Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

1996. AUGUSZTUS 11. VASARNAP 7 Szekszárd híres gg B B — Beszélgetnek a problémáikról? És ha _ _ —g^ _ _ _ _ ^^ _ ugye? Elgondolkodnának úgy igazán V aj I I II I | II ^Lm CjJ^ I ban odafigyelnek a gyermekeikre? S f^J | | VV | Nézzük, a rendőrség mit tehet az el ^^ válhatia a felnőtteket, a gyerekeket a J . Képzeljék el, hogy egy nap nem jön haza a férjük | vagyafeleségük. De lehet, hogy a nagypapa tűnt el. | ^^^ Mire gondolnának? Valami nagy-nagy bajra? Arra, • • • • ^^^^ hogy már régóta nem stimmel valami a családban? Beszélgetnek a problémáikról? És ha a gyerek tünt el? Jeges rémület markolná a szívüket, ugye? Elgondolkodnának úgy igazán azon, hogy talán önök is tehetnek a szökésről? Való­ban odafigyelnek a gyermekeikre? Szörnyű dolgok ezek. Nézzük, a rendőrség mit tehet az eltűntek felkutatásáért, tapasztalataik alapján mi moti­válhatja a felnőtteket, a gyerekeket az addigi környezetükből való kilépésükben. - Az eltűnéseket államigazgatási el­járás keretében kezeljük, melynek cél­ja az eltűnt személy tartózkodási he­lyének megtalálása. - kezdi a beszél­getést a városi kapitányság bűnmeg­előzési alosztályának századosa. Var­ga Péter. - Először is tisztázzuk, kit neve­zünk eltűntnek. Hogy pontos legyek, idézek: „Eltűntnek kell tekinteni az is­meretlen helyen tartózkodó személyt, ha életvitelére, személyi körülményei­re, foglalkozására tekintettel eltűnésé­| re ésszerű magyarázat nem adható; az eltűnés körülményei, illetve a rendel­kezésre álló adatok azt valószínűsítik, hogy az eltűnés jogsértő cselekmény elkövetésével lehet összefüggésben; az eltűnés ténye az eltűnt személy ál­lapotával kapcsolatos valamilyen ok­kal (pl. képtelen önmagáról gondos­kodni, gyermekkor, időskor, cselekvő­képességet kizáró vagy korlátozó be­tegség stb.) magyarázható" és így tovább. Szinte mindegyik kitételre volt már esetünk. Egy idős bácsi az egyik gyere­kétől a másikhoz ment látogatóba és nem érkezett meg. Egy útba eső erdő­ben találtuk meg, sajnos már csak a holttestét. Ő természetes halállal halt meg. Előfordul, hogy emberölést is el­tűnéssel fedeznek. Pár éve egy hölgy eltűnését jelezték, de csak jóval a beje­lentés után találtuk meg a holttestét, őt meggyilkolták. Az elmúlt években az eltűnésekkel kapcsolatos halálesetek 98 százaléka I úgynevezett tiszta haláleset volt, tehát nem történt emberölés. Szerencsére az eltűnések többségének nem ennyi­re szomorú oka, vége van, de talán nem csodálják, ha minden eltűnést majdhogynem emberölésként keze­lünk. A „lelépések" főbb motívumairól majd a kollégám beszél bővebben, egyelőre maradjunk a felkutatás tech­nikai részeinél. Hiányzik egy ember - négynaponta Szekszárdról és vonzáskörzetéből (Báta, Tengelic, Harc és a Duna vona­la) 1993-ban 120,1994-ben 101,1995­ben 48 ember eltűnését jelentették. Idén augusztus 1-jéig hatvanan nem tértek vissza környezetükbe, valószí­nűleg 100 fölött lesz ez évben az eltűnt személyek száma. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik-negyedik nap kör­zetünkben egy ember ismeretlen helyre távozik. A felkutatás határideje kilencven nap. Ha ez idő alatt nem találjuk meg az illetőt, lezáijuk az ügyet, de a körö­Eltűntek zés érvényben marad. Új adat felmerülé­se esetén természetesen folytatjuk a nyo­mozást. Öt év sikertelen kutatás után a hozzátartozók a bíróságtól kérhetik a holttá nyilvánítást. A bíróság megvizs­gálja az ügyet és úgy hozza meg határo­zatát. Ha valaki vízbe fulladt és nem találjuk a holttestét, azt is eltűnésnek tekintjük. Keresésükben Budapestről a tűzoltóság' búvárkülönítményétől kapunk segítsé­get. Ha megtaláljuk az elhunytat, termé­szetesen tisztázzuk, nem történt-e bűn­cselekmény. Amennyiben az eltűntet - élve - meg­találjuk és az betöltötte a 18. életévét jo­gában áll nem tájékoztatni a bejelentőt tartózkodási helyéről. Mi meghallgatási jegyzőkönyvet veszünk fel vele, s ha nem sértett vagy bűnelkövető, határozattal záijuk le az ügyét. Ezt a határozatot el­küldjük a bejelentőnek, s mint már emlí­tettem, ha a megtalált úgy óhajtja, nem szerepel benne az új címe. A meghallgatási jegyzőkönyvet ter­mészetesen a fiatalkorúakkal is megír­juk, mindig a törvényes képviselő jelen­létében. A gyerekeket minden esetben oda visszük vissza, ahonnan eltűntek. Van aki örül ennek, van aki nem. A szü­lők is hasonlóan reagálnak. Többségük hálás és megköszöni a segítséget. Persze itt is vannak végletek. Akadt 34 éves „el­veszett" kisgyerek, aki jó néhány órát el­töltött nálunk, mire érte jöttek a szülők. Aztán volt egy anyuka, aki követelte, vi­gyük haza a felnőtt korú leányát, aki egy fiatalemberhez költözött. Mivel ismert volt a tartózkodási helye, ez nem minő­sült eltűnésnek. Ez családi ügy, nekik kell lerendezni, mi nem szólhatunk bele. - Szerintem az eltűnés hasonlít az ön­gyilkossághoz - mondja Gaszler István törzszászlós, akinek tanár az eredeti vég­zettsége. A gyermekvédelem területén dolgozott, elvégzett egy addiktológiai (káros szenvedélyekkel, főként a kábító­szerekkel foglalkozó szakterület) szak­tanfolyamot, a bűnmegelőzési alosztály család-, gyermek- és ifjúságvédelmi vo­nalvezetője, mentálhigiénés konzultáns. - Az öngyilkosok túlnyomó része nem akar meghalni, csak a figyelmet akaija felhívni magára. Nos, az eltűntek is tettükkel segítségért kiáltanak. A hely­zetükön akarnak változtatni, úgy érzik, nem tudják egyedül megoldani a problé­máikat. A munkanélküliség, a létbizony­talanság rettenetes teher. Roppant nehéz feldolgozni. Azt gondolják, ha kilépnek eddigi környezetükből, minden megol­dódik. Csak keveseknek sikerül. A fel­nőtteknél nem is lehet korcsoportonként jellemezni az eltűnéseket. Bármikor ke­rülhetnek nehéz helyzetbe, fiatal, közép­korú, idősebb eltűnt egyaránt van. Nem így a 18 éven aluliaknál. A puber­táskor egyébként sem könnyű szakasza az életnek, nem csoda, ha közülük kerül ki a legtöbb kiskorú eltűnt. Azért is szeret­nék róluk bővebben beszélni, mert az ösz­szes eltűnt 60 százaléka fiatalkorú és úgy látjuk, ez az arány csak nő a javukra". Bár a gyermekvédelem intézményei­ből és a családokból „lelépett" gyerekek hasonló mozgatórugó miatt tűnnek el, mégis különbség tehető az állami gondo­zott és nem állami gondozott gyerekek között. Úgy gondolom a nevelőintézeti (mely - ne felejtsük el - csak az élet átme­neti állomása) szökések nem azért tör­ténnek, mert intézetben van a gyerek. Az a gyerek valahonnan, valamilyen kör­nyezetbőljött. Tehát hozott magával va­lamit. Családi kötődésük általában nincs. De, életkori sajátosságukból adódóan is, rettenetesen akarnak tartozni valakihez. Egy nevelőrejó esetben 10-12 gyerekjut, nagyon nehéz kialakítani mindegyikkel szoros kapcsolatot. Azért is, mert a késve beutalt gyermekek személyiségállapotán már nagyon nehéz változtatni. A gyerek úgy gondolja nem tud kihez fordulni a gondjaival, örömeivel. Az eltűntek egy része „haza" szökik, a volt otthonába, családjához, még ha nem is ismerte a szüleit. Próbál valamilyen viszonyt