Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-29 / 18. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. SZEPTEMBER 15. ,Ncm a szemlélettel van a baj' Fradi-sörsátorban, Fradi-gólvágóval A SporTolna „édesgyermekei" A világ legjobbjai között Lapunk megjelenésének kisebb-nagyobb szünetei miatt nem írhattuk meg azokat a sikereket, amelyeket a Tolnatriatlon „édesgyermekei", Varga Zsuzsa és Szabó János szekszárdi triatlonisták értek el a nyár végi clevelandi világbajnokságon. Varga Zsuzsa a szombathelyi Európa-bajnokság csapat aranya és az egyéni bornzérme után Amerikában is remekelt: világbajnoki arany, csapatban és az egyéniben pedig pillanatnyilag a világon a negyedik a junior A korosztályos triatlonozó lányok között. Alighogy hazaért Cleveland-ból, máris újabb világbajnokság: duatlon-vébé - egy szintén remek ötödik hellyel. A sikert-sikerre halmozó szekszárdi versenyző a jelekből ítélve nagyon készül arra, hogy a következő versenyévadban a felnőttek mezőnyében sem a futottak még kategóriában szerepeljen, mint általában szoktak a magyar versenyzők. Mint hírük, e cél érdekében rövidebb periódusokra egyetemi tanulmányait is szünetelteti. Ami egyúttal azt is jelzi, hogy nem is olyan távlati célként lelki szemei előtt ott lebeg a következő olimpia, amikoris debütál a sportág az ötkarikás játékok történetében. Szabó János tavaly Mexikóban robbant be a triatlon köztudatba: tagja volt a győztes magyar ifjúsági csapatnak, s az egyéniben pedig az igen előkelő kilencedik lett. Nos, a Dynamic-Kreátor versenyzője immáron a junior korosztályba lépve is ottmaradt a világ élvonalában. Beverekedte magát a győztes magyar világbajnoki trióba, egyéni helyezésén pedig még javított egyet. A számok isjelzik: nem torpant meg a fejlődésben, sőt! A világviszonylatban is roppant erős junior B korosztályban minden kétséget kizáróan csak a sportág hazai klasszisvárományosa, Gezdag Péter jobb nála. Teljesítményének értékét csak növeli, hogy egy tavaszi-nyár eleji hullámvölgy után jött fel. Azt tartják róla, későn érő típus, így adva a lehetőség, hogy akkor produkáljon, akkor érjen be, akkor kerüljön teljesítőképessége határához, amikor annak a sportértéke a legnagyobb lesz. Edzője, a már triatlon szakembernek számító bátyus, Szabó Péter mindent megtesz annak érdekében, hogy tudatos, tervszerű legyen a felkészülése, ne a szépreményű, de mára már eltűnt honi tehetségek sorsára jusson. Bolhából csináltak elefántot A Szekszárdi Szüreti Fesztiválon standot állító Fradi-ajándékbolt illusztris vendége volt Horváth Ferenc, a zöld-fehérek csatára. Aki - okkal vagy ok nélkül - a sokat szapult nyári új igazolások közül az ez idáig egyetlen, fenntartások nélkül fogadott új szerzemény. - Bíztam magamban. Abban, hogy az egyedi miliő, környezet, ami csak a Ferencváros sajátja a magyar futballban, feldob és jó teljesítményre serkent - mondta egy üveg stílszerűen Fradi sör kortyolgatása közben a még mindig „fehérvári szerénységű" támadó. Úgy érzem, nem okoztam csalódást azokon a meccseken sem, amikor a csapatnak nem ment a játék és vesztettünk. Az eddigi góljaimért pedig hálás volt a publikum. - Apropó, szurkolók! Mi a véleménye a közelmúlt vihart korbácsoló Fradi eseményeiről? Mindenekelőtt az edzőváltásról, pontosabban