol nem mérnek szeszes italt és nem lehet dohányozni. - mondta az igazgató, majd hozzátette: - Nálunk a családias hangulatból is adódik, hogy nem jöhetnek be olyan ismeretlen és főleg gyanús fiatalemberek, akik drogot hoznának! Azt meg talán nem is kell külön kiemelnem, hogy a diákok a házban nagyon jól érzik magukat, hiszen ezt pontosan tudják a szüleik, rokonaik. Felhívta a figyelmet az igazgató arra is, hogy amennyiben a Gyermekek Házát átadja a város a katolikus iskolának, s megszűnnek az esti programok azaz a 13-15 év körülieknek, a szolid diszkó, akkor a fiúk és a lányok a város diszkóiba fognak járni, ami semmiképpen nem jó. A környék lakói szerint pedig az nem jó, hogy a Gyerekek Házában ahova éjjelente korábban kihívták a rendőrséget - esténként zajonganak, emiatt másnap a lakók fáradtan és feszülten mentek dolgozni. - vhm A Szekszárdi Vasárnap 1996. november 10-i számában jelent meg a „Gyermekek Háza kontra Katolikus Iskola" című írás, melyben Kissné Hóner Magdolna igazgatóhelyettes is összefoglalta a Gyermekek Háza munkatársainak véleményét a témával kapcsolatban. Mivel jómagam szintén ebben az intézményben dolgozom, s az ügy megítélését tekintve némileg eltérő álláspontot képviselek mint a nyilatkozó, így mem tudok teljesen azonosulni az elhangzottakkal. Ezért azt tartom tisztességesnek, ha a város közvéleménye e kérdéssel kapcsolatban ugyanarról az oldalról megismer egy ^Bik nézőpontot is. Úgy gondolom, hogy egy kicsit furcsa dolog most éppen azokban a döntéshozókban keresni a hibát, a város lakossága körében hangulatot kelteni, akiknek a helyzetükből adódóan - hiszen ott dolgoznak - a legtöbb lehetőségük volt arra, hogy a munkájukkal bizonyítsák: igenis a gyermek és ifjúsági korosztálynak szüksége van erre az intézményre! Szeretném itt kiemelni és hangsúlyozni, hogy az intézményre, az épületre van szükség! Merthogy a benne folyó tevékenység szükségességét a közgyűlésen egyetlen képviselő sem vitatta. Csakhát ezeknek a tevékenységeknek mindegyikéről bebizonyítható, hogy különösebb sérülés nélkül áttelepithetöek a város egyéb intézményeibe. Ezt annak, aki elfogulatlanul akarja vizsgálni a kérdéskört, be kell látnia. Ennek ellenére dr. Vadas Ferenc képviselő úr kezdeményezésére az eredeti határozati javaslatba kiegészítésként még belekerült a megszűnő intézmény esetleges térpótlási lehetőségének megvizsgálása, illetve megoldáGondolatok egy nyilatkozat apropóján sa is. így tehát az „eddigi munkánkat egyetlen vonallal áthúzták a képviselők" kijelentés nem hiszem, hogy megállja ebben az esetben a helyét. Mégis, volt-e reális esély az intézmény eredeti funkcióinak a megőrzésére, megmentésére? Úgy gondolom igen, de ehhez évek óta másfajta munkastílusra, szemléletre lett volna szükség a Gyermekek Háza működtetését, üzemeltetését illetően éppen annak érdekében, hogy ne kerülhessen sor arra, amire a nyilatkozó hivatkozott: „....olyanok fölött döntöttek, akik nem tudnak az asztalra csapni, hiszen ők még gyerekek." Hogy mire is gondolok konkrétan, azt megpróbálom az alábbiakban röviden érzékeltetni. Első adalék A ma megváltozott világban és körülmények között véleményem szerint nem alkalmazható már az ifjúság körében az a módszer, hogy kitalálunk, előkészítünk, megszervezünk, vagy rosszabb esetben megrendelünk egy