Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-16 / 12. szám

8 , SZEKSZÁRDI HSAR1AP 1996. JÚNIUS 16. Szükség van rájuk? A KSZE csak az első a sorban? Nemrégiben nagy port vert fel a városban a már hosszú ideje jól működő KSZE helyzetének megrendülése, még akkor is, ha már hozzászoktunk a különböző cégek magyarországi tündökléséhez és bukásához. Abban azonban biztos vagyok, hogy a KSZE tönkremenésére senki nem fogadott volna még ez év elején sem a nem beavatottak közül. Mi történt a részvénytársasággal, s miért ilyen hirtelen? Ezt kérdeztem Lakatos Csabától, az Állami Díjas volt vezérigazgatótól: - Összefoglalható egyáltalán röviden, hogy mi volt a bajok eredete? - Nehezen, hiszen nagyon szerteágazó okai vannak annak, hogy a KSZE ebbe a helyzetbe került. Legfontosabbként talán azt kell kiemelnem, hogy társaságunk már régóta küzdött a forráshiány problémájával, azzal, hogy viszonylag nagy, mintegy tizenhárom milliárd forintos forgalmat bonyolított lc például a tavalyi évben, miközben a saját tőkéje ehhez mérten igen alacsony: ötszázharminc millió forint. Ebből következően folyamatosan idegen forrásokat kellett bevonnia ahhoz, hogy tevékenységét végezni tudja. - Mi a fő profilja az RT-nek? - A KSZE megalakulása, azaz 1972 óta integrátori szerepet töltött be, tehát nem csak a mezőgazdasági termeléshez szükséges biológiai, kémiai és technikai eszközöket forgalmazta tagjai és partnerei számára, hanem jelentős agrárfejlesztési, szaktanácsadói, beruházási és termeltetési tevékenységet folytatott, 1990-től már részvénytársasági formában. - Ki a tulajdonosa a KSZE-nek ? - A jegyzett tőke harminc százalékáig közvetett állami tulajdonban van, a legnagyobb „állami" részvényesek a Kereskedelmi és Hitelbank, a Rába, az Agritek, a Bólyi Állami Gazdaság, s a Nitrokémia, hét százalék külföldi érdekeltségű, a többi részvényt pedig egyéb belföldi társaságok, mezőgazdasági szövetkezetek és magánszemélyek tartják kezükben. - Miért jelentett komoly gondot az idegen források igénybevétele? - Főként azért, mert ezek költsége meredeken emelkedett az utóbbi években, a tavalyi átlagos kamatszint, amelyen a hiteleinket felvettük, meghaladta a harminchat és fél százalékot. A banki költségeink megsokszorozódtak, elérték a milliárdos nagyságrendet, ráadásul az utóbbi években a mezőgazdaság profittermelő képessége jelentősen lecsökkent, azt hiszem, ez mindenki előtt közismert. Mindezek következtében a cég minimális eredményt ért el, tavaly már csak tízmilliós nagyságrendűt. Ez azt jelentette, hogy nem nyílt lehetőségünk a saját tőkénk felszaporítására, mindinkább banki hitelekre szorultunk. - Nem próbálták az alaptőkéjüket felemelni? - De igen, még 1995 májusában a négy nagy termelési rendszer, a GITR, a KITE az IKR és a KSZE, melyek már mind részvénytársasági formában működnek, egy közös javaslatot dolgozott ki a parlament mezőgazdasági bizottsága számára az integrátorok helyzete rendezésének ügyében, hiszen mind a négy cég hasonló forráshiánnyal küszküdött. Leírtuk már egy évvel ezelőtt, hogy az integrátorok fenntartásához cs fennmaradásához politikai döntésre van szükség, ugyanis állami, hozzáteszem: pickonform, beavatkozásra van szükség, mert ha a szakminisztérium, vagy a kormány úgy ítéli meg, hogy a mezőgazdaságnak nincs szüksége a rendszerekre, vagy más, esetleg még nem is létező szervezetekkel kívánja elvégeztetni az integrátori feladatokat, akkor nem kizárt az említett RT-k ellehetetlenülése, esetleg többségi, vagy kizárólagos külföldi tulajdonba való kerülése. Viszont ha a kormányzat szükségesnek ítéli a létünket, akkor többféle, ismétlem a piacgazdaságokban is szokásos módon lehetett volna megoldani a cégek feltőkésítését: alaptőkeemelés állami vagyonból, a hitelező bankok résztulajdon vásárlása stb. Kértük még az említett anyagban, hogy vizsgálják meg azt a lehetőséget is, hogy a kamatterheinket hogyan lehetne csökkenteni, azonban érdemi választ egyik felvetésünkre sem kaptunk. - Végülis közvetlenül mi okozta a csődhelyzetbe kerülést? - Ismert, hogy tavaly szinte robbanásszerűen emelkedtek meg a gabonaárak a hazai piacon is, s a más felvásárlók által kínált magasabb árak sok gazdálkodót arra ösztökéltek, hogy a velünk megkötött szerződéseik ellenére ne nekünk szállítsák le a terményeket, hanem azoknak, akik többet ígértek. A KSZE-nck viszont a külkereskedelmi szerződések