Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-11-10 / 21. szám
16 1996. NOVEMBER 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Camagüy ajánlata Szekszárdnak gek először a szekszárdi városházán folytattak eszmecserét Kocsis Imre Antal polgármesterrel és Fodor Miklós alpolgármesterrel. A szívélyes hangulatú beszélgetés után a nagykövet és a professzor a megyei önkormányzatnál találkozott a Tolna Megyei Kórház igazgatójával, dr. Deák Györggyel, aki szintén patológus. Az igazgató a szóbeli tájékoztatót követően havannai patológus kollégájának aki, mint a beszélgetések során kiderült Magyarországon, a budapesti Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetemen szerezte tudományos doktori címét 1986-ban - és a nagykövetnek bemutatta a megyei kórházat, annak részlegeit, köztük a patológiát, és a laboratóriumokat. A vendégek nagy érdeklődést mutattak és kérdéseket tettek fel a látottakkal kapcsolatban. Dr. Jósé E. Fernández reményét fejezte ki egy esetleges jövőbeni együttműködésnek és felvetette a diák-orvos cserék lehetőségét tanulmányszerzés céljából. Kubai professzor a kórházban Egyre gyakrabban fordul meg Szekszárdon a kubai nagykövet, Carlos Trejo. Legutóbb október 25-én érkezett Szekszárdra Trejo úr és ezúttal vendéget is hozott magával dr. Jósé E. Fernández Britto patológus profeszszor személyében. terjeszteni az egészségügy területére is. A látogatás során a kubai vendéA havannai kórház vezető patológusa a Budapesten megrendezett XXI. Patológus Világkongreszszuson vett részt, mint vendégelőadó az artero sceloris szekció ülésén és innen látogatott le Szekszárdra a kubai nagykövet invitálására. Mint kérdésünkre Carlos Trejo é mondta, azért hozta le a patolóIs professzort Szekszárdra, mert a dr. Jósé E. Fernández Britto Camagüy szülötte, azé a kubai városé, illetve tartományé, melynek most van kialakuló kapcsolata Szekszárddal és ezt szeretnék kiJosé E. Fernández (balról) és Carlos Trejo nagykövet Köznapi történet a közös költség megdézsmálásáról Futotta, amire futotta... Sajnos, az eset nem megy ritkaságszámba, pedig az emberek többsége nem így hiszi. Már-már egészen „ hétköznapi" bűncselekménynek számit, hogy a társasházak lakóinak közhös költségre öszszekuporgatott pénzét egyszerűen elsikkasztja a megválasztott - bizonyos díjért f tékenykedö - közös képviselő. Ilyen et történt ismét Szekszárdon. Nem éppen tanulságok nélkül... * Sok évvel ezelőtt M-né önként jelentkezett: szívesen vállalná a két lépcsőház, hatvan lakásos társasház közös képviselői tisztét. A lakók meg is választották. Néhány esztendő „képviselőileg" nyugodtan telt, bár néhányan szóvá tették, hogy a szokásos és szükséges éves elszámolás soha nem történik meg. M-né, a közösképviselő erre általában azt mondta, hogy „mindent beírtam a kockásfüzetembe, majd megmutatom", ám ebből soha nem lett semmi. A lakók már zúgolódtak, ám M-né mindig kidriblizte őket, hol erre, hol pedig arra hivatkozva. Az évek pedig teltek. A ház lakói kezdtek már nyugtalankodni, hiszen az évekkel korábban megállapított és megszavazott közös költségen emelni kellett volna párhuzamosan a víz-, villany és az egyebek emelkedésével. Hiába szóltak M-nénak, hogy hívjon össze lakógyűlést, nem tette meg. A lakók ekkor aláírásokat gyűjtöttek, amit ajánlottan elküldtek M-nének, benne megjelölve a lakógyűlés időpontját. M-né ezen tipegett és topogott, s magabiztosan állította le azokat, akik valamit igyekeztek számonkérni rajta. Azt mondogatta, hogy a közös pénz valóban elfogyott - még a felújításra szánt és kötelezően gyűjtött alap is - így valóban