Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-16 / 12. szám

15 1996. JÚNIUS 16. , SZEKSZÁRDI VASARNAP A lakhatóbb Szekszárdért Vannak emberek, akiknek sikerül túllépniük egyéni problémáikon és életükből egy keveset a „köz"-re szánnak. Kevesen vannak és sajnos egyre kevesebbed lesznek az eléjük gördülő akadályok miatt. Nem mindig sikerül meggyőzniük társaikat arról, hogy amit csinálnak, az igazán fontos, akkor is, ha a befektetett munka nem térül meg. A Lakható Szekszárd Egyesületben ilyen emberek tevékenykednek. A szervezet fiatalabb generációját, Füzék Gábort és Horváth Esztert kérdeztem arról, hogy mi is ez a szövetség? - Az egyesület olyanokból áll, akik szeretnének tenni valamit a környezetükért - mondja Gábor. Olyanokból, akik nem tűrik el, hogy a szekszárdi szülészet környékén a legnagyobb a légszennyezés, hogy a város tele van szeméttel és nem a megfelelő «

Ivekre ragasztják a plakátokat. Szeretnénk megválztatni az emberek gondolkodását: igenis törődniük kell környezetükkel és azon keresztül saját embertársaikkal is. A szövetségnek bárki tagja lehet a komoly üzletemberektől kezdve a hatéves kisdiákig. Nem kell mást tenniük, mint megkeresni a művelődési ház igazgatónőjét, s elmondani, milyen terveik vannak, egyáltalán, hogy ők is szeretnének segíteni. - Milyen programokat valósítottatok meg eddig? - A polgármesteri hivatal illetékes osztályával együtt szerveztük meg az egész városra kiterjedő szelektív hulladékgyűjtést. A program lényege, a különböző helyeken elhelyezett konténerekben összegyűjteni a szemetet a papírtól kezdve az igazán veszélyes hulladékokig. Csináltunk a Skála előtt egy szemétkiállítást, s ezzel kapcsolatban kérdeztük meg a járókelőket. Kíváncsiak voltunk, mennyit is tudnak ezekről a dolgokról és esetleg milyen előadásokra lenne igény. A Mosolygó Tolna Megyéért Szervezettel közösen próbáltunk apró ajándékokkal, kedves szavakkal egy boldog keddben „részesíteni" a város •

