Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-10-13 / 19. szám

9 1996. OKTÓBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Könyvsarok Kalász Márton: Sötét seb A költő új verseit 1993 és 1995 között Stuttgartban írta. Itt, az otthontól távol születik meg szinte jellemvallató próbaként a lírikus új énje, aki a tübingeni toronyszobában raboskodó Hölderlin „boldog szenvedéseihez" fordul, hogy ezzel a régi, mégis korszerű álarccal leplezze is, de kiáltóvá is tegye a fájdalmát. A költemények szinte dokumentumhűséggel követik a Hölderlin-életrajz fordulatait, s „Ómódiságukban" lehetetlen nem észrevenni a ma költőjének kíméletlen önvizsgálatát. Kalász Márton a fenséges toronyszobát rejtekhelyül választva és számkivetettségét valós ténynek képzelve - „mivé kellene még alázni engem" - megejtő versekben szól a szerelemről, a gyűlöletről, a minden részében zenét őrző, a görögség harmóniáját fölidéző táj bennünk visszhangzó dallamairól. Szép-szomorú könyv. Megbocsátani is segít. ,KI Ő? 1. Hétgyermekes földművelő családból származó író, újságíró, 1925-ben született Szekszárdon. 2. Tanulmányait a belvárosi római katolikus népiskolában kezdi, majd a Garay János Gimnáziumban érettségizik 1951-ben. Ezután a Pécsi Pedagógiai Főiskola magyar szakán, később az ELTE Bölcsészettudományi Karán, magyar szakon szerzett diplomát. Itt doktorál az újabbkori magyar irodalomból 1961-ben. 3. Pályáját a Magyar Rádiónál kezdi, ahol lektorként, irodalmi szerkesztőként, szerkesztőségvezetőként dolgozik hosszú évtizedeken át. 4. Emberi példaképének édesapját tartja, de nagy hatással van rá Babits Mihály, aki kiskorában még élő eszményképe. 5. Kezdetben irodalomtörténészként, majd szociográfusként, később szépirodalmi íróként munkálkodik. írásai főként a Jelenkorban, a Kortársban és az Élet és Irodalomban jelentek és jelennek meg. Sok recenzió, értékelés, ismertetés látott napvilágot róla és műveiről. | 6. Különös érzékletességgel számol be a német ajkúak világáról, életsorsukról, száműzetésükről és szenvedésükről, de mindenekelőtt és minden rémség ellenére a magyar hazához való kötődéséről. 7. Művei: Sorsunk (1966); A busók földjén (1969); Uránbányászok (1974); Esték a klubban (1975); Föld felett - föld alatt (1976); Judit (1978); Infarktus (1978); A hatodik nap (1978); Kanyarkulcs (1979); Rétisasok (1980); Jégszikrák (1984); Jákob kútja (1986); Szívhalál(ok) 1987); Tigrismosoly (1990); Halálpolka (1990); Könyörgés a HONTALANOK-ért (1993). (Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Tamás Menyhért. Könyvjutalmat nyert: Bésán Róbertné szekszárdi olvasónk.) Hírek a könytárból Nógrádi Gábor íróval, a „Hecseki könyvek" szerzőjével találkozhatnak a könyvbarátok október 16-án délután fél háromkor a gyermekkönyvtárban. (Széchenyi u. 62-64.) A megyei könyvtár szervezésében 14. alkalommal kerül sor Szekszárdon a gyermekés ifjúsági írók tanácskozására október 15-16-án a pedagógiai főiskolán. A közös gondolkodás témája: történelmiség és történelmi hősök a gyermekirodalomban. A vitaindíító előadást Komáromi Gabrieüa főiskolai tanár tartja. Kiegészítők és egyéb mütyürkék Nem elég a szép ruha, hogy viselője divatosnak és elegánsnak lássék. Sok apróság van még, mely szükséges ahhoz, hogy a hölgyek igazán divatosak legyenek. A kalap, a cipő, az öv, a retikül régóta kiegészítő részei a ruhának. Az utóbbi néhány évben aztán a cipő, a retikül terén igen nagy luxus dívik. Divatba hozták a színes cipőket, szandálokat és a dupla talpú cipőket. Szinte minden ruhához más és más cipő illik. S amilyen a cipő, olyan az öv, a kézitáska. Egészen tekintélyes összegre rúg egy hölgy divattárában az a tétel, mely csalfa kiegészítőkből áll. Persze nem kell a cipőnek és a táskának krokodilbőrből lennie. Ma már