Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

9 1996. AUGUSZTUS 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP A Besenyő család feje nyilatkozott lapunknak Angol humor nincs, de Galla-humor van! KI Ő? 1. Györkönyben született (1837) a „szenvedélyes és robusztus" realista re­pényíró, eredetileg Hagymássy. 2. Református lelkésznek tanult, majd tanár a pesti ref. főgimnáziumban. 1868­ban Marosvásárhelyre megy lelkésznek, ahol megindítja az Erdély című szépiro­dalmi folyóiratot. 1884-ben Budapestre jön és irodalmi tevékenységéből él. 1889­ben polgári iskolai tanár, majd igazgató lesz. 1902-ig élt. 3. A századvég egyik legnehezebb írói pályájának egyike az övé. Kemény tartá­sa, szókimondó kérlelhetetlensége miatt nemcsak a társadalom vezető rétegeivel, de a korabeli irodalom szinte minden je­lentősebb fórumával szembekerült. 4. Bátran leleplezte a korrupciót, a ha­ladásellenességet, ostorozta a nemessé­get, az arisztokráciát (Az új főispán, Sötét világ). Móricz igen sokra tartotta, ezért Baka István alakját idézi fel az Új Dunatáj című folyóirat leg­utóbbi száma. Az N. Horváth Béla főszerkesztő által jegyzett A bontón Horváth Dezső felvétele látható regényeit újra kiadta azért, hogy az író az irodalmi köztudatban elfoglalhassa mél­tó helyét. 5. Babits írja: „Gyulai, Arany László, és a magányos Vajda János: ők állítják fel a kiegyezés utáni évek igazi mérlegét. Bennük még elevenek azok a csodálatos, tiszta energiák, amelyek a reformkort él­tették, glóriába vonták a honvédek küz­delmét, és erőt adtak az elnyomatás évei­ben. Tiszta magaslatukról tisztán látják, hogy a sors a legcsúnyább fortéllyal ját­szotta ki a magyart." 6. Leghíresebb műve, A nemes vér, a magyar regényirodalom kiemelkedő alkotása, és egyik legszebb novellája A Tógyer farkasa, talán sokaknak isme­rős. 7. Életművéből: Az urak (1872); A bá­róné ténsasszony (1882); Dániel pap lesz (1885); Szegény emberek útja (1889); A rongyos (1890); A grófné ura (1897). (Előző lapszámunk rejtvényének he­lyes megfejtése: Czakó Gábor. Könyvju­talmat nyert: Gergely Sándor, szekszárdi olvasónk.} tudományos és művészeti szem­lében a barátok, ismerősök, hoz­zátartozók és pályatársak emlé­keznek Szekszárd szülöttére, aki bár élete utolsó időszakát Szege­den töltötte, mégis itt, Tolna megye székhelyén találta meg azt a menedéket, amelyet az al­kotómunka idején ma is Szek­szárdon élő szülei biztosítottak számára. Erről is vall dr. Töttős Gábor interjújában a költő édesanyja és édesapja. De olvashatunk írást Árpás Károly szegedi irodalom­történésztől, kollégájától, Olasz Sándortól, Varga Károlytól, Fenyvesi Félix Lajos, Fodor András és Zalán Tibor budapesti költőktől, Lázár Ervin írótól, va­lamint a szekszárdi méltatóktól: Gacsályi Józseftől, Vadas Fe­renctől illetve a bonyhádi Soly­már Imrétől. A közelmúltban Szekszárdon vendé­geskedtek Besenyőék, Galla Miklós ve­zetésével. A „család feje" jellegzetes hu­morával lopta be magát az abszurd ked­velőinek szívébe. A sportcsarnokban lá­tott műsoruk most is igazolta, hogy a L'art pour L'art társulat joggal tanyázik valahol fenn a csúcson. Galla Miklós a fellépés után készséggel nyilatkozott la­punknak. - Ügy tudom, gyermekkorának egy ré­szét Afrikában töltötte... - Igen, Tanzániában. Édesapám köz­gazdászként dolgozott ebben az ország­ban. Jómagam tizenkét éves koromban kerültem ide, s másfél év elteltével utaz­tam haza szüleimmel. - Beszélte akkor az ország hivatalos nyelvét, az angolt? - Egy szót sem tudtam kikerülésem­kor angolul, de miután be kellett iratkoz­nom egy általános iskolába, megtanul­tam ezt a nyelvet. - Lehet, hogy furcsán hangzik a kérdés, de hozott-e Tanzániából olyan élménye­ket, melyeket