Nóvák Dezső lemondásáról? - Túl „friss ember" vagyok én a Fradinál ahhoz, hogy ilyen összetett kérdésekben állást foglaljak, de amúgy is távol áll tőlem az ilyen témákon való csámcsogás, igazságosztás. Erről csak azt tudom mondani: a vezetők dolga elsősorban, így őket kell kérdezni erről. Nekem nem volt semmi gondom Nóvák Dezsővel, sem az edzéseken, sem a mérkőzéseken, megkaptam a bizalmat tőle. - Azért titokban, vallja be, Ön is Nyilasi visszatérésére számított... - Igen, a külső körülmények ezt sugallták, de ahogy a futballban szokott, borult a papírforma. - Mit tudott a nevető valahányadikként befutó Fradi-legenádról, Varga Zoltánról? - Semmit. Csupán évekkel ezelőtt, újságokban, könyvekben olvastam róla. Mivel a híre igencsak megelőzte, az idősebb generáció szinte szuperlativuszokban beszél róla, így nagy érdeklődéssel, izgalommal vártam érkezését. - Ma reggel (csütörtök, szeptember 19., - a szerk.) a 'Nemzeti Sportban megjelent nyilatkozata -feltehetően már tudomást szerzett róla - eléggé hatásvadász módon leleplező. Azt írja az újság Varga szájába adva, hogy a Fradi-játékosok az általa vezényelt, egy óráig sem tartó edzéstől valósággal támolyogtak az öltözőben, amitől ő kellőképpen ledöbbent... - Erről az ominózus cikkről az a véleményem, hogy tipikus esete annak, amikor az újságírók bolhából csinálnak elefántot. Ezt már reggel, elindulásom előtt megbeszéltük Varga Zoltánnal, amit mondattak vele, egyáltalán nem úgy gondolta. Arról van szó, hogy a szerdai bajnoki forduló előtt egy olyan pergő edzést csinált, amihez a mérkőzés előtti napokon nem szoktunk hozzá, ami a mi eddigi gyakorlatunkban teljesen szokatlan. Erős volt, az kétségtelen, de én senkit sem láttam támolyogni, teljesen kikészülni. - Azért ez az extrém eset is jelzésértékű lehet a mesternek a magyar labdarúgóknak a nemzetközi élvonalhoz való kondiciniális elmaradásáról, nemde?! - Nem vitatom, vannak gondok, van pótolnivaló ezen a téren. - Miképpen a sokat citált profi gondolkodásban is... - Itt álljunk meg egy pillanatra! Ezt elcsépelt közhelyekkel túlmisztifikálják Magyarországon. Szerintem a magyar futballisták nagy többsége semmivel sem áll hozzá negatívabban a dolgokhoz, mint a hozzánk külföldről érkezettek, ez a szöveg, szerintem, egy rossz beidegződés következménye. A gondokat, a lemaradást máshol, a képzésben, a futballkörnyezetben kell sokkal inkább keresni, mint itt. - Pedig Zorán Kuntics a Ciprusra távozott tavalyi dédelgetett Fradi-sztár is arról nyilatkozott: „Az a legfőbb baj, hogy nincs profi szemlélet"... - Nagyon jóba voltam, vagyok Zoránnál, még a Parmalatban játszottam vele együtt, de ha tényleg ezt mondta - már ne haragudjon meg azért, hogy a sajtóban megjelent nyilatkozatokat nem veszem készpénznek! akkor e tekintetben eltér a véleményünk - Zoránt tavaszi gyengébb produkciója ellenére visszasírják a Fradi-hívek, s a vezetők is szívesen látnák, már akár holnap is. Ha mégis visszatérne - bár erre a ciprusiak makacssága miatt kicsi az esély - mindez mennyire tenné bizonytalanná az Ön igen szilárdnak tűnő csapattagságát? - Provokatív kérdés - elterelő manőverrel. Ha jönne, akkor csatárként és nagy valószínűséggel az én posztom, ugyanilyen vagy hasonló lenne. Fel lenne adva a lecke... Mostani jó formám