programot, majd telefonon kiszólunk vagy levélben értesítést küldünk az óvodákba, iskolákba: gyertek a rendezvényünkre és hozzátok a gyerekeket! Egyesek lehet, hogy örülnek az ilyen felkínált lehetőségeknek, hiszen ezek rendszerint készen kapott programok. A probléma csak az, hogy általában ebből az egész döntéshozatali folyamatból - valóban érdekes-e az egyén számára az adott program, van-e pénze az esetleges belépő kifizetésére stb. - kimarad mind a szülő, mind a gyerek. Es ezzel a kérdést el is döntötték - nélkülünk -, hiszen a gyerek nem lóghat ki a sorból, a csoportból, az osztályból, stb. Második adalék 1989-90-ben a rendszer (hatalom) váltással párhuzamosan egyrészt megszűnt a KISZ - az addigi egyetlen hivatalos ifjúsági tömegszervezet -, másrészt megszűnt az úttörőszervezetnek a monopolhelyzete a gyerek koroszály körében. Ennek következményeként folyamatosan alakultak és kezdték meg munkájukat az új szervezetek. Szekszárd városában ma több olyan ifjúsági és gyermekszervezet, szerveződés, szabadidős társaság stb. létezik és működik többnyire egymástól elszigetelten, mostoha körülmények között, melyeknek a fó célkitűzése azért egy dologban mindenképp megegyezik: értelmes, tartalmas, szabadidő eltöltési lehetőséget biztosítani tagjaiknak. Úgy gondolom, hogy pontosan ezeknek a csoportoknak, szervezeteknek a „birtokába "kellett volna adni a Gyermekek Házát, rájuk bízni a programok öszszeállítását, szervezését, ezzel biztosítani a sokszínűséget és a választás lehetőségét az általuk lefedett korosztály számára. S mindenekelőtt a nyilvántartást akkor, amikor a gyermek- és ifjúsági korosztály szabadidővel rendelkezik. így lett, így lehetett volna valóban az övéké a Ház, amelyet talán ebben az esetben senki sem próbált volna meg „elvenni" tőlük. Harmadik adalék A tőlünk nyugatra fekvő feljettebb országokban nagyjából a fentebb leírt elvek alapján működnek az ifimági házak. A Gyermekek Háza több munkatársának három évvel ezelőtt egy németországi cserekapcsolat keretében módjában állt tanulmányozni ezt a működési mintát. Úgy látszik feleslegesen és haszontalanul. Negyedik adalék Pontosan egy évvel ezelőtt a röviden itt vázoltak szellemében írtam meg részletes szakmai pályázatomat a Gyermekek Háza igazgatói állására. Az intézmény szakmai döntéshozó fóruma, valamint Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének Művelődési Bizottsága leszavazta ezt a programot. Mindezek alapján véleményem szerint Szekszárd Város Önkormányzata fájdalmas döntést hozott akkor, amikor a rendelkezésre álló sok rossz változat közül a város teherbíró képességének leginkább megfelelő lehetőséget választotta a Katolikus Iskola elhelyezése ügyében. Most már, e döntés ismeretében azt kiabálni: „Emberek, ég a ház!", talán nem biztos, hogy célravezető megoldás. Ha netán ennek ellenére az intézmény mégis megőrizhetné eredeti funkcióját, azt csak üdvözölni lehetne. De úgy gondolom, hogy e döntés kapcsán érdemesebb lenne inkább az érintetteknek köztük nekem is - saját felelősségükön elgondolkodni, s az ügy tanulságainak levonása után jó lenne, ha a jövőben mindenki azon munkálkodna, azért cselekedne, hogy hasonló fájdalmas döntést a gyermek- és ifjúsági korosztályt illetően még egyszer ne kelljen hozni. Bácsalmási László A Gyermekek Háza táborozás-felelőse