Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-11-10 / 21. szám
16 1996. NOVEMBER 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Kolping- centenárium Szekszárdon A Szekszárdi Kolping Család százéves centenáriumi, illetve a Kolping iskola ötéves jubileumi ünnepségét rendezték meg október 25-30. között Szekszárdon. A centenáriumi ünnepség megnyitóját október 25-én, a Babits Művelődési Házban tartották. A vendégeket, köztük Mayer Mihály pécsi megyés püspököt, Hubert Tintelott, Nemzetközi Kolping-főtitkárt, Bertalan Tamást, a Magyar Kolping Szövetség Ifjúsági Tagozatának vezetőjét és Joachim Lehmannt, az augsburgi Bildungswerk vezetőjét, Köntösné Rajnai Annamária, a Kolping iskola igazgatója üdvözölte. Ezt követően Kocsis Egypercesek sajnos nem Örkénytől Tömtek minket (Belénk fért volna) Igazán nem panaszkodhatunk, mert egyre több szervezet veszi a nyakába a fiatalok problémáinak megoldásával járó bokros teendőket. Vigyáznak a testünkre, a lelkünkre és az egészségünkre. A minap az egyik osztályfőnöki órán például azt taglaltuk, hogy a tejfölös töltött káposzta egészséges-e. Az eredmény az lett, hogy abba a csoportba soroltuk, ahová előzőleg a paprikás pörkölt, a túrós csusza, a rántott hús került. Persze ezek mellett szóba került sok miegymás, például az édesség is. • Szóval ilyenekkel tömtek minket, tikét éves kamaszokat, hétfőn délután fél kettőkor. Ebéd előtt. Gy.E. Mobil, halottakkal A halottak napja volt eddig az ünnepem. A karácsonyból akkor ábrándultam ki, amikor megtudtam, hogy az ajándékot mégsem a Jézuska hozza. A húsvétban egy ideig az tetszett, amikor a locsolás után az ismerős fiúkkal összegyűltünk, és azt tervezgettük, a pénzünket mire is fogjuk költeni majd szétdobáltuk a tojásokat. A halottak napja más. A temetőhöz közeledve először az tűnik föl, hogy milyen gyönyörű vörös az égbolt a gyertyák fényében, bent mégis sötét van. Rengeteg ember, és mégis csönd. Jó ez az ünnep, mert van hangulata. Aztán a temetőben föltűnik egy hölgy - mobil telefonnal. Hogy jobb legyen a vétel, feláll egy sírkőre. A rokonok, hozzátartozók körbeállják, s nézik, hogyan is telefonál. A hatás óriási. sudár Balázs Imre Antal polgármester mondott köszöntőt. Beszédében elmondta, hogy az önkormányzattól az igazgatónő öt évvel ezelőtt egy romos épületet kért és kapott meg, aztán szinte a semmiből virágzó intézményt „varázsoltak", és tették ismertté a Kolping nevet. A rendezvénysorozat szombaton szekcióülésekkel folytatódott, majd este a Művészetek Házában hangversennyel zárult a program. A vasárnapi Kolping-bált követően, hétfőtől tartották az immár hagyományos, Kolping iskolák országos találkozóját. Az Adolf Kolping boldoggá avatásának - 1991. október 27. - tiszteletére immár negyedik alkalommal megrendezett versenyre Gyöngyösről, Várpalotáról, Esztergomból, Bolyból jöttek el, hogy versengjenek egymással, s a házigazda szekszárdi csapattal. Az összesítésben a szekszárdiak dicséretesen helytálltak, s öregbítették iskolájuk jó hírnevét. Ezek a mai fiatalok... Minap találkoztam egyik kedves öreg ismerősömmel. Alig várta, hogy elmondhassa, mi történt vele a szekszárdi fla^teron. - Hazafelé ballagtam, mert én már nem tudok sietni. Egy fiatalember jött mögöttem, gyorsan akart kikerülni és ingerülten rám szólt: „Menjen már arrébb, papa! Nem a magáé a járda!" A boltban is egyre nehezebben számolom ki az aprót. Néha rámförmednek a pénztároslányok, hogy ne tartsam föl a sort. - Es mondja, Károly bácsi, maga szerint miért vagyunk mi ilyenek? - Hát ennek több oka van. Talán túl sok az időtök. Amikor én olyan idős voltam, mint most te, nem törtem a fejem azon, hogy melyik tévéműsort nézzem, vagy melyik diszkóba menjek. Falun laktunk, sok volt a dolog, és én mindig segítettem az édesapámnak a munkában. Nem gondolhattam ismerkedésre, mulatságra, gyereknek számítottam még. De tudom, azóta sokat változott a világ. Mivel régen még tévé sem volt, inkább beszélgettünk. Még mindig emlékszem azokra a történetekre, amelyet a nagyapám mesélt. Bezzeg az enyéimre az unokáim már nem kíváncsiak, nekik ez unalmas. De ezzel a négyzetkirakós játékkal (tetris A reklámok - sajnos r - sok esetben túl nagy hatással vannak a gyanútlan tévénézőkre. Ezért történhet