Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-01-28 / 2. szám
10 1996. JANUÁR 28. , SZEKSZÁRDI VASARNAP New generation Új generáció Színházi kritika Színházi kritika, de nem a hagyományos értelemben. Ezúttal nem egy színdarab értékeléséről van szó. A színháznak a színtársulatok mellett szerves része a közönség is, mégis ritkán ejtünk szót róla. Azt hiszem, a Babits ifjúsági bérlet utolsó előadása kapcsán épp ideje ezt is megtennünk. Emberi tulajdonságaink közé tartozik, hogy a rajtunk kívülálló dolgokat így például rríások munkáját - előszeretettel bíráljuk. Sokszor igazságtalanul ítélkezünk a színészek játéka felett is, miközben nem vesszük észre, hogy mi magunk viselkedünk kritikán aluli módon. Szerintem normális ember nem azért jár színházba, hogy az új ruháját • togassa vagy megnézze, ki a szomd Pistike legújabb barátnője, esetleg azért, mert az iskolában azt mondták, kötelező, hanem hogy élvezze az előadást. Persze az is előfordulhat, hogy a darab élvezhetetlen, de hát Istenem, a színészeknek sem lehet mindig jó napjuk. Nem hiszem, hogy a nemtetszésünket idétlen bedumálásokkal, poénosnak vélt megjegyzésekkel, folyamatos, félhangos morajlással kellene kimutatnunk. Mindenkinek szíve joga az első felvonás után hazamenni, ha viszont maradunk, próbáljunk meg csendben lenni és ne zavarjuk azokat, akiknek tetszik az előadás. Ugyanis bármily hihetetlenül hangzik, rajtunk kívül még több' százan ülnek a teremben, akiknek nem feltétlenül ugyanaz a véleményük, mint nekünk. Egy szó mint száz, a színházban kulturáltan kellene viselkedni, aki pedig erre képtelen, az maradjon inkább ^•jhon és nézze a Cartoon Network ^Misát. Gyuricza A csík jele Ha a Magyar értelmező kéziszótárt felütjük a szalagtűző címszónál, a következőket olvashatjuk: „a szalagavató az a bál, ünnepség, amelyen a végzős középiskolások ruhájára az érettségire készülést jelző szalagot feltűzik". Mindez ma már csak nagy általánosságban igaz, hiszen a szalagot nemcsak az érettségi előtt álló diákok kapják meg, hanem a szakmunkástanulók, sőt néhány általános iskolában a ballagó nyolcadikosok is. Egyértelmű hát, hogy ez az apró dísz nem feltétlenül az érettségire készülés jelképe. Vándor Erzsi néni Baján végezte el a középiskolát, jelenleg a szekszárdi keriben tanít, így jó néhány szalagavatón részt vett már. Az ő ruhájára annak idején még nem az alsóbb évfolyamra ntése pont járók, hanem az osztályfőnöke tűzte fel a keskeny csíkot. - A szalaggal kapcsolatos érzelmeim már diákként is vegyesek voltak - mondja Erzsi néni. - Őszintén szólva, egy kicsit bosszankodtam, amiért hordanom kellett. Ugyanis a mi szalagjainkra az évszámok mellett azt is ráírták, hogy „érettségiző", természetesen latinul. A mázlis fiúk címkéjén az állt, „maturandus", de a lányokén % „maturanda" szó díszelgett. Hát mit mondjak, aki nem volt túl szép, az bizony nem örült, hogy ezt még ki is tűzik rá. Emellett persze végtelenül büszke voltam, hogy eddig eljutottam, legyezgette a hiúságom a kis elsősök tiszteletteli pillantása. Nyolcosztályos gimnáziumbajártam, így a kicsik és a végzősök közötti korkülönbség már önmagában is tekintélyes volt, ezt a szalag még inkább hangsúlyozta. Napjainkban a szalagnak ez a tiszteletet ébresztő szerepe is megszűnt. A középiskolás korosztályok egybemosódnak, nincs olyan nagy szakadék az első és a negyedik évfolyam között. Egy vékony szalag kevés ahhoz, hogy miatta valaki centiket nőjön a társai szemében. Még ha nem is egyet, hanem mindjárt hármat tűz ki az ember, két olyan végzős jóvoltából, akik nyűgnek találták címkéjüket és a báli vigadozás közben könnyedén megszabadultak tőle. Akkor hát mi értelme van az egésznek? Mit jelképez ez az egyszerű dísz a kabátunkon? Azt hiszem, a szalag mindenkinek mást jelent. Mást a szalagot feltűzőnek, mást azoknak, akik kapják, mást a tanároknak és megint mást a szülőknek. Sőt, e csoportokon belül is különböző érzelmeket ébreszt az emberekben, hisz ők maguk is annyira különböznek. Van, akinek nem tetszik, akad, aki szívesen hordja, mások inkább csak a sál jótékony rejtekében. Számomra ez a keskeny csík ponttá zsugorodik, mely lezárja életem egy hosszú mondatát. Azt jelenti, most valami más kezdődik, egy új mondat új tartalommal, amely azonban mit sem ér az eddigiek nélkül. GY. Á. kek is mások, mint mi. Nekik kötelező az iskolában egyenruhát viselni. - A tömegközlekedési eszközök js mások - folytatja Zsófi. - Sok emeletes busz van, nagyon érdekesek a londoni városnéző buszok. Ezeknek a teteje nyitott. Nekem a taxik is nagyon tetszettek, mindegyik bogárhátú és fekete. Az viszont