kiala­kítani, megteremteni, de sokszor nem látják szívesen, elküldik. Ezért teljes ta­lajvesztettséget érez és szinte kimenekül a világból. Sajnos csaknem egyenes út vezet innen a bűnözéshez. Tanulni nem akar, vagy nincs rá lehetősége, jövede­lemmel nem rendelkezik. A megélhetési bűnözést kényszerül választani, vagyis kizárólag a bűnözésből szerzett pénből akar megélni. A családból elszökött gyerekek egy ré­sze brahiból tűnik el. Meg akaija ijeszte­ni a szüleit, látni akaija, hogy fontos-e ne­kik, keresik-e? Úgy érzi, nem törődnek, nem beszélgetnek vele. Nincsenek céljai, nem kap feladatokat, amiket meg kelle­ne oldania. Csak úgy van a világban. Nem látja az élet értelmét, nem érzi, hogy fontos lenne valakinek, elsősorban persze a szüleinek. A másik része elé pe­dig túlzott elvárásokat állítanak, amit nem tud teljesíteni. Az iskola és a szülők is csak követelnek tőle. Mindenki hallott már olyan esetekről, amikor egy-egy kis­fiú, kislány nem mert hazamenni a „rossz" bizonyítvány miatt. Mivel állan­dóan produkálnia kell, kudarcairól nem beszélhet és azokat így fel sem tudja dolgozni, a barátokhoz menekül. A barátai, haveijai szeretik, el- és befo­gadják. Úgy véli, ebben a környezet­ben nyugton hagyják, nem nyúzzák állandóan. Ez a kör egyre fontosabb lesz neki, fontosabb, mint a szülők. Vannak klikkek, idősebb tagokkal, akik egyenesen utaznak az „új húsra". S mivel a szerencsétlen fiatalok be akaiják bizonyítani, hogy érdemesek a figyelemre, csaknem mindent megcsi­náltathatnak velük. Bűncselekmé­nyek elkövetésére is rávehetik, rá­kényszeríthetik őket. Ezért érzem csak tüneti kezelésnek az elkóborolt gyermek hazavitelét. Úgy gondolom, az igazi megoldás a családban keresendő. Mi a tanácsaink­kal tudunk segíteni. Elbeszélgetünk a gyerekekkel, felnőttekkel. Elmond­juk, mit javaslunk, hova forduljanak a szülők. Nagyon jó a kapcsolatunk töb­bek között a Családsegítő Központtal, a nevelési tanácsadóval, a gyermek- és ifjúsági pszichiátriával, a gyámügye­sekkel, a G YIVI-vel és az önkormány­zattal is. Egyes iskolákban rendszeresen tar­tunk előadásokat, beszélgetéseket. Az adott témában felkészült kollégáim beszélnek magáról a rendőrségről, fel­adatainkról. Tisztázzuk a bűncselek­mény fogalmát, a drog, az alkohol, a prostitúció is szóba kerül. Sőt, ezek a legégetőbb problémák. Különösen a kábítószer-fogyasztás. Amennyire fél­nek a gyerekek, annyira munkál ben­nük a kíváncsiság is, kipróbálnák mi­lyen is droggal élni. Ezeknek a beszél­getéseknek rengeteg a haszna, nem­csak adunk, hanem kapunk is infor­mációkat, még ha áttételesen is. Kollé­gáimmal ki tudjuk szűrni, mely téma foglalkoztatja legjobban a gyerekeket, milyen tapasztalataik voltak, vannak. Képet kapunk tájékozottságukról, il­letve annak hiányáról. Felmérhetjük, milyen konkrét veszélyek fenyegetik őket. Annak ellenére, hogy szívesen segítünk, nem győzöm hangsúlyozni: a problémák és így az eltűnések meg­oldását, megelőzését elsősorban csa­ládon belül kellene megoldani. A szülőknek sokkal többet kellene beszélgetniük a gyerekekkel. Még ha kevés is az idő, hajszoltak az édes­anyák és édesapák; a vacsora közben is meg lehet beszélni a gondokat. A leg­fontosabb és a leghatásosabb eszköz a prevenció, a megelőzés. A már emlí­tett intézményekkel, szervezetekkel és a családdal összefogva bizonyára könnyebb lenne kikerülni, vagy meg­oldani a problémákat. Közös a célunk: minél kevesebb csellengő, eltűnt gye­rek és felnőtt legyen. ' GÁNSZLER BEÁTA >

Next

/
Oldalképek
Tartalom