Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-30 / 13. szám

1996. JÚNIUS 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Az exkepviselo ozkalandja Puszta kézzel megfojtotta a bakot, bár az megrúgta a patájával „Egy özet fojtott meg puszta kézzel egy 79 éves nyugdíjas lakatos az Egyesült Államokban. Az illető éppen telefonon beszélgetett, amikor a hatvankilós állat a zárt ablakon át berobbant a családi ház ebédlőjébe, majd halálra rémülten és véresen rohangálni kezdett a házban. A férfi végül is leteperte és megfojtotta az állatot puszta kézzel." (Újsághír) Ez is csak Amerikában lehetséges gondolhatná a gyanútlan olvasó a fenti hír átfutása után, azzal a bizonytalan érzéssel, hogy ez az őz bizony - akár (újságírói) kacsa is lehet. Dr. Tóth Csaba szekszárdi olvasónk - az elmúlt ciklusban önkormányzati képviselőként ismerhettük meg - azonban már tudja, hogy ilyesmi nagyon is elképzelhető. Már csak azért is, mert ez az őzkaland nemrég vele is hajszálpontosan ugyanúgy történt meg itt, a megyeszékhelyen, ahogy amerikai „kollégájával". - A Bocskai köz 8. szám alatt találhaÍ

p a lakásom, éppen a dombok aljánál ezdte „vadászkalandjának" felidézését dr. Tóth Csaba. - Azon a bizonyos napon éppen egy beszéd összeállítására készültem a szobámban, amikor hirtelen éktelen csörömpölés zavart meg a munkában. Gyorsan átgondoltam, hogy mi is okozhat ilyen iszonyatos zajt, de arra a következtetésre jutottam, hogy semmi. Felpattantam, s elindultam a zaj irányába, a nappali felé: amikor beléptem az ajtón, akkor láttam, hogy idős édesapám a szoba közepén egy őzbakkal birkózik. - Gondolom, némileg meglepődött a látottakon... - Az nem kifejezés. Tudni kell, hogy az udvarunk hátsó része teljes mértékben zárt. A területet egy közel öt méter magas támfal és korlát védi. Ehhez képest egy őz őrültként vágtázott a nappaliban. - Miként juthatott be oda? - Később megpróbáltam rekonstruálni az eseményeket: az őz lefelé futhatott a domboldalon, s amikor hirtelen egy támfal előtt találta magát, azt egy dobbantással lendületből átvitte. Hihetetlennek tűnik, de repülés közben pont a nappalim ajtajának dupla szigetelésű üvegezését törte át, s így a szobában landolt. Ha csak egy fokkal jobbra vagy balra ugrik, szétloccsan a feje a falon. - Végül is mi történt az őzbakkal? - Átvillant az agyamon, hogy gyorsan el kell kapni, mert különben tönkretesz mindent, szétveri a berendezést. Szinte ösztönösen cselekedtem: a torkának ugrottam, s bár a patájával felsértette a lábamat, két-három perc alatt puszta kézzel megfojtottam. - Nem lehetett, volna esetleg kicibálni a szegény párát az udvarra? - Ez már édesapámnak sem sikerült, mert az őz, nevét meghazudtolva úgy ugrált, mint egy bakkecske. Persze, amikor már ott hevert előttem, sajnáltam a szerencsétlen állatot, de a „tragédia", mint mondtam, pár perc alatt zajlott le. Remélem, mindenki elhiszi rólam, hogy szabadidőmet nem őzek lemészárlásával töltöm: de ott és akkor nem tehettem mást. - Gyermekei is tanúi voltak a történteknek? - Általános iskolás lányaim is lejöttek a zajra, s még másnap éjszaka is felsírtak, attól félve, hogy ismét „betör" egy állat a lakásba. Hosszú időbe telt, míg sikerült őket megnyugtatnom. Illusztráció: Sziráki Zsolt Taszár: homok, Floridából A megyei önkormányzat szervezőmunkájának köszönhetően szűkebb pátriánk valamennyi médiája