bosszantó, hogy a gyalogosokat semmibe veszik, úgy száguldoznak, mint az őrültek. - A közlekedésről jut eszembe, Anglia nagyon messze van. Nem volt túl fárasztó az utazás? - Ki lehetett bírni. A tengeren egy hatalmas komppal keltünk át. Eddig csak filmeken láttam ekkora hajót, tele volt éttermekkel, boltokkal, videó- és játszószobákkal. Az utóbbiakban mi is sok időt töltöttünk. Nagyon érdekes volt, csúszdákon lehetett belehuppanni egy párnákkal és kislabdákkal teli medencébe. - Milyen volt a tenger? - Szép. Nekem a broadstairsi tengerpart tetszett a legjobban - mondja Zsófi. - Ha kaptunk egy kis szabadidőt, lementünk a vízhez és gyönyörködtünk a hullámokban. Az üdülőváros homokos partja - így télen - sokkal csendesebb és romantikusabb, mint az olyan nagy kikötők, amilyet Doverben is láttunk. - Szerintetek miért érdemes részt venni egy ilyen úton? - Nagyon sok szép élménnyel gazdagodtunk. Olyan helyeken jártunk, ahová egyedül vagy a családunkkal nem biztos, hogy eljuthattunk volna. Kipróbáltuk, mennyire vagyunk önállóak, hogy boldogulunk angol környezetben a nyelvvel, melyet itthon csak az órákon használunk. - Ha lesz még ilyen alkalom, újra jelentkeztek? - Igen - érkezik rögtön a lelkes, egybehangzó válasz. GYURICZA ÁGI Igazi puding Angliából A délkelet-angliai Broadstairs Kent School of English oktatási centrum minden diákot szívesen fogad, akit érdekel az angol nyelv és gyarapítani szeretné tudását. Szekszárdi diákcsoportok már több ízben tettek látogatást ebbe a szép, tengerparti kisvárosba. Utoljára Dusa Nándorné és Földesi Zsuzsa szervezett ilyen utat, melyen gimnazisták és általános iskolai tanulók vettek részt. Közülük kerestünk fel néhányat, hogy meséljenek erről a nem mindennapi élményről. Gál Zsófia, Újhegyi Tímea és Tamás Zsófia a Szekszárdi Gyakorló Általános Iskola 6. A osztályába járnak. Mindhárman részt vettek a november végi angliai nyelvkurzuson. - Mióta tanultok angolul? - Mindnyájan első osztályos korunk óta tanuljuk ezt a nyelvet. Jó néhány tanárunk volt már, most Dusa Nándorné, Emiké néni tanít bennünket. Nagyon szeretjük ezt a tantárgyat, így örültünk a lehetőségnek, hogy Angliában is kipróbálhatjuk a nyelvtudásunkat. - Ez volt az első ilyen alkalom? - Nem, ez már a második - válaszol gyorsan Timi. - Én egyszer már voltam ezen a nyelvkurzuson és nagyon megtetszett, ezért döntöttem úgy, hogy még egyszer utazom. Egyáltalán nem bántam meg. Ez alkalommal ahhoz a csoporthoz tartoztam, amelyik nem a nyelvtanfolyamon vett részt, hanem a környéken tett kirándulásokat. Sok szép helyen megfordultunk és nagyon sok érdekes dolgot láttunk. - Zsófi, neked melyik város tetszett a legjobban? - Hát, azt hiszem, London. Itt megnéztük a parlament híres toronyóráját, a Big Bent, rengeteget mászkáltunk. - A bevásárlóközpontban is voltunk - vág közbe Gál Zsófi. - Gondolom, sikerült néhány fonttól megszabadulnotok? - Tényleg sokat költöttünk, hiszen karácsony előtt pár héttel mindenkinek kellett venni valami apróságot. Én hoztam az otthoniaknak egy tál karácsonyi pudingot is. - És hogy ízlett a híres angol puding? - Egészen más volt, mint amilyet itthon készítünk - magyarázza Zsófi. A tálban lévő pudingot megmelegítjük, leöntjük egy kis rummal és meggyújtjuk. Ha elaludt, felszeleteljük és már lehet is enni. Szerintem egy kicsit sok benne az alkohol, de azért finom. - Mi van a többi angol étellel? Hol ebédeltetek? - Mindennap kaptunk kuponokat, amelyeket az intézet közelében található kisvendéglőkben válthattunk be. - Ez nyelvgyakorlásnak sem lehetett utolsó. Könnyen megértettétek magatokat az angol pincérekkel? - Nem volt olyan nehéz dolgunk, mert mindig csoportosan jártunk ebédelni, így kiegészíthettük egymás nyelvtudását. Az utolsó napokban pedig már kívülről túdtuk, mi mit jelent az étlapon. - Biztos sok dolgot megfigyeltetek Angliában, ami másképp van, mint nálunk. - Igen, ott sokkal többet esik az eső - kezdi a sort Timi. - Ez főleg az első utazás alatt voltjellemző, most szerencsére jobb időnk volt. Az angol gyereKoncertmenü Az alábbiakban a Szekszárdon februárban fellépő együtteseket vettük számba. Reméljük, mindenki talál kedvére való programot. Babits Mihály Művelődési Ház Február 22-én 19 órakor: Kováts Kriszta-koncert. Kováts Kriszta neve nem ismeretlen a szekszárdi közönség számára, hiszen az Interjú egy amerikai popfesztiválról című musicalben ö játszotta Eszter szerepét. ZUG Február 2-án 21 órától: Blues Harp. Február 10-én 21 órától: Hanyatt Homlock-koncert. Február 16-án a Blues Factoryt hallhatjátok. Február 23-án a Gázló és az Ólominadarak lép fel.