ellenére azzal is számolnom kellene, hogy kimaradok a csapatból, ami nem taglózna le, hanem megpróbálnám felvenni az elém dobott kesztyűt. - Horvát Ferenc, a Fradi-csatárjó passzban van, megy neki a játék, vérbeli csatárerényeket csillogtatva, szinte semmi helyzetekből szerez gótokat. Mivel lenne elégedett rövidebb távon, mondjuk egy hónap elteltével? - Azzal, hogy az UEFA Kupában kéne újabb meccseket játszani, ami ugye annyit jelentene, hogy túljutottunk a görög Olimpiakoszon, no és örömmel töltene el, ha ott lehetnék azzal a magyar válogatottal Norvégiában, amelyik esetleg kiharcol egy döntetlent, ami győzelemmel fölérő lenne. Az első kívánság, mint tudjuk már részben teljesült. (A szerk.) Húsos-bravúr Bordeauxban Világhírű csapat érkezik Szekszárdra Amikor tavaly, az olaszországi Castello Gofrédóban bemutatkozott a Szekszárdi Húsipari SE női csapata az ETTUkupában, a tisztes vereség után azt hallottuk: nincs gond, gyerünk tovább, majd jövőre túljutunk az első körön. Mi tagadás, szavatartó ez a szekszárdi pingpongos hölgykvartett: elment két forduló és még mindig állva a csapat. Az ukrán Fregat szekszárdi legyőzése után még aligha kapták fel a fejüket nemzetközi porondon, de a franciai Bordeaux idegenbeli legyőzésével már mindenképpen felhívta magára a figyelmet a szekszárdi csapat, hiszen ha minden tényezőt egymás mellé teszünk, akkor a Bordeaux volt az esélyesebb. Ennek ellenére elég egyértelműnek tűnő 4-1-es sikert aratott a Húsipari SE csapata a francia nagyvárosban. Nem sokat tudtak a Bordeauxról, csupán annyit, hogy az orosz Tyimina a nyerőembere, a többi gyakorlatilag a sötét ló kategóriába tartozott. Tyimina mindjárt az elején letette a névjegyét. Azzal, hogy legyőzte a szekszárdiak vezéregyéniségét, Urbán Editet. De nem alakult ki pánik, kishitűség a húsosoknál. A lassan harmadvirágzását élő, egykor igen szép napokat is megélt Bolvári Katalinnak igencsak helyén voltak az idegei. El kellett telnie egy kis időnek, míg kiismerte a szívósan küzdő Kreuset, de a döntő harmadik játszmában az ő akarata, stílusa érvényesült, így technikai fölénye az eredményben is kifejezésre jutott. A 2-1 - roppant fontos győzelem volt, mert a párosban a remek összmunkát produkáló, s egyre jobban összecsiszolódó Urbán-dr. Bolvári volt az esélyes, ezt kérlelhetetlenül valóra is váltották. Persze még valakinek arra a bizonyos „i"-re fel kellett tennie a pontot. A szekszárdi szempontból kellőképpen taktikus meccs alapján dr. Bolvárira várt ez a szerepkör, aki még fokoznia tudta az első egyesében mutatott teljesítményt, de kellett is, mert szemben az asztalnál Tyimina állt. A meccs legszínvonalasabb találkozóján is meg kellett hajolniuk a franciáknak a nagyobb tudás előtt, be kellett érniük az egyetlen becsületgyőzelemmel. ízlett a bordói a szponzorilag a gasztronómiához közel álló szekszárdiaknak. Ám a legjobb 32 között minden valószínűség szerint a pingpongkonyha legremekebb szakácsaival találkoznak, mégpedig a három kínaival is ijesztgető német Erdingen látogat Szekszárdra, toronymagas esélyesként. Egy alapvetően idegi sportban paradox módon éppen az esélytelenség nyugalma adhat valami esélyt a kicsinek. Hogy mire is? Az október közepén egy mindenképpen sportcsemegének számító találkozón kiderül. t