>it. Májusban sikerült megvalósítani, hogy a város épiskoláinak - elsősorban a végzős - diákjai és tanárai összejöjjenek és közösen énekeljenek a Prométheusz-parkban. A legutóbbi június 5-étől 10-éig tartó rendezvénysorozatunk a június 5-i környezetvédelmi világnaphoz kapcsolódik. A program alapja az a „fatákolmány", amelyet a szövetségnek megszavazott pénzből sikerült létrehozni. Feladata - azonkívül, hogy színpad és játszótér -, hogy adandó alkalommal információs központként működjön. A rendezvényeknek voltak olyan részei, amelyekben számítottunk a fiatalságra. Ezek a mai fiatalok! Bizony jó néhány hete már a gyereknapnak, egy kellemetlen élmény azonban azóta sem megy ki a fejemből. A különleges alkalomra való tekintettel a már jól ismert Kamaszodó Kamaszadó tagjai a nap folyamán több ízben is jelentkeztek az ifjabb generációnak szóló műsoraikkal. Bemutatták azt az interjúsorozatot, amelyet Budapest utcáin különböző korú felnőttekkel készítettek. A kérdés, melyet mindenkinek feltettek így hangzott: Milyennek látja a mai fiatalokat? Kész szerencse, hogy vannak ilyen tévéműsorok, így legalább én is megtudhattam, milyen faragatlan, neveletlen, szemtelen, önző gyerek vagyok, aki ráadásul csak csúnyán tud beszélni. Bezzeg az előttünk járó nemzedék tagjai, ők aztán tudták, mi a jó modor, mit szabad és mit nem. Legalábbis ez derült ki a nyilatkozatokból. Szívből remélem, csak a műsor szerkesztőinek köszönhető, hogy egyetlen pozitív vélemény sem hangzott el napjaink ifjúságáról. Valóban ilyen rosszak lennénk? Én nem hiszem, legfeljebb mások vagyunk, de miért maradnánk épp mi ugyanolyanok, mikor körülöttünk a világ állandóan változik. Nem mentegetni akarom magam és a többi velem majdnem egykorút, de szerintem az elhangzottak csak az igazság egyik oldalát vagy még inkább apró töredékét villantották fel. Lehet, hogy nekünk többet szabad, de többet is kell tennünk, mint anyáinknak, apáinknak vagy a nagyszüleinknek. Bizonyára vannak lusta, udvariatlan fiatalok, de szerintem húsz, ötven, sőt száz éve is voltak ilyenek. Szomorú, hogy a megkérdezettek épp ezek alapján általánosítanak. A generációk közötti állandó szakadék, úgy tűnik, áthidalhatatlan. A buszon, amelyen reggelente iskolába megyek, nagyon sok idős ember utazik. Attól a pillanattól fogva, amikor felszállok, minden mozdulatomat legalább tizenöt bíráló tekintet követi. A rám tapadó pillantások kereszttüzében meglehetősen kellemetlenül érzem magam és mindig megfogadom, hogy legközelebb gyalog megyek. Addig is igyekszem szolidan viselkedni és lehetőleg láthatatlanná válni. Érzem, hogy nem szeretnek. Utálják a hosszú hajam, a rövid szoknyám, a kopott farmerem, a nyári bakancsom, a hátizsákom. Utálnak mindent, ami arra emlékezteti őket, hogy fiatal vagyok, tehát nyilván szemtelen, hangoskodó, bizonyára én ragasztok rágót az ülésre, én firkálom össze a buszablakot és ki tudja, mi minden borzalmat követek el, amikor épp nem a buszon tartózkodom. Nem szeretnek, pedig semmit nem tudnak rólam azon kívül, hogy néhány évtizeddel később születtem, mint ők. Mint egy igazi mai fiatal, szeretném megjegyezni, vannak dolgok, amelyeket én is utálok, például az előítéleteket. Szeretem viszont a kedves öreg bácsikat és néniket, akik ott toporognak a buszmegállóban és örülnek, ha valakivel, akár egy fiatallal is, szóba elegyedhetnek. Fél éve az egyikük lelkendezve azt kérdezte tőlem: „Mondd aranyom, hol vetted ezt a jó kis bakancsodat, nekem is ilyen recés talpú téli cipő kellene, hogy ne csússzam el a jeges járdán." Gy. A. A zöld autó a Béla téren zöldell - Például a parlagfűgyűjtés - veszi át a szót Eszter. - Ennek úgy kellett volna történnie, hogy a művelődési házban megrendezett pollenelőadás után mindenki elindul a gyomnövényt ábrázoló képpel és az irtáshoz szükséges eszközökkel a városban. - Miért a feltételes mód? - A számításaink nem igazán jöttek be, részben a szervezési és hirdetési hibák, részben a diákság passzivitása miatt. - Meg kell jegyezni - veti közbe keserűséggel a hangjában Gábor -, hogy mostanában a diákságot egy módszerrel lehet bevonni bármibe: ha biztosítod, hogy az utolsó két óráról eljöhetnek. Azért az aszfaltrajzoló verseny és a különböző környezetvédelmi mérések elég jól sikerültek. - Milyen terveitek vannak a jövővel kapcsolatban? - Szeretnénk kiírni a város szépítésével foglalkozó pályázatokat. Például olyan feladatokkal, hogy a pályázó fejtse ki, hogyan képzel el egy szekszárdi teret vagy parkot. Versenyeket is tervezünk, amelyek különböző betegségekkel kapcsolatosak. A zöld autó pedig mindig ott lesz, ahol valamilyen rendezvény van. Most például a vármegyeháza előtt áll, a bornapok miatt. Előfordulhat az is, hogy koncerteknek, előadásoknak biztosít helyet és folyamatosan működik, mint játszótér. Gy. E. generáció Július 10-e: indul a buli a Csörge-tónál Július l-jén végre mindannyian fellélegezhetünk, hiszen véget ér a felvételik időszaka, valamennyien szabadon élvezhetjük a diákélet kínálta korlátlan örömöket. Minderre nagyszerű lehetőségünk nyílik a már hagyományossá vált Csörge-tavi bulin. A részletekről, a rendezvény egyik fő szervezőjét, Gyimesi Sándort kérdeztük. - Az idén negyvennégy zenekar részvételével július 10-e és 14-e között kerül sor a találkozóra - kezdi Gyimó. A program rendkívül változatos, az igazi nagy nevek mellett természetesen találunk néhány környékbeli amatőr együttest is. Sokakat az idén köszönthetünk először ezen a bulin. - Úgy tudom, az eddigiektől eltérően ezen a nyáron már nekünk is hozzá kell járulnunk a költségekhez. - Igen, így van. Sajnos belépődíjat kell szednünk, de azt hiszem, ezt a jelképes összeget mindenki kibírja, hiszen a közel egy hét szakadatlan szórakozás csupán 300 forintba kerül. Hozzá kell tennem, a sátorozási lehetőség továbbra is ingyenes. - Mondanál valamit a szülőknek, megnyugtatás gyanánt? - A helyszínen a büfék mellett mini ABC és egészségügyi sátor is működik majd, reméljük az utóbbira nem lesz szükség. Két alapítvány is jelezte, hogy szívesen támogatja a rendezvényünket. Az ő embereik vállalták el a lelkisegélyszolgálatot és a szexuális tanácsadást. - Mint szervező, mire kéred a közönséget? - Azt hiszem, nem lehet okunk panaszra, eddig megúsztuk botrány nélkül, remélem ez a jövőben is így lesz. A biztonságra 40 emberünk ügyel majd. Semmiben nem szeretnénk korlátozni a jelenlévőket, csupán egyetlen kérésem lenne: ne másszanak fel a színpadra és akkor jól megleszünk egymással. Gy. Á.