Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-10-13 / 19. szám

14 , SZEKSZÁRDI V4SARMP 1996. OKTOBER 13. Még a Magyar Televízióban is megszólaltatták a szekszárdi Garay János Ének-Zenei Általános Iskola rajzosait: a 4. b osztályos kisdiákok a közelmúltban Budapesten, a Köz­életi Mozgalom helyiségében mu­tatkoztak be alkotásaikkal, melye­ket a kiállítást megtekintő vendégek licitálás után vásárolhattak meg. A gyerekek közül néhányan írásban is megörökítették a számukra leg­fontosabb eseményeket: ezekből a beszámolókból idézünk az alábbiak­ban. „Az iskolánk rajzkiállítást rendezett Budapesten. Először a Parlamentbe mentünk. Utána a Nagybányai kiállí­tást néztük meg, és a McDonaldsban ebédeltünk. Legnagyobb élményem a rajzkiállítás volt, Pálos Zsuzsa nénivel történt a rajzlicitálás. Borzalmasan iz­gultam, hogy a két rajzomat megve­szik-e? De nem volt okom az izgalom­ra, mert minden rajz elkelt." Molnár Ágnes „Nagyon szép volt a Parlament. Az a sok gyönyörű festmény. Szinte úgy éreztem, mintha híressé válnék. Meg­néztük a régi híres festők képeit, s ek­kor úgy éreztem, hogy nincs nagyobb öröm, mint egy hosszú nagy kirándu­lás." Gyene Nikolett „A McDonaldsban nagyon finom volt az ebéd. De nekem a rajzkiállítá­sunk tetszett a legjobban. Főleg az tet­szett benne, hogy lehetett rajzolni. Na­gyon izgultam, hogy el kel-e a rajzunk, de szerencsére elkelt minden kép." Farkas Zsuzsanna „Nekem az egész na­pos program közül a McDonalds és az Ország­ház tetszett a legjobban. Amikor megérkez­tünk a kiállí­tásra és be­léptünk a kiállítóte­rembe, any­nyi rajz volt ott, hogy szinte alig találtam meg az én rajzo­mat." László Gábor „Beléptem a terembe, és az előtte levő élményeimet kissé el is felej­tettem, annyira örültem, hogy elérke­zett a várva várt pillanat. Mikor meg­láttam a sok szép rajz között az enyé­met, el sem hittem, hogy eljutottam idáig." Kovács Edit „Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki veszi meg a rajzomat. Nagy megdöbbe­nésemre egy spanyol házaspár vette meg az Erdő című munkámat. Azt mondták, hogy küldenek majd képes­lapot és levelet." Szépy Eszter „Amikor beléptem a kiállítóte­rembe, megdöbbentem, hogy mennyi rajz van itt. Velem a Híradóban is készítettek riportot, egy osztálytár­sammal együtt. A következő pár napban is még erről beszéltünk a suli­ban." Bándy Kata „Amikor a Parlamentet néztük meg, nagyon elámultam. Csodaszépek vol­tak a szobrok, főleg azok, melyek aranyból készültek. Sok szép dolgot láttam, amit nem lehet szóban elmon­dani." Sörös Pét^^ „A kiállítás nagyon tetszett és örül­tem neki, hogy ott lehettem. A bará­taim is így éreztek. Az én képem a nap­tárba került. Másnapra az egész csak emlék maradt, de még mindig úgy ér­zem, mintha még most is Budapesten lennék." Huszár Dóra „Pécs mindig vonzott yy •Beszélgetés dr. Ternák Gáborral­Egy évtized nagy idő egy ember éle­tében. Ennyi ideig dolgozott dr. Ter­nák Gábor a megyei kórház fertőző­osztályán főorvosként. Ez az időszak nemcsak szakmailag volt mozgalmas számára: a rendszerváltást követő első ciklusban országgyűlési képviselőként is megismerhette a város, Tolna me­gye. Ma Pécsett, a Baranya megyei kór­ház fertőzőosztályának vezető főorvo­sa, ha