Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-07-14 / 14. szám

1996. JÚLIUS 14. SZEKSZÁRDI 13 Megférhet egymás mellett az egyetem és a csúcstriatlon Vébémegméretés következik Ha valaki már nagyon megérdemelte, hogy Európa-bajnoki dobogó- fényesebb mívű csapatarany mellett. ra állhasson a magyar triatlonisták közül, az ö. Mármint Varga Zsuzsa, a Szekszárdhoz mindmáig hű triatlonista. Mindig is megigézte a nagy sikert, de az utolsó pillanatban mindig valami rajta kívülálló objektív dolog, avagy az élet ve­lejárójaként őt a felkészülésben gátló ne­hézség közbeszólt. Csapattagként kor­osztályos triatlon Európa-bajnokságon már osztottak számára érmet, de egyéni­ben „csak" a negyedik helyek gyűltek. Ezek birtokában nyakasságból, dacos el­szántságból, önbecsülésből rátett még annak idején az amúgy gyilkos, napi há­rom edzéssel tarkított felkészülésre az intenzitás tekintetében néhány lapáttal. m több, valakinek azért számító ber egyöntetű állítása szerint olyan állapotban volt, hogy képes lett volna „maga alá gyűrni" a jó öreg konti­nens valamennyi triatlonistáját, ha... Ha nem az érettségi-felvételi, az egyetemi tanulmányok megkezdésének évében járt volna. Hogy nem a vele kapcsolatos elfogult­ság diktál, amikor versenyzői kvalitásai alapján ezt feltételezzük, arra elég nyo­mós érv a két évvel ezelőtti kaposvári EB, amikor egyetlen, amúgy törvényszerű betli miatt kiszorult a válogatottból, s az EB-t kísérő viadalon olyan eredményt produkált, ami lényegesen jobb volt a már sportág extraklasszisának számító dán Mary Overbay-énál. Mivel nem az EB-n történt, gyorsan a feledés homá­lyába merült. De ő nem került ki a reflektorfény­ből! Sokáig napi három helyett a szi­gorlatok, zárthelyik, ilyen-olyan vizs­gák miatt csak napi egy edzésre futotta, de volt hova nyúlnia, mert megvoltak a rejtett energiatartalékai. Ebből merít­hetett a tavalyi duatlon Európa-baj­nokságon (az Európa-bajnok csapat tagja), különösebb rákészülés nélkül, kajakból vállalta stockholmi EB-jét is, de... Azokat a tartalék készleteket a futás­ra már porig égette, szó legigazibb ér­telmében összeesett - egy meglehető­sen előkelő dobogóval kecsegtető po­zícióban. De csak képletesen esett ösz­sze, mert minden keserűségével együtt összeszedte magát. Hogy mennyire, azt az elmúlt hétvégi, ismét hazánkban rendezett EB-n igazolta, bizonyította. Ott lapul már a vit­rinjében az egyéni EB bronz is, a Milyen is volt ez a 22. FIAT Gemenci Nagy­díj? Úgy gondoljuk, hogy hangulatilag, a ver­senyszámok izgalmassága tekintetében a meg­szokottan jó, avagy az átlagos fólé emelkedik az ez évi küzdelemsorozat. Valamennyi szaka­szon nagy csatában dőlt el a küzdelem, az utol­só^éterekig, az utolsó indulókig (hegyi sza­kSw nyílt volt a verseny, ami csak tovább fo­kozta az amúgy sem csekély érdeklődést. Amit egy félelmetesnek ígérkező, kritériumversenyt komolyan veszélyeztető vihar sem tudott csök­kenteni. Egy kisebbfajta hurrikán fenyegetett­ségében is sok ezer ember - trikóban, agyonáz­va, agyonfázva - várta a fertályórányival meg­késett rajtot. (Minden rosszban van valami jó, ebben az, hogy így a szó igazi értelmében vil­lanyfényessé vált az országban egyedülálló vil­lanyfényes kritériumverseny.) Szekszárdi aspektusból vizslatva a fejlemé­nyeket, eseményeket nem lehet különösebb okunk a panaszra. Frontemberünk, Istlstekker János egy csodálatos este után - egy kivételével faképnél hagyta a teljes mezőnyt vagy huszon­öt körön át - és csak negyed kerékhosszal ka­pott ki a bevallottan komoly sprinter múltú né­met Poitschke-től. Az esti versenyen - az első lett három szakasz után az összetettben és há­rom év elteltével - 1992-ben volt utoljára Steig Csaba révén szekszárdi győzelem - újból fel­éledtek a szekszárdi remények. Három év már­már nyomasztó külföldi hegemónia után jó volt hinni, hogy a mi fiúnknak, a szimpatikusán szerény „Janá-nak" van mit keresnie olyanok ellen, akik tudásukkal, tapasztalatukkal már nem tegnaptól Európában bicikliznek. Az utol­só szakaszon már nem tudta igazolni a vele Ennek a jó, mi több bravúros szerep­lésnek azért voltak a sikert előrevetítő fénycsóvái. - Máshogy kezdődött ez az év. Má­sodikos egyetemistaként már több időt tudtam szánni a sportágra, el tudtam tolni beszámolókat, zárthelyiket, így én is, mint a hazai elit többi tagja, me­leg éghajlati övben, a Kanári-szigete­ken gyűjtöttem erőt az idei évre. Sokat jelentett ez, hiszen már á portugál duatlon Európa-bajnokságon, a tavasz­szal győztes csapat tagja voltam, egyé­niben pedig harmadik. Formám, telje­sítményem tovább javult, amit