Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-16 / 12. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. JÚNIUS 16. Lehotka Gábor orgonaestje A művész június 6-i koncertjén három nagy orgonára írt Bach-művet játszott. Szomorú iróniája a sorsnak, hogy a zenetörténet legnagyobb orgonafejedelmének egész életében csak nyomorúságos orgonák álltak rendelkezésére. Bach egyedülálló zsenije abban is tündököl, hogy teremtő képzelőereje tökéletes hangszereket álmodott műveinek. Az előadó ezen az estén a G-dúr, a népszerű a-moll és a misztikus Esz-dúr prelúdiumot és fúgát játszotta. Feltűnt a virtuóz, pontos játék, a magától értetődő tiszta intonálás. Nemcsak a hatalmas, tutti hanghatásokra törekedett, inkább a színek, az áttört finom hangzások iránti nagy érzékenysége tűnt ki. Az arányérzék és a nemes ízlésű mértéktartás, a formák plaszticitása, a ritmus és a tempók karakterformáló funckiója került előtérbe. A legemlékezetesebb talán az úgynevezett Szentháromság prelúdium és fúga előadása volt, amely a titokzatos hármasság jegyében született (Három „B" előjegyzés, háromrészes fuga stb.). Nagyszabású, szuggesztív erejű interpretálás, előadói fűtöttség sugárzott minden üteméből. Műsora is igen választékos és sokszínű volt. A Bachnál egy generációval idősebb mester, Pachelbel darabjával kezdte a koncertet, aki olasz hatásra énekelni tanította hangszerét német struktúrába ágyazva. E számmal az előadó szárnyaló fantáziával remekelt. A francia Daquin 3 Noéljében a játékos könynyed eleganciával bűvölte hallgatóit. Itt el kell még mondani azt is, hogy Lehotka Gábornak nagy„szerepe volt a szekszárdi orgona létrehozásában. Ő kezdeményezte, szervezte e hangszer felépítését. Örülünk annak, hogy a városunknak immár 7 éve európai színvonalú 34 regiszteres orgonája van. Örülünk annak, hogy az orgonamuzsikának széles tábora alakult ki. Nem örülünk annak, hogy épp Lehotka professzor szekszárdi hangversenyére hosszú évekig kellett várni. Hűsek Rezső Könyvsarok Elda Lanza: Rapszódia Siker a hivatásban, a szerelemben. Norma a Velencei, a hegedűművésznő gazdagabb annál, semhogy töije magát a hivatásbéli sikerekért és szebb annál, semhogy meg kellene alkudnia a szerelemért, a művészi világhírhez tehetsége segíti hozzá, a szerelmi beteljesüléshez pedig türelme. Kivárja, amíg a nagy Ő megérkezik. Vonzó regényhősnő, gazdag élettel, értékes barátokkal, a hangversenyek, a luxushotelek és kastélyok fényes környezetével. Alakját mégis titok árnyékolja, születése rejtélyek homálya, amely az ő számára is csak a történet boldog befejezésekor oszlik el. Szép ez a regény, egy lelkiekben és testiekben egyaránt értékes asszony olvasásra csábító élettörténetét. Ünnepi könyvajánló: Fodor András: Megyek magam, Ferdinandy György: Az amerikai telefon, Baka István: Tájkép fohásszal, Görgey Gábor: Varázsszőnyeg, Vadas Ferenc: Mészöly Miklós és a szülőföld, Bayer Béla: Graublau (németül). PUERTO RICO-BUDAPEST ' Az ünnepi könyvhét éppen olyan szépen sikerült Tolna megyében, mint korábban. A megyei könyvtár meghívását elfogadták jeles íróink és költőink, akik jelenlétükkel és személyesen bemutatott műveikkel feledtetni tudták, hogy a minden évi antológiák és a jó szépirodalmi műalkotások árát nem az olvasni vágyók pénztárcájához szabták. Diáknak, felnőttnek jó volt találkozni Fodor Andrással, Görgey Gáborral, Ferdinandy Györggyel, utóbbit a nyugati magyar irodalom jeles képviselőjeként sorolják be az irodalomtörténészek. Vele beszélgetünk: - Nincs nyugati irodalom, se erdélyi irodalom (ezt Kányádi Sándor is hangsúlyozta - N. J.), se felvidéki, se vajdasági. Magyar irodalom van. Hemingway-től sem kérdezte soha senki, hogy Az öreg halász és a tengert Amerikában írta-e vagy Spanyolországban. Magam az év Rejtvény KI 0? 1. 1952 vízkeresztjén érkezett Szekszárdra, ahol haláláig élt. Két éve távozott közülünk az író, esztéta, lapszerkesztő. 2. Pécsett töltött éveiben a Jelenkor című folyóirat egyik szerzőjeként életre szóló barátságot kötött Várkonyi Nándorral, Martyn Ferenccel, Weöres Sándorral és Csorba Győzővel, akiket írásaiban gyakran méltatott. 3. A Tolna Megyei Népújság irodalmi oldalának volt szerkesztője, amelyet annak idején Illyés Gyula európai színvonalúnak tartott. 4. A megye egyetlen esszéfolyóiratának volt szellemi atyja, főszerkesztője. 5. Művei közül néhány: Az ifjú Vörösmarty (1955); Vörösmarty szerelmei (1975); Szekszárdi napló (1979); Égtájak utassal (1987); Bejártam egyik felét Puerto Ricóban töltöm, a másikat Budapesten, sokszor vagyok Franciaországban, írok franciául is, de mint író, magyar vagyok. Fájdalmam, hogy az irodalomtörténészek külön skatulyába zárnak minket, s a jelentősebb életművek ítélete, értékelése szinte teljesen hiányzik. Mintha itthon újra meg kellene küzdenünk mindenért. Könyveink szép számban elfogynak, de keveset tudni rólunk. - A könyvkiadók sokasága lassan követhetetlen Magyarországon. Legalább 1800 van belőlük, ha nem több. Nem is beszélve a magánkiadásokról. Akinek pénze vagy szponzora van, megjelenhet. Milyen például a francia könyvkiadás? - Az állam nem szállt ki a támogatásból. A kiadók biztosra mennek, tehát ajól kelendő^| sokat, az ismert írók alkotásait kiadják nyereséggel, amellyel aztán a kezdő vagy még kevéssé ismert szerzők műveinek megjelentetését segítik. Nagyon tisztességes hozzáállás ez. - Az amerikai telefon című legújabb müvének példányai már el is fogytak Szekszárdon, de akinek a könyvesbolti dedikáláskor nem jutott, megígérte, hogy küld. - Hát persze. Az író legnagyobb öröme, ha olvassák. Egyébként e tekintetben nagyon jó benyomásaim vannak Szekszárdról. '92-ben Határ Győzővel jártunk itt az ünnepi könyvhéten, akkor még látványosabb volt minden, de a lényeg, az olvasókkal való meghitt találkozás ünnepélyessége nem változott. De mégis..., fényesebb lett. A könyvtárosok elhozták ide a boltba a könyvtárban fellelhető műveimet, mondván, ha megvenni nem is sikerül mindenkinek, azért van honnan kikölcsönözni azokat. Tolnát-Baranyát (1988); Az emlékezés ösvényei (1988); Somlyó György (1988); Takáts Gyula világa (1991). 6. Széchenyi-díjas író, Aranytollas újságíró. Megyénk Babits-díjjal, városunk Pro Urbe emlékplakettel tisztelgett munkássága előtt. (Az előző lapszámunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Ordas Iván. Könyvjutalmat nyert: Nyírő Tibor szekszárdi olvasónk.)