úgy tetszik visszatért, oda ahol az orvosi pályát kezdte. - Miután elvégeztem az egyetemet 1969-ben, Pécsett kezdtem el dolgozni a fertőzőosztályon - tudtuk meg dr. Ter­nák Gábortól. - Az ott töltött évekből há­rom és fél évet dolgoztam Nigériában, és két évet Laoszban, ahonnan a feleségem származik. A Tolna megyei kórházba 1987. szeptember l-jén kerültem, meg­pályáztam és elnyertem a főorvosi állást. Most az akkor velem egyidejűleg Pécsett kinevezett főorvos idei nyugdíjba vonu­lása után pályáztam meg az ottani főor­vosi állást és nyertem el azt. - Szakmai munkája mellett az első választási ciklusban országgyűlési kép­viselő volt. Ez hátráltatta, vagy segítet­te orvosi tevékenységét? - Előnyt jelentett, hiszen a különféle külföldi útjaim során mindig „előjött" több szakmai kihívást, lehetőséget nyújt. - Önt mindig is az utazó orvosok kö­zé sorolták, merre járt legutóbb, s hová készül a közeljövőben? - Nyáron Hong-Kong-ban voltam, a fertőző betegségekkel foglalkozó orvosok kongresszusán, jövő hó­napban Firenzébe ké­szülök, ahol egy antibio­tikumokkal foglalkozó kongresszusra vagyok hi­vatalos, mint a magyar antibiotikum bizottság elnöke. az antibiotikum adása, illetve túl nagy az adag. - Jelenleg még Szekszárdon lakik... - Sajnos, annak ellenére, hogy a laká­sunk a kórházzal szemben van, még nem sikerült eladnunk, így lányommal, Kati­val együtt ingázunk. Ő kollégista Pécsett, fogorvosi asszisztensnek tanul. Felesé­gem Anita, még Szekszárdon dolgozik á fizikoterápián, amíg nem sikerül a lakást eladni, addig csak hétvégeken leheL együtt a család. fl SAS ERZSF.BE™ belőlem az orvos, s olyan nemzetközi kapcsolatokra sikerült szert tennem, amelyeket orvosi hivatásomban kitű­nően tudok hasznosítani. Egyébként pedig rengeteg munkát jelentett a „két­lakiság", mint minden politikusnak, aki a hivatását is tovább vitte. - Milyen érzésekkel ment el Szek­szárdról? - Megszerettem a várost, s volt pár jó barátom, kollégám. Pécs azonban mindig vonzott, egyrészt mert ott kezdtem, másrészt sosem váltam el tőle, rendszeresen jártam oktatni, s miután egyetemi város, - A laikus is sokat hall arról, hogy az orvosok komoly szakmai vitákat folytatnak az antibiotiku­mokkal való gyógyítást illetően. - Az országban elő­ször végeztünk ilyen fel­mérést, nyolc nagy kór­ház bevonásával, ahol megnéztük, milyenek az antibiotikum-adási szo­kások. Megállapítottuk, hogy minden ötödik be­teg esetében felesleges Anita itthon volt Szekszárdon Dr. Témák Gábor főorvos felesége, aki laoszi származású, nemcsak kivételes szépségével lop­ta be magát a szekszárdi emberek szívébe. Aki egyszer betege volt, vagy csak magánemberként találkozott vele, az biztos megszerette. Anita ­ahogy az egész város nevezte - nehéz szívvel hagyja itt Szekszárdot. Rengeteg barátot szer­zett, s a várost, az itt eltöltött évek alatt otthoná­nak tekintette. Szomorúan, dé beletörődve mondja: „Borzasztó nehéz nekem innen elmen­ni, de egy jó feleség­nek mindig a félje mellett a helye. Örü­lök, hogy a férjemet Pécsre hívták, ami elismerése az ő tudá­sának, munkájának, s ott is mint itt Szek­szárdon a jobbkeze leszek, hogy felelős­ségteljes hivatását nyugodtan végez­hesse."

Next

/
Oldalképek
Tartalom