Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-07-14 / 14. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. JÚLIUS 14. Mindent szabad, ami nem tilos Kocsis Imre Antal az ebekről és az utakról - Polgármester úr! Mivel úgy tudom, amelyik kutya ugat, az nem harap, egyre jobban aggasztanak, Szekszárd közterületein, főleg parkokban, játszótereken hallgatagon loholó, szabadon kószáló nagy testű marcona ebek. - Amikor a város közgyűlése megalkotta a kedvtelésből történő állattartás helyi szabályait, sokak szerint a kutyákra vonatkozó 6. §-ával szelet vetett és vihart fog aratni... Hogy néhányat említsek ezekből a szabályokból: nagy testű ebet szájkosár és póráz nélkül közterületre kivinni tilos, futtatni is csak arra kijelölt helyen szabad, az eb által okozott közterületszennyeződés megszüntetéséről az ebtulajdonos, illetőleg az eb felügyeletével megbízott személy köteles azonnal gondoskodni, továbbá tilos az ebet bevinni játszótérre, vendégforgalmat lebonyolító nyilvános helyiségekbe, kivéve ha az elhelyezés külön feltételei biztosítva vannak, élelmiszert árusító üzletbe, vásárcsarnok vagy piac területére, közvágóhídra, élelmiszer-feldolgozó üzembe, élelmiszerraktárba, nyilvános fürdőbe, oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális intézmény területére... ezenkívül az őrizetlenül hagyott ebet a gyepmester köteles befogni... Ízelítőül talán elég is ennyi. - Világos és érthető rendszabályok. - Igen, de az a tény, hogy nemrég levelet kaptunk „Kadarka utcai nyugdíjasok" aláírással, amelyben a gyepmester tevékenységét kifogásolták (az ügy kivizsgálása folyamatban van), vagy az, hogy a Gróf Pál utca melletti játszótéren elhelyezett zománcozott „Kutyát bevinni tilos" táblát összetörték mielőtt a kukába dobták, jelzi, hogy ezen a területen bajok vannak... Annak ellenére, hogy az ebtartási rendelet megszegői esetenként akár tízezer forintos bírsággal is sújthatók, bevallom, nem túl hatékony a szabályok betartása, hiszen csak öt közterület-felügyelőnk van. Egyébként én nem annyira az adminisztratív eszközök eredményességében bízom, hanem abban, hogy a szekszárdi polgárok zöme képes betartani, betartatni az együttélés írott és íratlan szabályait, és abban, amire a szekszárdi kutyakiállítás megnyitóján a megyei Közgyűlés elnöke hívta fel minden kutyatartó, főleg fajkutyatartó figyelmét: ők maguk zárják ki maguk közül a felelőtlen magatartást tanúsítókat... Ha bárki, bármikor valamilyen szabálytalanságot észlel, hívja a gyepmestert (06/30/568-209), vagy a piacfelügyeletet (315-413), de munkaidőben hívható a polgármesteri hivatal is. - Más. Elnézve az elkészült (tárcaközi pályázaton megpályázott) új szekszárdi gyalogos- és kerékpárutat, amely a kórháztól a szőlőhegyig épült ki, úgy érzem, hiányzik belőle az összhangzó értelem... - A legutolsó szakasznak a forgalomba helyezési és használatba vételi eljárása most zajlik, ha ez megtörtént, akkor elkezdődik annak a csíknak a felfestése, amellyel jelezni kívánjuk az út rendeltetésszerű használatának mikéntjét... Természetesen tudom, ez a felfestés önmagában még nem fog közlekedési rendőrként funkcionálni, csupán egyszerű használat i utasításként. Egy biztos: nem az út a hibás, ha nem a szabályoknak a betartásával közlekednek rajta... Az „összhangzó értelmet" nem elég az úttól megkövetelni. BÁLINT GYÖRGY LAJOS Honismereti tábor Bezerédj István emlékére Az idén emlékezünk meg Bezerédj István reformkori politikus, a Honvédelmi Bizottmány tagja születésének 200. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a Honismereti Egyesület olyan kis létszámú tábort szervez középiskolás fiataloknak, akik vállalják a munkát Hidjapusztán, a Bezerédj-család kápolnája és sírkertje helyreállításakor. A tábor lakói, augusztus 11-17. között dolgoznak Szedres község Önkormányzata és a Műemlékvédelmi Hivatal irányításával. A tábor működésében szerepet vállalt a szekszárdi Bezerédj István Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola és a szedresi Hunyadi Termelőszövetkezet is. A fizetség nélkül munkát vállaló fiatalok élelmezéséről a szervezők gondoskodnak. Csak olyan fiúk és lányok jelentkezését várjuk, akik szívesen vállalják a Bezerédj-emlékek helyreállításához szükséges fizikai munkát, kerékpárral