Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

1996. AUGUSZTUS 11. VASARNAP 7 Szekszárd híres gg B B — Beszélgetnek a problémáikról? És ha _ _ —g^ _ _ _ _ ^^ _ ugye? Elgondolkodnának úgy igazán V aj I I II I | II ^Lm CjJ^ I ban odafigyelnek a gyermekeikre? S f^J | | VV | Nézzük, a rendőrség mit tehet az el ^^ válhatia a felnőtteket, a gyerekeket a J

. Képzeljék el, hogy egy nap nem jön haza a férjük | vagyafeleségük. De lehet, hogy a nagypapa tűnt el. | ^^^ Mire gondolnának? Valami nagy-nagy bajra? Arra, • • • • ^^^^ hogy már régóta nem stimmel valami a családban? Beszélgetnek a problémáikról? És ha a gyerek tünt el? Jeges rémület markolná a szívüket, ugye? Elgondolkodnának úgy igazán azon, hogy talán önök is tehetnek a szökésről? Valóban odafigyelnek a gyermekeikre? Szörnyű dolgok ezek. Nézzük, a rendőrség mit tehet az eltűntek felkutatásáért, tapasztalataik alapján mi motiválhatja a felnőtteket, a gyerekeket az addigi környezetükből való kilépésükben. - Az eltűnéseket államigazgatási eljárás keretében kezeljük, melynek célja az eltűnt személy tartózkodási helyének megtalálása. - kezdi a beszélgetést a városi kapitányság bűnmegelőzési alosztályának századosa. Varga Péter. - Először is tisztázzuk, kit nevezünk eltűntnek. Hogy pontos legyek, idézek: „Eltűntnek kell tekinteni az ismeretlen helyen tartózkodó személyt, ha életvitelére, személyi körülményeire, foglalkozására tekintettel eltűnésé| re ésszerű magyarázat nem adható; az eltűnés körülményei, illetve a rendelkezésre álló adatok azt valószínűsítik, hogy az eltűnés jogsértő cselekmény elkövetésével lehet összefüggésben; az eltűnés ténye az eltűnt személy állapotával kapcsolatos valamilyen okkal (pl. képtelen önmagáról gondoskodni, gyermekkor, időskor, cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó betegség stb.) magyarázható" és így tovább. Szinte mindegyik kitételre volt már esetünk. Egy idős bácsi az egyik gyerekétől a másikhoz ment látogatóba és nem érkezett meg. Egy útba eső erdőben találtuk meg, sajnos már csak a holttestét. Ő természetes halállal halt meg. Előfordul, hogy emberölést is eltűnéssel fedeznek. Pár éve egy hölgy eltűnését jelezték, de csak jóval a bejelentés után találtuk meg a holttestét, őt meggyilkolták. Az elmúlt években az eltűnésekkel kapcsolatos halálesetek 98 százaléka I úgynevezett tiszta haláleset volt, tehát nem történt emberölés. Szerencsére az eltűnések többségének nem ennyire szomorú oka, vége van, de talán nem csodálják, ha minden eltűnést majdhogynem emberölésként kezelünk. A „lelépések" főbb motívumairól majd a kollégám beszél bővebben, egyelőre maradjunk a felkutatás technikai részeinél. Hiányzik egy ember - négynaponta Szekszárdról és vonzáskörzetéből (Báta, Tengelic, Harc és a Duna vonala) 1993-ban 120,1994-ben 101,1995ben 48 ember eltűnését jelentették. Idén augusztus 1-jéig hatvanan nem tértek vissza környezetükbe, valószínűleg 100 fölött lesz ez évben az eltűnt személyek száma. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik-negyedik nap körzetünkben egy ember ismeretlen helyre távozik. A felkutatás határideje kilencven nap. Ha ez idő alatt nem találjuk meg az illetőt, lezáijuk az ügyet, de a köröEltűntek zés érvényben marad. Új adat felmerülése esetén természetesen folytatjuk a nyomozást. Öt év sikertelen kutatás után a hozzátartozók a bíróságtól kérhetik a holttá nyilvánítást. A bíróság megvizsgálja az ügyet és úgy hozza meg határozatát. Ha valaki vízbe fulladt és nem találjuk a holttestét, azt is eltűnésnek tekintjük. Keresésükben Budapestről a tűzoltóság' búvárkülönítményétől kapunk segítséget. Ha megtaláljuk az elhunytat, természetesen tisztázzuk, nem történt-e bűncselekmény. Amennyiben az eltűntet - élve - megtaláljuk és az betöltötte a 18. életévét jogában áll nem tájékoztatni a bejelentőt tartózkodási helyéről. Mi meghallgatási jegyzőkönyvet veszünk fel vele, s ha nem sértett vagy bűnelkövető, határozattal záijuk le az ügyét. Ezt a határozatot elküldjük a bejelentőnek, s mint már említettem, ha a megtalált úgy óhajtja, nem szerepel benne az új címe. A meghallgatási jegyzőkönyvet természetesen a fiatalkorúakkal is megírjuk, mindig a törvényes képviselő jelenlétében. A gyerekeket minden esetben oda visszük vissza, ahonnan eltűntek. Van aki örül ennek, van aki nem. A szülők is hasonlóan reagálnak. Többségük hálás és megköszöni a segítséget. Persze itt is vannak végletek. Akadt 34 éves „elveszett" kisgyerek, aki jó néhány órát eltöltött nálunk, mire érte jöttek a szülők. Aztán volt egy anyuka, aki követelte, vigyük haza a felnőtt korú leányát, aki egy fiatalemberhez költözött. Mivel ismert volt a tartózkodási helye, ez nem minősült eltűnésnek. Ez családi ügy, nekik kell lerendezni, mi nem szólhatunk bele. - Szerintem az eltűnés hasonlít az öngyilkossághoz - mondja Gaszler István törzszászlós, akinek tanár az eredeti végzettsége. A gyermekvédelem területén dolgozott, elvégzett egy addiktológiai (káros szenvedélyekkel, főként a kábítószerekkel foglalkozó szakterület) szaktanfolyamot, a bűnmegelőzési alosztály család-, gyermek- és ifjúságvédelmi vonalvezetője, mentálhigiénés konzultáns. - Az öngyilkosok túlnyomó része nem akar meghalni, csak a figyelmet akaija felhívni magára. Nos, az eltűntek is tettükkel segítségért kiáltanak. A helyzetükön akarnak változtatni, úgy érzik, nem tudják egyedül megoldani a problémáikat. A munkanélküliség, a létbizonytalanság rettenetes teher. Roppant nehéz feldolgozni. Azt gondolják, ha kilépnek eddigi környezetükből, minden megoldódik. Csak keveseknek sikerül. A felnőtteknél nem is lehet korcsoportonként jellemezni az eltűnéseket. Bármikor kerülhetnek nehéz helyzetbe, fiatal, középkorú, idősebb eltűnt egyaránt van. Nem így a 18 éven aluliaknál. A pubertáskor egyébként sem könnyű szakasza az életnek, nem csoda, ha közülük kerül ki a legtöbb kiskorú eltűnt. Azért is szeretnék róluk bővebben beszélni, mert az öszszes eltűnt 60 százaléka fiatalkorú és úgy látjuk, ez az arány csak nő a javukra". Bár a gyermekvédelem intézményeiből és a családokból „lelépett" gyerekek hasonló mozgatórugó miatt tűnnek el, mégis különbség tehető az állami gondozott és nem állami gondozott gyerekek között. Úgy gondolom a nevelőintézeti (mely - ne felejtsük el - csak az élet átmeneti állomása) szökések nem azért történnek, mert intézetben van a gyerek. Az a gyerek valahonnan, valamilyen környezetbőljött. Tehát hozott magával valamit. Családi kötődésük általában nincs. De, életkori sajátosságukból adódóan is, rettenetesen akarnak tartozni valakihez. Egy nevelőrejó esetben 10-12 gyerekjut, nagyon nehéz kialakítani mindegyikkel szoros kapcsolatot. Azért is, mert a késve beutalt gyermekek személyiségállapotán már nagyon nehéz változtatni. A gyerek úgy gondolja nem tud kihez fordulni a gondjaival, örömeivel. Az eltűntek egy része „haza" szökik, a volt otthonába, családjához, még ha nem is ismerte a szüleit. Próbál