Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-15 / 17. szám

13 1996. SZEPTEMBER 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Ajaxterdami barangolások II. Világsztárok nagyon rokonszenves gesztusokkal Az aréna úgymond második emeletéről lefelé jövet - így van kialakítva - a sajtos - ha akaija, ha nem - összetalálkozik az előbb gépkocsijukhoz tartó, majd minden bizonnyal hazafelé induló játékosokkal. Egy kb. százméteres szakaszon meg zárt, de a parkolóban már - az Ajax szurkolói klub szervezésében - fel tudnak jönni a rajongók is. Akárkiket persze nem engednek csak úgy fel, a szurkolói klubnak ki kell szűrnie az oda nem való elemeket. Négy nap tapasztalata alapján mondhatom: ilyenek kevesen lehetnek. Nem találkoztam velük, akkor sem, amikor a tavalyi Bajnokok Ligája sorozat apropóján a Ferencvárossal kint jártam, pedig akkortájt igencsak meleg volt a helyzet, és most is csak elvétve tűnt fel a hatvanezer nézőre aligha különösen ve^lyes, perifériára szorult e^^L A hálás szurkolókat mindig mindenütt ki kell szolgálni. Olyan nem fordulhat elő, hogy valamelyik játékosnak teszem azt görcsöt kap az ujja a sok autogramtól vagy unja már az egészet, és tovább lép, avagy éppen halaszthatatlan dolga apropóján utat tör magának, s az otthonától a stadionig kötelező használatra előírt nálunk is népszerű német márkájú kocsival elviharozhasson. A játékosok kocsija melletti, előtti közös fényképezkedésnek sincs különösebb akadálya. Ilyenkor a barátnők egy picit félrevonulnak vagy pedig ők is bekerülnek a labirintusba és türelemmel várnak. Kluviert szőkéje a tett helyszínén marad, s ő maga is szemmel láthatóan élvezi a helyzetet. Amikor kezdenek „leakadni róla" a kisebbna^jbb csoportok, Steiner Tamás ifjlWcameramann kollégámmal mellé lépek, de most nincs szerencsém, mint a majd egy évvel ezelőtti budapesti Ajax-edzés után volt, amikor Patrick az alapfokúnak tekinthető német tudásával akár félóráig is válaszolgatott volna, ha éppen úgy tartja kedvem. „Ich will ne" - mondja. S eme udvariasnak is mondható „lenézés" sem mond ellent a fentieknek. Az Ajaxnál ugyanis a sajtóval való érintkezés is legalább annyira tervezett, mint megannyi más a klubnál. Megvannak a sajtó számára előírt heti terminusok. Mikor, hol? Ekkor a játékos szuverén döntése nem érdekes, ha ez történetesen órákat vesz igénybe, akkor is rendelkezésre kell állni a sajtónak. Ezekre általában megjelölt edzések, mérkőzések után kerül sor. Más esetben - a rend miatt - egyenesen tilos. No és valószínűleg amiatt is, hogy a játékos fejében rend legyen. A sajtó ugyanis - jóllehet természettől fogva - képes összekuszálni a játékos gondolatait, vélekedtek már korábban bizonyos vezetők a klubnál. Nos ezt megelőzendő, a felnőttcsapatba kerülő játékosok egyfajta médiaképzésen esnek át. így bármikor, bárhol nem faggathatja őket újságíró. Népszerűségi index Lassan elfogy a rajongó nép, fogynak a parkolóban várakozó autók, megpróbálok az iménti jelenetekből valamiféle népszerűségi indexet számolni. Litmanen-Kluviert alighanem holtverseny vagy mellbedobással - ha már melltartóra is kellett írnia... - a finn légiós nyert. Őket egyértelműen a már több mint fél éve sérült villámlábú és gólerős, mint utólag kiderült a balszélről nagyon hiányzó, „Gyalogkakukk" becenévre hallgató Marc Overmars követi. Saját szememmel nem láttam, hogy mennyien állták körbe, vártak rá a súlyos térdsérülés miatt a maródiak listájára került játékosra, ám autentikus hírforrásból - holland kollégák helyszíni elmondása alapján - tudom, hogy emberi tulajdonságai miatt imádják a kis Marcot. Játéka mellett ez utóbbit is nagyra becsülik. S itt a szurkolói népszerűségi listán ez utóbbi is nyomhat a latba jócskán és nyom is. Viszonylagos zárkózottsága(?), komolysága(?), hűvössége(?) ellenére nem véletlenül van elöl eme listán a De Boor fivérek közül Frank. Imponáló a lábától a frizurájáig gentleman benyomását keltő focista. Ha csak a futballtudás esne latba, akkor Edgár Davidsnak legalább két tucatnyival több rajongónak kellene lennie, mint a hozzá képest szürke eminenciásnak számító Michael Reizigernél. Futballberkekben köztudott, hogy mind a ketten a maguk 20 évével együtt is ősajaxosok (itt cseperedtek fel nyolcéves koruk óta), mindkettőjük kiszemelte, a földkerekség leggazdagabb, talán legpatinásabb gárdája a Milán, amely az összeredményességi listán, az európain, már csaknem utolérte az új időkben jobbára csak a múltjából élő, BEK-et legutóbb csak a hatvanas években nyerő Real Madridot. A jelekből ítélve mégis a szürkébb, mert sokkal szürkébb szerepkörben, a felfutó jobboldali védő posztján szerepel, Reizigert zárta jobban szívébe az amszterdami publikum. Davidsnak alig akadt érdeklődője, rajongója a szurkolók nem felejtették a tavaszi, csaknem botrányos stiklijeit. Az Ajaxnál a játékában testet öltő, a maga vitathatatlan sztárságából, személyiségéből adódó önzőséget, a válogatottnál az ő hazaküldésébe torkolló fegyelmezetlenségeit (angliai EB). Reizigert viszont szívükbe zárták a hívek. - Milyen érzés volt az amszterdami arénában pályára lépni úgy, mint nem Ajax-játékos? - kérdezem. - Furcsa volt, de úgy érzem nem voltam megilletődött emiatt, az érzelmeket fére tudtam tenni. - Nincs így utólag nosztalgiája, biztos abban, hogy váltania kellett? - Efelől nincs kétségem, a Milanban játszani, mezét viselni hatalmas élmény. Ez a csapat, az ottani légkör semmi máshoz nem hasonlítható. A Milán Olaszországban is külön kaszt, egy labdarúgó életének, pályafutásának fénypontja, ha ebben a csapatban szerepelhet. - Még akkor is, ha éppen nincs Európa trónján, mint az elmúlt két évben? - Akkor is, de ennek a csapatnak hamar vissza kell szerezni azt a helyet, ami megilleti. - És a két Ajaxossal, önnel és Davidsel már ebben a szezonban megtörténhet ez? - Igen, de nem azért, mert mi jöttünk, hanem legfőképpen azért, mert a Milán attól is a Milán, hogy legalább húsz egyforma képességű játékosa van. Igyekezni kell, ha meg akarok ragadni az első csapatban. Türelem nagy csapatot terem? Ami az Ajaxot illeti: Finidi, Kanu, Davids és Reiziger távoztával biztosan nincs húsz egyforma képességű játékosuk. Ők megelégednének azzal, ha az eladottak -, mert ez a helyes kifejezés a távozók helyett posztjára igazoltak beváltanák a hozzáfűzött reményeket. A külföldi sportközvélemény a nyári előkészületi meccseken elszenvedett, négyszeres BEK, kétszeres Világ Kupa győzteshez nem illő szégyensorozat után (Manchester 0-2, La Coruna 02, Juventus 0-6, Milán 0-3) kezdi leírni az amszterdamiakat. Régi ismerősömmel Edwinnel, az ottan Telegraph munkatársával szót váltottam erről. Ő kijelentette: nem lesz tartós hanyatlás. Mert, akiket hoztak (Veldman, Witshge, Banagida), valamennyien olyan tudású, kvalitású labdarúgók, mint akiket eladtak. A klubvezetés mindenesetre csak átmeneti visszaesésre számít, nem kérnek hosszabb türelmi időt. Úgy gondolják az őszi idény végére már kialakulhat egy ütőképes gárda. Eszük ágában sincs, hogy valamilyen azonnal bevethető kész játékossal erősítsenek. Ez náluk nem anyagi, hanem elvi kérdés. Az Ajax attól is az Ajax, hogy négy híján évszázados történetében minden időkben a saját nevelésű játékosokra épített. Vagy azokra, akit még igen fiatalon elhoztak valahonnan a meszszeségből. Most is hoztak egy kimondhatatlanul nehéz és hosszú nevűt Portugáliából, egyszerűen „Dani"-nak hívják és jött kettő alig felnőtt Argentínából, Mario Jüan már az arénaavatón és az Eindhoven ellen - zsenialitásáról élesben ezúttal nem tett tanúbizonyságot - játszott is. Ahogy Kieft látja A kisebb kudarcok ellenére töretlen a reménykedés, a bizalom. A Super-kupa után a közelmúlt nagy sztáqával a már visszavonult, tévékommentátorként működő Kieft-el és jelenlegi sztárral Litmanen-el készíthettem inteijúkat - amelyek a helyi és a regionális sajtóban nyilvánosságra kerültek -, de ők is bizakodóak voltak. Külön-külön mondhatták véleményüket, de mégis összecsengett, pedig úgy túlságosan sokat nem találkozhatnak, no és eltérő feladatkörben egészen más lehet a nézőpont...? Kieft, aki az Ajaxban kezdett, mondani sem kell itt nevelkedett, majd megjárta Bordeauxot, végül nemrégiben az Eindhovennél hagyta abba: - Ha utolérik magukat, akkor a valóban nagy csapattá váló Eindhoven ellen is eredményesek lehetnek, mert az Ajax stílusban, a játékosok egyéni képességeiben, az improvizációs készségükben benne van az a lehetőség, hogy ne kerüljenek el az élről idehaza és nemzetközi porondon - mondta a szőke gólvágó, aki a mikrofonnál és kamera előtt, mint mondta le tudja küzdeni az Ajaxhoz fűződő érzelmeit. A nagy kérdés, a nagy talány a szeptembertől májusig tartó nagy vizsgaidőszakban megválaszoltatik... Bálint György