vagy motorkerékpárral tudnak jönni és sátrat hoznak magukkal, a szükséges felszereléssel. Jelentkezni július 25-ig lehet a Honismereti Egyesület címén: Szekszárd, Pf.: 33. Megyei Levéltár. Minden jelentkezőnek válaszolunk. HONISMERETI EGYESÜLETI SZEKSZÁRD A Bezerédj-kúria egyik szobája emcsak ritka, hanem páratlannak is mondható esemény az ember életében, ha egy évszázadnyit szállhat vissza a múltba. A megyei múzeum jóvoltából ezt már jó ideje bárki megteheti. Az emeletfőfrontját és nagytermét a millenniumi Szekszárd élethű bemutatása foglalja el, kitűnő szakemberegyüttes remek produkciója. Bár az is igaz, hogy csak 1969 óta vagyok rendszeres látogatója; törzsvendégnek is mondható szeretetteljes figyelője a múzeum kiállításainak, tárlatainak; de rosszat még egyszer sem láttam. A bemutatás szempontjai természetesen változnak. Valamikor üvegszekrényekben - nagyon tiszteletreméltó szándékkal - műtárgyakat igyekeztek bemutatni. Ma fő cél a látogatót részesévé tenni a múltnak, éreztetni vele az akkori életet, melynek apái, nagyszülei még szereplői voltak. Sőt részben mi is azok vagyunk. A városok szerencsénkre nem változnak úgy, mint egy platánsor. így, aki az emeletifolyosón végighalad, mai mindennapi életének részeivel is találkozik, legfeljebb csak Szekszárdi séta 2096-ban...? a maitól elütő környezetben. Maga a múzeum szinte a város szélén állt, a vékonyka suhángok övezte gimnáziumfofrontja is kerített volt, Garay ismertszobra pedig nem állt egy öröklét óta, hanem bizony fel is avatták. Hatalmas és egész biztosan nem kirendelt tömeg jelenlétében. A Bazársor eltűntét sokan máig sajnáljuk. Bizony kisvárosias volt, de az akkori Szekszárd (mely álmában se tudta volna elképzelni a „megyeijogú város"rangot, hiszen még csak nagyközség volt a millenniumkor) nem akart többnek látszani a ténylegesnél. így például nem épített sivatagi szaharíán erődre emlékeztető monstrumokat, mint a régi pártbizottság (ma Vállalkozók Háza), vagy koporsóval koronázott akváriumot, mint a megyei művelődési központ. A kiállítás egyikfő érdeme az akkori mindennapi élet bemutatása. Eleink még nem jártak ABC-áruházba, de szatócsboltba annál inkább. Látható itt iparosműhely, de a kor színvonalán álló nagyüzem is: a selyemgombolyító és gubóbeváltó, mely selyem és gubók híján nem is olyan régen tűnt el. A nagy falu kisvárossá válását a Prométheusz-park létrehozásával segítve. Érdekesek a különböző rendű-rangú - olykor már a maga idején is korszerűtlen díszmagyarért kissé túlságosan lelkesedő - rétegek képviselői és az clétformájuk is. A figyelmet szerencsére nem kell felkiáltójeles felirattal felhívni Hollós László, Dienes Valéria, a nekem különösen rokonszenves, kar< sú, fiatal és daliás Wosinsky főtisztelendő úr kilétére. Akkori ismeretségük körébőljavarészt tisztes nagykereskedők tőszomszédságából néznek le ránk. Szekszárd nem volt úri megyeszékhely, az egyébként nagyon értékes fóldbirtokosság nem itt lakott, és cseppet sem biztos, hogy ez kárára vált volna Szekszárdnak, vagy korhűen: Szegzárdnak. Az írás címe játékos gondolatot igyekszik érzékeltetni. Miért nejátszadozzunk egy kicsit ebben a cseppet sem víg korban?Ha ugyan egyáltalán lesz milledecentenárium, az akkori muzeológusok milyen sétán, mit mutatnak majd be elődeik nyomán ? Épületüket, a templomokat, a gimnáziumot, a remélhetőlegfolyvást pótlandó platánsort bizonyára. A Kálvária-tető emlékművébe, egy jelentős művész félrefogott alkotásába tán csak belecsap a ménkű.) A patak fölötti házakat talán nem viszi el egy ingerültebb árvíz, és a hegyoldal pincékre épített háztömbjei se dőlnek romba. Mindez nem gonoszkodás nélkül, hiszen az egyik Mészáros utcai toronyházról Chrenóczy főmérnök 17 éve azt mondta, hogy 40 év múlva erkölcsi hullában lesz a lakhelyem. Itt ugyanis árvízveszély nincs. A régi megyeháza mindenesetre 2096-ban se lesz „erkölcsi hulla", és az Alsóváros felé ma szép és modern lakótelepek mellett is elvezethet a séta. mindenkinek A

ajánlott múzeumi kiállítást végigjáróban egy vélemény bizonyára ———1 lábra kél. A régi szekszárdiak a maguk módján maradandóságra törekedtek - sikerrel. Utódaikban; akik persze egyébként semmivel se alábbvalóak, mint ők; munkál-e valami ilyesféle szándek...? ORDAS IVÁN