valamilyen viszonyt kialakítani, megteremteni, de sokszor nem látják szívesen, elküldik. Ezért teljes talajvesztettséget érez és szinte kimenekül a világból. Sajnos csaknem egyenes út vezet innen a bűnözéshez. Tanulni nem akar, vagy nincs rá lehetősége, jövedelemmel nem rendelkezik. A megélhetési bűnözést kényszerül választani, vagyis kizárólag a bűnözésből szerzett pénből akar megélni. A családból elszökött gyerekek egy része brahiból tűnik el. Meg akaija ijeszteni a szüleit, látni akaija, hogy fontos-e nekik, keresik-e? Úgy érzi, nem törődnek, nem beszélgetnek vele. Nincsenek céljai, nem kap feladatokat, amiket meg kellene oldania. Csak úgy van a világban. Nem látja az élet értelmét, nem érzi, hogy fontos lenne valakinek, elsősorban persze a szüleinek. A másik része elé pedig túlzott elvárásokat állítanak, amit nem tud teljesíteni. Az iskola és a szülők is csak követelnek tőle. Mindenki hallott már olyan esetekről, amikor egy-egy kisfiú, kislány nem mert hazamenni a „rossz" bizonyítvány miatt. Mivel állandóan produkálnia kell, kudarcairól nem beszélhet és azokat így fel sem tudja dolgozni, a barátokhoz menekül. A barátai, haveijai szeretik, el- és befogadják. Úgy véli, ebben a környezetben nyugton hagyják, nem nyúzzák állandóan. Ez a kör egyre fontosabb lesz neki, fontosabb, mint a szülők. Vannak klikkek, idősebb tagokkal, akik egyenesen utaznak az „új húsra". S mivel a szerencsétlen fiatalok be akaiják bizonyítani, hogy érdemesek a figyelemre, csaknem mindent megcsináltathatnak velük. Bűncselekmények elkövetésére is rávehetik, rákényszeríthetik őket. Ezért érzem csak tüneti kezelésnek az elkóborolt gyermek hazavitelét. Úgy gondolom, az igazi megoldás a családban keresendő. Mi a tanácsainkkal tudunk segíteni. Elbeszélgetünk a gyerekekkel, felnőttekkel. Elmondjuk, mit javaslunk, hova forduljanak a szülők. Nagyon jó a kapcsolatunk többek között a Családsegítő Központtal, a nevelési tanácsadóval, a gyermek- és ifjúsági pszichiátriával, a gyámügyesekkel, a G YIVI-vel és az önkormányzattal is. Egyes iskolákban rendszeresen tartunk előadásokat, beszélgetéseket. Az adott témában felkészült kollégáim beszélnek magáról a rendőrségről, feladatainkról. Tisztázzuk a bűncselekmény fogalmát, a drog, az alkohol, a prostitúció is szóba kerül. Sőt, ezek a legégetőbb problémák. Különösen a kábítószer-fogyasztás. Amennyire félnek a gyerekek, annyira munkál bennük a kíváncsiság is, kipróbálnák milyen is droggal élni. Ezeknek a beszélgetéseknek rengeteg a haszna, nemcsak adunk, hanem kapunk is információkat, még ha áttételesen is. Kollégáimmal ki tudjuk szűrni, mely téma foglalkoztatja legjobban a gyerekeket, milyen tapasztalataik voltak, vannak. Képet kapunk tájékozottságukról, illetve annak hiányáról. Felmérhetjük, milyen konkrét veszélyek fenyegetik őket. Annak ellenére, hogy szívesen segítünk, nem győzöm hangsúlyozni: a problémák és így az eltűnések megoldását, megelőzését elsősorban családon belül kellene megoldani. A szülőknek sokkal többet kellene beszélgetniük a gyerekekkel. Még ha kevés is az idő, hajszoltak az édesanyák és édesapák; a vacsora közben is meg lehet beszélni a gondokat. A legfontosabb és a leghatásosabb eszköz a prevenció, a megelőzés. A már említett intézményekkel, szervezetekkel és a családdal összefogva bizonyára könnyebb lenne kikerülni, vagy megoldani a problémákat. Közös a célunk: minél kevesebb csellengő, eltűnt gyerek és felnőtt legyen. ' GÁNSZLER BEÁTA >