a rend­kívül erős mezőnyű egyetemi és főis­kolás világbajnokság szépen visszaiga­zolt, megismételtem ha úgy tetszik megvédtem a második helyemet. - Ha tökéletes a formaidőzítés, ak­kor... - Ne is folytassa! Úgy érzem, hogy nem voltam topformában ezen az EB­n, többet is kihozhattam volna magam­ból. Sajnos, nagyon rövid időn belül nem sikerült kétszer is csúcsformába kerülni. - Hol várt mást, jobbat? - Úszás­ban. WSk Bálint György rovata p§r Ami kis „Tour de France-unk" kapcsolatosan jogosan felröppent pozitív jelző­ket. De meggyőződésünk, hogy itt van a közel­ben az az idő, amikor mentálisan nyerő típusú­vá válik a magyar kerékpársport nagy remény­ségének számító Istlstekker. Amikor nem fe­csérli már fölösleges akciózásban, speciális ál­lóképességben testet öltő félelmetes erejét. Amikor nem viseli el szenvtelen arccal a vele szemben verseny közben etikáitankodókat. Amikor már lesznek olyanok, klubon kívül és belül, akik segítik neki kikaparni a gesztenyét. A honi kerékpár Nemecsek Ernője csiszolódá­sával, további fejlődésével olyan helyeken arat­hatja le a babérokat, ahol elődei nem sű­rűen... Formailag a kis Aratóhoz, Dávidhoz illene a Pál utcai fiúkból kölcsönvett szerep, de vagány­sága, manőverezési készsége, genetikailag adott sikerre termettsége alapján indiántörté­netek kis nagy hőseihez hasonlítható. Amit mindössze 16 évesen, immár folytatólagosan a nagyok között produkál, arról csak szuperlatí­vuszokban, kalapemelés közepette lehet be­szélni. A Dejó Kupán még azt mondták, mond­tuk: véletlen, de az ezután történtek másról Amelyben mindjárt a rajtnál kiszorított pozícióba kerültem, ez balszerencse, ilyen bárkivel előfordulhat. A bringa mehetett volna azért jobban. Részint azért, mert a nagy hazai riválisom, Molnár Erika is sokat fejlődött ebben az amúgy gyenge számában. Overbay pedig köztudottan a bicikli királya, eb­ben a számban annyira jó, hogy ez dönt a javára. - Nem látom kellőképpen feldobott hangulatban, pedig a jelenlegi helyzeté­ben, státusában maximálisan elégedett­nek kéne lennie: kétéves egyetemi ta­nulmányai mellett is megmaradt korosz­tálya, a junior A-sok európai élvonalá­ban. - A pillanatnyi látszat ellenére azért belül elégedett vagyok, nincsenek fö­lösleges illúzióim. Elszántan, nagy becsvággyal készülök az amerikai vi­lágbajnokságra, ami augusztus vége fe­lé lesz. - No és a hazai tríatlondömping is rajt­hoz állítja a versenyeket csak úgy hab­zsoló Varga Zsuzsát. - Ma már okosabb vagyok, és a ta­nácsadóim is azok. Egyszerűen nem szabad, nem lehet mindenhol elindul­ni, tanulni kell a múlt hibáiból. Majd meglátom, hol indulok... - A SporTolnán biztosan. Ezt több ok­ból sem teheti meg, hogy kihagyja. - Ez igaz, de... ott sem muszáj három számban is elindulnom... (A valójában klubnélküli szekszárdi versenyző szponzorálás okán a követ­kező támogatóknak mond a sajtó útján köszönetet: Atomerőmű Rt., Gemenc Gabona, Metálbau Kft., VERTIKAL Kft., Gemenc Volán, Kiskun MIL.) „beszélnek". Arról, hogy egy tehetség kikap­csolja a külvilágot, sportágának, edzője taná­csának mindent alárendelve él. Akit nem ké­nyelmesít el a családi környezet produkálta jó­lét, aki le tud mondani a tinédzserkor sport­szempontból veszélyes kalandjairól. Aki annak jegyében kel, és fekszik, hogy egyszer a szó nemzetközi értelmében is nagy versenyző le­gyen belőle. Mi mást is kívánhatnánk Magyar­ország jelenlegi legjobb ifjúsági kerékpárosá­nak, mint azt, hogy tartsa meg ebbéli álhatatos­ságát, keménységét a civilizációs ártalmakkal szemben. Mi jövőre is elégedettek leszünk, ha Istlestekker után ő lesz a legjobb magyar az egyéni összetettben, a huszonharmadik Ge­menci Nagydíjon. A véresen komoly dolgok prezentálása mel­lett kellő ötlettel, bohémséggel ezúttal is képes volt „ellazulni", megszólítani az egszerű sok száz és ezer szimpatizánst, a Gemenci Nagydíj. Erre rendeltetett a szombat délután. Amikor a nagyok útvonalán való bringásár kiváltotta ver­senylázban égve lurkók százai rohanták meg a versenybíróságot. Annyian jelentkeztek, hogy plusz motivációt jelentő „Gemenci póló" ­több változat is volt - idő előtt elfogyott. Volt dilifutam. Mindjárt a nyitószámként, benne a legfőbb vagánnyal, az egész versenybiztosítást újfent elsőrendűen megoldó és megoldató Si­pőcz Györggyel, aki motoros rendőrkollégák között elrejtőzve, mindenkit átejtve és meglep­ve elsőként hajtott át a célon. íme a mi kis „Tour de France-unk" a maga szivárványos színjátékával, amiért a sportág berkeiben ezért is sokan irigyelnek bennün­ket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom