Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-15 / 17. szám

6 , SZEKSZÁRDI TASARNAP 1996. SZEPTEMBER 15. LAKHATÓ SZEKSZÁRDÉRT EGYESÜLET ISMÉT AKCIÓBAN A ZÖLD AUTÓ! Szeptember 17-én 15 órától várjuk a Zöldautó, a kerékpározás és a tisztább levegőjű város híveit, hogy ez alkalommal biciklivel kísérjék el a „Zöldautót" a következő állomásra, a 160 lakásos épület elé. A városközponton végighaladva, és leállítva a forgalmat, a megérkezés után a résztvevők között a kerékpározást segítő kellékeket sorsolunk ki. Gyülekező: 17-én kedden 14 óra 50 perckor a Szluha György és a Rákóczi utca sarkán. Tervezett útvonal: Rákóczi u.-Széchenyi u.-Mártírok tere. 15 óra 30 perckor az érdeklődök a Zöldautó színpadán találkozhatnak a Tücsökzenészekkel, akik ez alkalommal a sportos életmódot, a kömvezetbarát közlekedést reklámozzák. SZERETETTEL VÁRJUK A VÁROS APRAJÁT ÉS NAGYJÁT KERÉKPÁRRAL! énekelt és táncolt volna, ha gyötri a bánat? - majd egy virrasztásra érkezett fiatalember leszögezte, hogy Édes nem is tudott a gyilkosságról. Tényleg, ezt ki tudhatja? Édes halálától az utolsó búcsúig minden éjijel virrasztottak - legfőképpen a „cigányok királyáról" beszélgettek - Édesék házában a rokonok, ismerősök, barátok, akik az ország minden részéből érkeztek, ahogyan a temetésre is a többezres tömeg. Sőt, a köztisztelet övezte cigányvajdát külföldi cigányok is búcsúztatták: érkeztek Csehországból, Belgiumból és Hollandiából. „Szeretlek a sírig..." kezdetű cigánydalt kezdte játszani a négytagú cigányzenekar, a két gitáros, a kisprímás és a tamburás. Erre felzokogott a tömeg. Ezután kihozták a bronzveretes és réz díszítésű - volt, aki állította, hogy arany díszítésű - koporsót. Római katolikus szertartás szerint búcsúztatta az újvárosi plébános Édest, aki ,jó keresztény volt". Innen-onnan „Édest" kiáltottak, valaki pedig azt ismételgette hangosan: - Ennyi virágot és ennyi könnyet még nem látott senki - amit többen megerősítettek, s így lehet igaz. Úgy láttam, hogy a halottas kocsi hat fordulóra tudta csak elszállítani a ravatalozótól a sírig a hatalmas koszorúkat, csokrokat. Számos koszorú száz, százötven virágból készült. A koporsódísz száz szál vörös szegfűből, néhány kurkumából és flamingókból állt. Ezzel együtt vitte a loporsót hat fiatalember. Kosarakból szórták a lányok a rózsaszirmot - legalább ezer rózsáról fejtették lemajd halomnyi szegfűt a szertár^ színhelyétől Édes örökszobájáig. A kripta selyemdrapériával van kibélelve, alul kettéhajtott, értékes perzsaszőnyeg. A sarokban rézvázas, kétüveglapos éjjeliszekrény. Rajta: egy üveg Johny Walker, kristálypohár, cigaretta, öngyújtó, aprópénz, két pakli francia kártya. A szertartás folytatódott, a zenekar siratókat játszott. Édes közvetlen hozzátartozói már alig láttak a könnyektől, a hölgyek rogyadoztak a fájdalomtól. Az emberek dobálták az aprópénzt az örökszobába, egy férfi pedig marokszám az ötszázasokat. Édesnek ez a stílus tetszett volna... - hm Amikor meghallottam, hogy meghalt Sárközi József, azaz Édes, Tolna megye örökös cigányvajdája, az első döbbenet után filmként peregtek előttem a vele kapcsolatos kedves, szomorkás, megható és vidám történetek. Egy, legalább tizenöt évvel ezelőttit elmondok közülük. - Ha neki volt, másnak is volt mondta az akkor 25 év körüli fiatalember, s megsimogatta a három közül a legkisebb gyermeke fejét. A törékeny asszonyka az asztalra tett három poharat és egy üveg Márka üdítőt... s egymás szavába vágtak, hogyan jutottak a helyes kis lakáshoz. A lényeg, hogy Édes tudomására jutott, hogy ők öten egy fészerszerűségben laknak, amit alig lehetett fűteni. - A mi vajdánk ment a tanácsra és megint ment, mire megkaptuk ezt a lakást. És adott háromszáz forintot meg ezt az asztalt - s megkoppintgatta ujjával a fát a fiatalember. - Tudja mit mondott? - El nem tudtam találni. Azt, „hogy ebből a pénzből ünnepeljétek meg a költözködést, az asztalt pedig azért, hogy legyen mire tenni a tányérokat és a poharakat, mert ünnepelni nem kucorogva, hanem egyenes derékkal kell". Hát ilyen volt Édes. Meg olyan, meg amolyan. Keményen dolgozott egész életében, boldog volt, ha kértek tőle, de ő nem kért - talán soha - senkitől. Szeretett mulatni. Vidám arca majd kicsattant a boldog lelkesedéstől, amikor kezébe vette a mikrofont - de az sem kellett igazán - és énekelt. Amikor járta a táncot önfeledten... Óh, a tánc... Édes - keresztlánya lakodalmán - kedélyesen ropta a táncot a múlt szombat éjjelén, amikor összeesett és meghalt. Számára ez méltó és szép halál volt. Azoknak, akik szerették, szörnyűséges. Hétfőn egyik lánya, Erika fölhívott telefonon. Kérte, hogy menjek le hozzájuk, hogy beszélgessünk... Az udvaron néhány kisgyerek - Édes-unokák játszadozott. Alig gyönyörködtem bennük, Erika megfogta a könyökömet, s a házba irányított. Az elegáns berendezésű, hatalmas nappaliban mindenki némán ült a magaválasztotta helyén. Juliska asszony, Édes özvegye párnák közt kuporgott egy kanapén, s hol a szemét, hol az orrát törölte. Haja szétbomlott, szép arcát kimarta a könny. Néhány szót váltottunk csupán, mert a bevett gyógyszer hatására szendergett egy kicsit. Az asztalnál Sárközi József Manó - a négy testvér között a legidősebb - kezdett beszélni. Kérte, írjam meg, hogy milyen pletykák járnak a városban. Vannak, akik lövöldözést emlegetnek, igaz, a helyszínt mindenki másutt jelöli meg. Van, aki szekszárdi helyet állít, van aki decsit... Bizonyára sokan emlékeznek, hogy Édes halálának délutánján Decsen egy építkezési vállalkozó megkéselt három férfit, akik pénzüket, amivel tartozott nekik, akarták behajtani. Egyikük a helyszínen meghalt, a másik kettő életveszélyes sérüléseket szenvedett. Zoltán, aki életét vesztette (temetése hétfőn lesz Őcsényben, 15.30 órai kezdettel) és Attila szintén Édes fiai az első házasságából. De már sok-sok éve nem tartotta apa és fiai, a kapcsolatot. A Sárközi család tagjai állítják, hogy Édes hirtelen, tragikus halálához a Decsen történteknek semmi közük nincs. - Ezt igazán csak Édes tudhatta gondoltam magamban, mire a fiatalabb fiú, Dundi azt kérdezte: - Talán akkor el sem ment volna a lakodalomba... De elment, mert a keresztlányáról volt szó. Gondolja, hogy