többet kell fizetni mindenkinek. Ott derült ki az is, hogy a lakók közül többen hosszú ideje nem fizették a közös költséget, mert „nem futotta rá". M-né titkolni akarta, hogy kik ezek, mondván: „megkértek, hogy ügyüket kezeljem bizalmasan ". Ekkor kisebb palotaforradalom tört ki, mire a lépcsőn álldogáló közösképviselőnő félje obszcén szavakkal ordibálta le a lakókat. Vízkorlátozás Egy hét múlva újabb lakógyűlést tartottak, hogy megállapodjanak a költségek emelésében. M-né ekkor is hóna alatt kockás füzetével sasszézott és a pénztelenségről, meg a gyarapodó kiadásokról beszélt. A gyűlés után pár nappal minden lakó kapott egy levelet a vízműtől, hogy közel másfélmillió forint a ház vízdíjtartozása. Amennyiben bizonyos időn belül azt nem rendezik, vízkorlátozást vezetnek be, amihez egyébként joguk Újabb lakógyűlés következett. Ekkor M-né már nem tudott kibújni a tények alól. A hatvan dühös ember egyike megkérdezte, hogy van-e más tartozásuk? A közös képviselő fölháborodva a „rágalmon ", közölte, hogy nincs. De volt. Nem fizetett egy ideje szemétdíjat és kábeltévédíj elmaradás is volt. Pár percen belül a lakóközösség leváltotta M-nét, majd egy hivatásos képviselőt bízott meg a közös teendők ellátásával. Következett az egyezkedés a vízmüvei. Engedélyezték, hogy az elmaradást részletekben fizessék a lakók. Az egy-egy családra jutó havi plusz néhány ezer forint sokakat meggyötör. A mai világban nem könnyű kinyögni a pénzt. Az a tudat pedig, hogy más helyett kell törleszteni, mert az néhány évig rázta a rongyot, dőzsölt, külföldre utazgatott, meglehetősen fölháborító. A lakók természetesen eltűnődtek és sokat beszélgettek arról, hogy mit kellett volna másképpen csinálniuk. Úgy mondják, hogy ellenőrizni kellett volna a közös képviselőt még akkor is, ha az teljes ellenállást mutatott. S ha sehogy nem sikerült volna betekinteni a számlákba amelyek egy reklámszatyorba voltak begyömiszkölve - akkor idejében le kellett volna váltani. Am valójában senki nem gyanakodott komolyan... csak az utolsó hónapokban gyarapodtak a kérdőjelek. A sikkasztás bűncselekmény Az ügyet a lakók átadták a rendőrségnek. Somogyi Gabriella főhadnagy-vizsgáló - szakértők bevonásával - megállapította a sikkasztás bűntettének alapos gyanúját a számviteli fegyelem megsértésével egyetemben. Mint mondta, zár alá vették a család lakásának a felét, azt, ami a volt közös képviselő nevén van. Párforint híján hétszázezerforint hiányzik a közös pénzből, amit néhány napja a közös számlára befizetett a gyanúsított. Tehát a kár egy része megtérült, ám ettől függetlenül a bűncselekmény elkövetésének gyanúja fennáll. A rendőrség vádemelési javaslattal átadta az ügyet az ügyészségnek, ahol a vádirat elkészült, hamarosan sor kerül a bírósági tárgyalásra. M-né a legutóbbi lakógyűlésen vállalta, hogy a vízmű felé megfizeti a háromszázezerforint körüli kamatot, s szintén ennyire rúg az a kamatösszeg, amit a lakók polgári peres eljáráson követelnek még teljes joggal. Somogyi Gabriella kérdésünkre elmondta, hogy M-né a kihallgatások során nyugodt volt, elismerte, hogy rendszeresen - főként karácsony, húsvét és családi ünnepek táján - vett ki a közös számláról nagyobb összegeket, s amikor tudott, fizetgette belőle a ház számiáit is. A bankból kivett készpénzt összecsapta a családi kassza forintjaival, s „amire futotta, arra futotta". M-né tehát szerzett önmagának néhány - anyagilag legalábbis - jó évet. Családjának bizonyára szörnyűséges napokat, heteket, hónapokat. A lakóknak pedig álmatlan éjszakákat, pénzkuporgatást és egyre gyakoribb zsíroskenyér vacsorát.