nagyon jó utánzatokat lehet kapni. A ruhák egyik fontosabb kiegészítő darabja a sál, mely könnyű muszlinból készül és színes színfoltja lehet a ruhának. Ugyancsak rendkívül fontos a bizsu. Vigyázat hölgyeim! Nem kell mindjárt mindent megvenni, ami a kirakatban van és amit bent az ambiciózus üzletvezető ránk szeretne aggatni. Az egyszerű ruhákhoz lehet színesebb, a bonyolultabb fazonokhoz pedig egyszerű bizsut választani. Csak azt vásároljuk meg, ami illik hozzánk és ruhatárunkhoz, ruhánkhoz. Legyünk szigorúak és jóízlésűek, amikor arról van szó, hogy mit mihez. Végeredményben nem egy szezonra szólnak ezek a darabok. A hölgyek, akik megkímélik holmijaikat, sokáig hordhatnak egy-egy darabot és tagadhatatlan, hogy ezek az apró kis mütyürkék élénkítik a ruhát,jobb megjelenést kölcsönöznek viselőjének. Kovács Pálné Kiállítás a Babits Mihály Művelődési Központban: Liszt-emlékek Magyarországon Rendkívül jól időzített kiállítás nyílt meg szeptember 25-én a művelődési központban és november 10-ig látható a folyosógalérián. Országszerte megszaporodtak a Liszt Ferenccel kapcsolatos rendezvények. Ebben az évben van ugyanis Liszt születésének 185., halálának 110. évfordulója. A napokban fejeződött be Budapesten a nemzetközi L.iszt-zongoraverseny. A régi Zeneakadémia épületében a Liszt Ferenc Múzeum és Kutatóközpont ünnepelte 10 éves évfordulóját. A Liszt Társaság szekszárdi csoportja ez évben ünnepli 20 éves fennállását, amellyel kapcsolatban emlékestet rendeztek a Művészetek Házában október 10-én. Sűrűsödnek tehát az események a mester születésnapja körüli időben. (Újjáépült az Augusz-ház is. Még sohasem volt ilyen szép. Hála Szily Lajos és Pecze István fáradhatatlan munkájának eredményeképpen.) A kiállító Steiner Józsefné képeslapgyűjtő. Harmincezer képeslap tulajdonosa. A tárlata valóságos unikum. Őszinte csodálatot kelt, hogy ebben a műfajban ilyen sokszínű, gazdag anyagot lehet összeállítani. Steiner Józsefné kiállításában koncepció, egyéni módszer és rend uralkodik. Megtaláljuk benne a mester életének sok-sok színterét. Feltűnnek a pályatársak és rendezőelve utat talál az életműhöz is. Bemutatja sok remekmű ihletőjét. A képek mellett álló szöveg rövid, szakszerű, tartalmas és lényegretörő. Az egyik képen látható például a zeneszerző szülőháza. Keresztury Dezső írja, hogy amikor a harmincas években ott járt és kis táblát látott, amelyen olvasható: itt született a nagy magyar zeneszerző. A bejárat másik oldalán egy másik tábla hirdette, hogy e házban a nagy német zeneszerző született. Magukénak tartják őt rajtunk kívül az osztrákok, a németek, az olaszok és a franciák is. A mai korszerű zenetörténészek azonban már elfogadják magának a költőnek a vallomását, amikor azt írja: „magyar hazának hű fiának" tartja magát. Legjobb barátjának, Augusz Antalnak pedig így ír: „Az összes élő művészek közül... én vagyok az egyetlen, aki büszkén dicsekedhetik el egy büszke hazával... Míg a többiek fáradtságosán kínlódnak a takarékos közönség sekély vizeiben, én szabadon vitorlázhatom előre egy nagy nemzet nyílt tengerén. Sarkcsillagom azt mutatja, hogy Magyarország valamikor büszkén tekinthet majd rám!" A gazdag tárlaton feltűnnek a jó barátok. Augusz Antal, Mosonyi Mihály, Chopin, Berlioz és sokan mások. Láthatjuk nagy tanítványait, köztük a legkedvesebbet, Bülow Hansot, akit fiaként szeretett és akihez leányát feleségül adta. Láthatjuk a zongoraátiratok ihletőit, Verdit, Wagnert, Schubertet. Szinfonikus költeményeinek nagy irodalmi alakjait, Goethét, Schillert, nagy képzőművészeket, akik a mester műveit ihlették. És természetesen nem hiányoznak egy gazdag élettér színhelyei. Kirajzolódik a rendkívül sokoldalú mester, a múlt századi romantika vezéregyénisége. Sajátos, vonzó formában. Hűsek Rezső