Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

11 1996. AUGUSZTUS , SZEKSZÁRDI VASARNAP 11. A fotós és ismeretlen alanyai Tankönyvek félpénzért Balogh István neve bizonyára jól ismert sok rejtvénykedvelő olvasónk előtt. A szekszárdi vállalkozó biztosítja lapunk, illetve megfejtőink számára azokat az utalványokat, melyeket könyvekre lehet váltani. Balogh István könyvkereskedő egyébként nemcsak elad, hanem vesz is könyveket. - Méghozzá általános és középiskolás, használt, de jó állapotú, s ajelenlegi katalógusban szereplő tankönyveket tudtuk meg a vállalkozótól.- Ezeket azután az új árhoz képest negyven-ötven százalékkal olcsóbban áruljuk. Ez azt jelenti, hogy bárki - magánszemély, vagy közület - számára biztosítjuk a jaükséges kiadványokat. ^^ 5 aki nem tankönyvvel kopogtat önöknél? - Az sem megy el tőlünk üres kézzel, miután átveszünk egyéb könyveket is. Ezeket az utcai árusainkhoz juttatjuk el, s mondhatni antikvár tevékenységet látunk el. - Készpénzzel és azonnal fizetnek az eladni kívánó ügyfeleknek? - Azonnal, de nem készpénzzel, hanem utalvánnyal, mely elvásárolható új vagy régi könyvre, tankönyvre, térképre, CD-re, kazettára, tehát bármire, amit mi árusítunk. - Hol lehet elérni Balogh Istvánt? - Szekszárdon a Könyvkuckóban, a Mészáros Lázár utca 7. szám alatt. Átvétel szombatonként 9-12 óráig van. De telefonon, a 06/74/319-915-ös számon is lehet érdeklődni. Tavaly nyáron, a Gemenc Kupán a bezonsi kerekesek fényképezgető vezetőjéhez kisgyermekével együtt odalépett egy szekszárdi hölgy, azzal a kéréssel, hogy a francia vendég róluk is készítsen egy felvételt. A fotóapparát el is kattant, ám akkor - az idő rövidsége miatt - már nem lehetett előhívni és nagyítani a filmet. Ez a művelet Franciaországban történt meg, s a bezonsi úr most juttatta el Szekszárdra a fényképeket. A „fotós" - aki sajnos már nem emlékszik arra, hogy mi is a nevük a kedves szekszárdi ismerősöknek - ezúton kéri az érintetteket, hogy jelentkezzenek a fényképekért: természetesen nem Bezonsban, hanem szerkesztőségünkben. Nemzetközi kézilabdatorna Augusztus 16-tól 18-ig nemzetközi utánpótlás kézilabdatorna várja az érdeklődőket Szekszárdon, a városi sportcsarnokban, illetve a palánki sporttelepen. A tornán négy külföldi és huszonöt magyar csapat vesz részt. Egy kiállítás (árny) képei A /1 kkor jöttem rá, mennyire szeretem Lázár Ervint, amikor végignéztem a Megelevenedett képek - Egy kisváros a századfordulón című múzeumi kiállítást és elolvastam a hozzá kiadott katalógust. Azt írja Lázár Dömdö-dömdödömdödöm című meséjében: (Bruckner Szigfrid) „Pózba vágta magát, az égre emelte tekintetét és nekikezdett: Ej, mi a l^ktyúkanyó, kend / a szobában lakikitt wnt? - Állj - mondta Mikkamakka -, ezt nem te írtad! - Hát kicsoda ? - háborgott Bruckner Szigfrid. - Ki az ördög írta volna, itt van, nézd meg a papírt, nem az én írásom ez?! - Jó, jó - vágott közbe Mikkamakka -, de ezt már régen megírta Petőfi Sándor. (...)- Ki az a Petőfi Sándor?! - kiabált Bruckner Szigfrid. - Sohase hallottam a nevét." Az említett kiállítás tablói és a katalógus talán nem véletlenül juttatták eszembe a nevezetes mesét. A kiállítás kép- és tárgyanyaga tetszetős, az elrendezés ízléses, anakronizmust is alig találni, más kérdés az, miként illik a századforduló vagy a dualizmus korába egy 1848-ban készült választási megyetérkép. Gondolom úgy, ahogy Szent Orbán szobra, amely alighanem e századi szekszárdi bevándorló... A katalógus, amelyből nem derül ki, hol jelent meg, ki adta ki, melyik nyomdában és melyik évben, milyen engedélyszámmal készült, többnyire a tabló szövegeit adja, de az elején ott olvashatjuk: „írta" Gaál Zsuzsanna, V. Kápolnás Mária. Több helyt kiderül azonban, hogy csak úgy írták ők, ahogy Bruckner Szigfrid az Anyám tyúkját. „A dualizmuskori (így!) városiasodás a modem nagyipar térhódítása nélkül ment végbe Szekszárdon" - írják a szerzők. „Szekszárd dualizmus kori városodása a modem ipar térhódítása nélkül ment végbe" - írta Tóth Zoltán a Szekszárd város történeti monográfiája első kötetének 293. oldalán. így folytatta később: „Az 1900-ban összeírt két, 20 segédnél többet foglalkoztató vállalat egyike a selyemgyár volt, vagyis az állami »petevizsgáló és górcsövező állomás«, a másik az Ufalusyféle nyomda" - akár a katalógusban... A 16-17. oldal 48 sorából 21 ilyen sor, a többi értelmi kivonat, illetve a tablók tartalmára utaló eligazító szöveg. Másutt Vendel István régi monográfiájából ollóznak (13. oldal), persze mindenütt kritikátlanul. (Gondolom a szerzőktől megvolt az engedélyük, csakúgy, mint a szőlészet-borászat tablón ahhoz, hogy tőlem vegyenek át jólrosszul, idézőjel nélkül, de szó szerint szöveget.) A kritikátlanságbóljellegzetes hibák fakadnak. Elírt évszámok, nevek „gazdagítják " majd látogatók, köztük különösen fogékony tanulók ezreinek ismereteit. Álljon itt néhány példa, helykímélés miatt H-val és zárójellel a helyes adat és tény. Wosinsky Mór,, apátplébános ", másutt „apát" (H: címzetes apát), a helyi „apátság" valójában szintén címzetes. (A különbség 44 falu és mezőváros - szemben a plébánia belső udvarának birtoknagyságával...) Szekszárd 1905-ben „nyerte vissza városi rangját" (H: csupán mezőváros volt, lakói pedigjobbágyok), lakóinak „ egyharmadát kitevő iparosság" helyett még hatoda sem volt iparos. Viszont nem igaz, hogy lélekszáma „stagnált", amikor 35 százalékkal nőtt 1869-1910 között, s nem igaz, hogy „néhány, száz holdnál nagyobbb birtokos volt Szekszárdon", ha csak a Szaturnusz holdjait nem mondhatták sajátjuknak. A múzeum első kiállítását nem 1899-ben, hanem 1898-ban nyitották meg, Krammer János „1856-1920" (H: 1852-1908), a polgári leányiskola tanulói 1909 helyett 1910ben költöztek épületükbe, a gimnázium nem „4 évfolyammal", hanem csak kettővel kezdte az oktatást. Báthory Etek nem húsz, hanem harminc évvel később vette meg a gyógyszertárat, az utak kikövezése nem 1882-ben, hanem 1858-ban kezdődött, de az 56-os út elődjét nem 1901-ben, hanem csak 1905-ben kezdték kikövezni. A villanylámpákat nem a mondott helyen és számban állították fel, nem 150 izzólámpa, hanem csak öt „szolgáltatta a közvilágítást", a vállalkozó cég pedig éppen azért adta el 1908-ban a városnak a villanytelepet, mert nem hogy „rohamléptekben ", de gyakorlatilag sem az ipar, sem a háztartások nem vezették be a villanyt. „A posta újépületében 1910-ben kezdődött el a munka"- igaz, csak másfél évig, 1912 májusáig még a kőművesek dolgoztak ott, akkortól a hivatal... A törvényszéki palota nem épült fel 1891-ben (H: 1892). Szekszárd nem 1780 óta megyeszékhely (H: 1779). A Garay-szobor már 1897-ben készen állt a kaszinó fabódéjában egész télen. A dolgot persze humorosan is fölfoghatjuk. A (félre)vezetöben idézőjel nélkül idézik Tóth szerencsétlen mondatát: „A vörösborszőlőnél a bikavér helyett a kadarka került túlsúlyba. "Mióta szőlőfajta a bikavér? Makón vajon keverik-e a vöröshagymát a fokhagymával? Persze azt a soros művelésű szőlőt is megnézném, amely - ismét idézőjel nélkül Tóthtól - „az ekekapa és tolókapa használatát tette tehetővé". Aki látott már ilyet gyalogművelésű szőlőben, az erősítse meg az íróasztal mellett szőlőt kapálókat. Lehet, hogy Perczel Dezső, a kentaur tátott ilyet? Azt sem tudtam, hogy kentaur volt, de ez is a kiállítási katalógusból derült ki: „Perczel Dezső kék bársony díszruhájához két apródruha és lószerszám is tartozik"

1- ítják a 27. oldalon. Hát a patkó, az hol marad? Tatán a Tisztitelepen, ahová Unglár (H: Uglár) János több száz (H: 14) családi házat épített a tabló szövege szerint. A /I helytörténet azért szép, mert mindenki azt hiszi, azt a legkönnyebb művelni így vagy úgy. A kiállítás tanít, nevel, szórakoztat, ahogy azt másról mondták hajdanán. Nem ártana, ha nem a negatív példa tanítana, nem arra nevelne: így ne!, nem a bosszantó bárgyúságok szórakoztatnának. A lényeg a lényeg: „A szekszárdi határban az évszaktól függő munka folyt, csakúgy mint a szőlővel borított domboldalakon" - ahogy a katalógusban olvasom. Karinthy Szabolcska-paródiájában meg „És egyre folyik a mezőn a munka í A mi falunkba /.../ És estefelé, ha a nap lehull, / Bealkonyul." (Szabad tovább olvasni!) Dr. Töttős Gábor