meghívást kapott Taszárra, az USA katonai bázisára. Az újságírók elcsodálkozhattak a tiszta Amerika látványán, a terepszínű ruhába öltözött fekete harcosokon, akik mintha éppen valamelyik háborús filmből toppantak volna elő. No és a technika: a sátorkórház, melyben olyan a műszerezettség, mint Magyarországon egyetlen ilyen intézményben sem. Persze, Amerika vigyáz a fiúk egészségére és jó kedélyére: a röplabdapálya homokja, emlékeztetve az édes otthonra, egyenesen Floridából, talán a Miami Beachről érkezett... Közgyűlés előtt Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésejúlius 2-án, kedden a szokásostól eltérően ezúttal 14 órától tartja ülésszakát a polgármesteri hivatal I. emeleti konferenciatermében. A napirenden többek között tájékoztató hangzik el az V. számú iskola előtti, tervezett szolgáltatóházzal kapcsolatban, állásfoglalás várható a fadd-dombori gyermektábor megvásárlását illetően, s egy előtetjesztés részletezi Szekszárd fogászati alapellátásának lehetséges működtetését. s ejtheti az olvasó, hogy az újságíró számára a hír akkor rossz, ha álságosnak bizonyul és helyesbíteni keli Itt és most szerencsére nem erről lesz szó, hanem módosításról. Néhány hónappal ezelőtt ugyanezeken a hasábokon hírül adtuk, hogy Szekszárdon megszűnik a közismert és helyi léptékkel akár ősinek is minősíthető Garay étterem, újabban mindközönségesen Holsten. Az ég óvjon minden tollforgatót attól, hogy a belhoni vadkapitalizmus burjánzó dzsungelében próbáljon magának utat vágni holmi bozótvágó késsel. Egykoron vendéglők, vendéglősök csak nagyon ritkán mentek tönkre. Szülővárosáról nem helytörténészi fokon mindent tudó néhai Letenyei György barátom legalább két tucat ilyen helyet tudott felsorolni, az ott mért bor jellegét, származási helyét és azt is beleértve, Hírváltozat hogy a sör-bor mellett enyhet keresők ferbli, sakk, huszonegy, rex, biliárd vagy netán kugli iránti hajlandóságukat élhették-e ki. Utóbbit például a Fáradt Kapában. Gyuri fejébe biztos nem fért volna bele egy vendéglátó-ipari vállalat évekig tartó felszámolása, privatizálása, miközben néhányan változatlanul kapták nem csekély fizetésüket. Az enyémbe sefér, de ennek nincs jelentősége. Említett híradásunk közfelháborodást keltett. A hír módosítása, reméljük, hogy közörömöt. Az étterem, a város tán legízlésesebb belső berendezésű ilyen helye, marad. Megvette az Invested Kft., mellyel ugyan több telefonálás után se sikerült kapcsolatot teremtenünk, de nem is ez a fontos, hanem maga a tény. Negyed éve miért háborodott fel a köz és most miért teszi valószínűleg az ellenkezőjét? Aligha anyagi gyarapodása jeléül. Étteremben változatlanul kevesen tudnak vacsorázni, de a városukat sokan szeretik. Az éttermek, vendéglők, uram bocsa' korcsmák és kerthelyiségek hozzá tartoznak egy város képéhez, hangulatához. Utóbbiak Szekszárdéhoz már rég nem. Ezeknek a lokálpatriótáknak bizony hiányzott az Egyed Sándor vezette néhai Kiskulacs, a Puxler-féle régi Szász, hiányzott volna a Pál Árpád-féle Holsten, és velem együtt sokan szeretnék tudni, hogy mikor kerül (legalább) múzeumba a régi Kispipa cseppet sem kis pipája. Netán néhai Hídvégi János fényképe mellé... szekszárdiak városm szeretete néha furcsa f

\ jelek formájában nyil# I vánul meg. Alaphírünk erre szolgáltatott okot és remélhetőleg ezzel a változatával is ez történik majd— O. I.