később felhasznált itthoni, humorral kapcsolatos munkásságában? - Olyan élményeket nem hoztam, amelyeket közvetlenül hasznosítanék, de soha nem lehet tudni, hogy egyszer majd miként alakul ez a dolog. Egyvala­mit feltétlenül köszönhetek Tanzániá­nak: ott tanultam meg úszni. - Illetve angolul, s ennek jó hasznát vet­Az arány:3,1 Van valami törvényszerűség Tolnában a regisztrált munkanél­küliek számának alakulásában. Aki csak az adatokat nézi, annak is feltűnik, hogy az idei év kísértetie­sen hasonlít a megelőzőhöz. Ak­kor is a tavasz beköszönte után, szerény mértékben, egészen jú­liusig csökkent az állást keresők száma, júliusban viszont a koráb­bi, havonkénti egy-két tizedszáza­lékos mérséklődést többszázalé­kos növekedés követte. Tavaly 673-mal nőtt ez alatt az egyetlen hónap alatt a regisztrált munka­nélküliek száma a megyében, ami 4,9 százalékos emelkedést jelen­tett, idén 545-tel lettek többen, ez 3,9 százalék. A megyeszékhelyen és környé­kén 172-vel nőtt, 3387-re emelke­dett a munkanélküliek száma, a ráta így 0,7 százalékkal romlott, most 12,2 százalék. A pályakezdő munkanélküliek 124-gyel lettek többen, számuk most 369. Ugyan­ekkor az elfoglalható álláshelyek száma kevesebb mint felére csök­kent, a munkáltatók a szekszárdi munkaügyi kirendeltségen 104 ál­láshelyet jelentettek be. Az arányszám 3,1 - ennyi állás jutott száz munkanélkülire. te akkor, amikor a tipikus angol humo­reszkeket fordította. - így van, a Holló színház nagyon sok olyan jelenetet adott elő, amit angolból ültettem át magyarra. Persze, azt azért ne gondoljuk, hogy létezik tipikus angol hu­mor. Nagyon sok, egymástól eltérő stílu­sú író dolgozik Nagy-Britanniában. Ez éppen olyan, mint a tipikus német zene: Bach is idetartozik, meg a Kraftwerk is. - Ezek szerint tipikus magyar humor sincs? ' - Nincs. A magyar humor lehet Nagy Bandó András vagy Farkasházy Tivadar vagy... -... vagy Galla Miklós. - Vagy az. Mindannyian mások va­gyunk. - De az nyilvánvaló, hogy Galla Miklós tipikusan Galla Miklós? - Ez igaz, s ilyen értelemben létezik Galla-humor. - Mivel magyarázza, hogy nagy népsze­rűségnek örvend az, amit az önök társula­ta képvisel? - Hát, ez valószínűleg abból adódik, hogy tehetségesek és ügyesek vagyunk. S a közönség bizonyára azt is érzi, hogy mindent szeretettel és jóindulattal csiná­lunk. - Az életét ön a jövőben csak a humor keretein belül képzeli el? - Igen. Nekem más „szakmám" nincs, ez a szakterületem, s a jövőben is csak ez­zel kívánok foglalkozni. Könyvsarok Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága (C. G. Jung nyomában) Shakespeare szerint „az álom a máso­dik fogásunk, fo táplálékunk az élet asz­talán". Az utóbbi évtizedek kutatásai, kí­sérletei bebizonyították, hogy mindenki álmodozik, és ha nem hagyják álmodni, csak aludni - a kettő műszeresen megkü­lönböztethető -, hamarabb fenyegeti ösz­szeroppanás, mint ha nem kapna enni. Az álom értelmének kutatásában aligha­nem Jung jutott a legmesszebbre, aki nem sejtett mélységekig hatolt tudomá­nyosan a psziché belső rétegeinek titkai­ba, egyben gyógyszert is kínálva korunk meggyötört emberének. Bodrog Miklós segítségével érdemes a zürichi intuitív zsenit választanunk ka­lauzul az eltűnt lélek nyomában, hogy ta­nácsaival élményszerűen jobb ön- és rendeltetésismeretre jussunk, hiszen lé­lekmegvetö korunk embere megszállot­tan próbálja kívülről pótolni azt, ami be­lülről hiányzik. Álmaink ugyan épp oly gubancosak, mint szülőanyjuk, a régóta fésületlen lélek, de pontosan azért taná­csos legalább valamit konyítani kibogo­zásukhoz. (A könyv megvásárolható a Könyv­kuckóban, Mészáros L. u. 7. vagy a Kor­zó Áruházban.) J In memóriám Baka István

Next

/
Oldalképek
Tartalom