meg, hogy különböző felmérések szerint a gyerekek egy része - hála a Milka csokinak - abban a hitben él, hogy a tehenek lilák. Ezt isszuk magunkba Mi, a fiatalabb generáció, már eljutottunk odáig, hogy kiszúijuk a lila tehenekhez hasonló igencsak röhejes dolgokat. Enyhén szánalmas hatást ér el például, ha egy cég akciója főnyereményeként egy használt, másodkézből való számítógépet ajánl fel. De ha egy „kompani" már a reklámkampányát is a reklámfilmjeire alapozza, az már jelenthet valamit. Nem mást, mint csaknem százévnyi tapasztalatot, szakértelmet, önbizalmat, egy sokatmondó hazát, Amerikát, kitűnő látványtervezést: a kólát. A „kólások" nagyon értenek ahhoz, hogy elkápráztassák fogyasztóiknak legnagyobb körét, az ifjúságot. Ha a kóla kerül adásba, izzik a képernyő, pörögnek a kockák. Száguldás égen és földön, dinamikus zenére, dinamikus tánccal, és még dinamikusabb srácokkal. A fiatalság átható ereje. Kell lennie valaminek a kólában - az ügyesen háttérbe szorított ijesztő koffeintartalom mellett hiszen a szó legszorosabb értelmében mindenütt ott van. Románia hegyi ösvényein, Rio de Janeiro utcáin, az Északi-sarkon, jól tudjuk, hogy már a jegesmedvék is régen ezt isszák. Sőt valóban no limit. A kólának gyerekjáték volt eljutni az űrbe, különleges, űrhajósoknak készített italautomata formájában. A kóla mindemellett rendkívül sokoldalú: cseresznyés, light, cukros és no cukros. A kóla újít, a kóla modern, hiszen mégiscsak a XXI. század ifjúsága nő fel rajta. No meg azok a fejlődő országbeli gyerekek, akiknek szülei elhitették a nagy nyugatról érkező kóla annyira jó, hogy gyümölcs és alapvető élelmiszer helyett is azt ihatja a poronty. A kóla botrányosan szuper és szimplán botrányos amióta a kupakőrület körül felkavarták az iszapot. A kóla sok millió fiatal kedvenc üdítője, a hőn áhított amerikai stílus védjegye. A kóla originál Amerika: egy amerikai illúzió a sok közül. Ezt isszuk magunkba... Gy. E. a szerk.) órákig tudnak játszani! A mai fiatal más világban nő fel. Nem tetszenek ezek a reklámok sem. Az asszonyok félpucéran vannak a képernyőn. Nem csoda, ha a legények megválogatnak, elvégre van összehasonlítási alapjuk. Aztán terjed az AIDS is. Bennünk sokkal több volt a tisztelet a felnőttek iránt. A szüleink szava szentírás volt. Új cipőt, új ruhát csak akkor kaptunk, ha a másik már teljesen elrongyolódott. Pedig nekünk is voltak vágyaink, álmaink. Az unokáinknak még csak kérniük se kell, úgyis mindent megkapnak. Nem segítenek az otthoni munkában. A fiamék nem is várják el tőlük. Azt mondják, hadd tanuljon a gyerek. Látom én is, hogy tanulnivaló akad bőven. Mi nem tanultuk ilyen részletességgel a földrajzot, a számtant. A tanító abban az időben a legfőbb tudós ember volt a faluban. Tanított, de nevelt is minket, akár egy szülő. Ö szervezte a helybeli és az iskolai jeles ünnepeket. Mi gyerekek, fiatalok örömmel készülődtünk minden ilyen alkalomra. Ma egy rendezvényen az unokáim is csak túlesni szeretnek, verset akkor hajlandók szavalni, ha azt kapják feladatul. Ma már a sportolásra is jó lehetőség lenne, de a tizenévesek szívesebben ülnek a kényelmes fotelokban és tévéznek, videóznak, számítógépeznek. Biztosan ez is jó, de arra nem jut idejük, hogy felfedezzék azt, amiben én felnőttem. Nem tudják milyen, amikor egy túra, vagy focizás után az ember minden izma sajog, de gondolatban már az újabb programot szervezi a szabadban. Én boldog voltam, ha nyomtatott betű, újság, könyv akadt a kezembe. Egy szuszra képes voltam elolvasni az egészet. Most meg, azt mondják, van olyan nyolcadikos, akinek az olvasás csak döcögve megy. - Károly bácsi, mit ajánl a mai tinédzsereknek? - Tudod fiam, én inkább a mai szülőknekjavasolnék valamit: figyeljenek jobban a gyerekeikre. Hogy korszerű legyek, azt mondhatom, jó befektetés a szeretet. Biztosan meg is térül. A fiatalok meg legyenek türelmesebbek szüleikkel, tanáraikkal, ne követelőzzenek. És persze az egyik legfontosabb: találják meg a hétköznapok örömeit is. SUDÁR BALÁZS Jó lenne tudni, miként vélekednek a fentiekről a fiatalok. Meg a pedagógusok. Meg a szülök. Meg bárki. Címünk, ahová a véleményeket várjuk: Szekszárdi Vasárnap Szerkesztősége, Szekszárd Béla király tér 1. „Új generáció".