értelmében és a tőzsdei szabályok szerint helyettük is helyt kellett állnia, azaz fedezeti vásárlásokat kellett eszközölnünk, nyilván a magasabb árakon. Ez is jelentős tétel volt abban, hogy az RT-nek tavaly ötszáz millió forint veszteséget kellett elkönyvelnie. - Miért volt szükség arra, hogy Önök a tőzsdén értékesítsék a kukoricát? - Mert a mezőgazdasági termeltetéseink finanszírozásához a Takarékbankkal kötöttünk egy két milliárd forintra szóló hitelszerződést, a bank viszont előírta számunkra a tőzsdei értékesítést, mert ők minden körülmények között be akarták biztosítani önmagukat. - Nem volt hatásos eszközük a szerződést be nem tartók ellen fellépni? - Természetesen jogi úton próbáljuk jónéhány, a szerződésüket be nem tartó vállalkozástól a követelésünket behajtani, azonban ön is tudja, hogy ma Magyarországon a perek átfutási ideje mennyi, az akut problémát így nem lehetett megoldani. - Megítélésem szerint egy tizenhárommilliárd forintnyi forgalmú részvénytársaság esetében ha egy évben ötszázmillió forintos veszteséget.produkál, az nem teljes mértékben tragikus, tehát még lehet remény a talpraállásra. A hitelezőik nem így látták az KSZE helyzetét? - Sajnos a hitelező bankok nem, ők úgy ítélték meg, hogy nem bízhatnak a talpraállásunkban, ezért idő előtt lejáratták a hiteleiket, s ezért kellett a részvénytársaságnak csődeljárást kezdeményeznie. Hogy miért így jártak el, nem tudom, talán biztosabbnak érezték, hogy ha nem is a teljes hitelállományukat, de hamarosan megkapják a befektetésük egy részét, s nem kívántak tovább várni. - Az AGROKER megvásárlása sokak szerint csak rontott a helyzetükön. Egyetért ezzel a megállapítással? - Hosszú távon semmiképpen sem, a hiba inkább az volt, hogy a beruházást rövid lejáratú, magas kamatozású hitelforrásokból eszközöltük. A KSZEnek csak rosszabb helyzetet teremtett volna, ha valamelyik komoly konkurrensünk privatizálja, arról nem is szólva, hogy kész terveink voltak a megvásárolt vállalat tevékenységének kibővítésére, a nemzetközi kereskedelembe való nagymérvű integrálására, de sajnos ezen terveink végrehajtására^ már nem maradt időnk. ^B - Véleménye szerint szükség van a nagy termelési rendszerek további fennmaradására, működésére? - Természetesen igen, hiszen egyrészt ezek a szervezetek rendkívül hasznos tevékenységet fejtenek ki a mezőgazdasági vállalkozások alapellátásában, kezdve a vetőmagtól a termesztéstechnológián át a gépekig és a műtrágyáig, a tartalék alkatrészekig, a partnereink sok mindent beszerezhetnek egy helyen, s a szerződések alapján a termékértékesítés sem az ő gondjuk, persze csak ha betartják a megállapodásokat. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy például még 1994 decemberében is eladatlan búzahegyek tornyosultak az országban! Pluszként említem, hogy üzletfeleink finanszírozásában is komoly szerepet játszottunk, hiszen mi olyan vállalkozásokat is elláthattunk hitellel, amelyekkel a bankok nem is álltak szóba, a kamatterhek nagy része, és a kezességvállalás természetesen minket terhelt, ez is egy oka a KSZE csődhelyzetének. Ha valamiben, akkor abban hibáztunk, hogy nem bántunk keményebb kézzel pénzügyi szempontból a partnereinkkel, ez azonb<^^ még a korábbi idők szemléletéből következett, amikor a rendszerek egyik, egyébként teljesen logikus feladata a tagszervezeteinek a segítése volt. Többek között financiális oldalról is, hiszen ezzel a saját résztulajdonosait mentette ki esetleg a bajból, vagy tette könnyebbé nehéz periódusaik átvészelését. Elismerem, hogy most, az eredeti tőkefelhalmozás korában, amikor mindenki csak a saját helyzetének javításával törődhet, akkor a mi magatartásunk kissé anakronisztikusnak túnhet. Sajnos. - Lát esélyt arra, hogy a KSZE kilábljon a mostani csődhelyzetből, és továbbra is tevékeny része maradjon a magyar agrárkulturának? - Nagy esélyt, több, mint ötven százalékot adok arra, hogy sikerül megegyezni a hitelezőkkel, s nagyon bízom abban, hogy ennek az ügynek csak olyan lezárása lehet a közeljövőben, amely nem azokat sújtja, akik a magyar mezőgazdaságért, s nem csak abból élnek. Akik csak elszenvedik, de nem okozzák az ágazat mostani súlyos helyzetét. Ráadásul a magyar mezőgazdaság meg mindig némi, bár fogyó előnyben van a környező országok hassonló ágazataival szemben, nagy nemzetgazdasági károkat okozhat a jövőben, ha hagyjuk magunkat megelőzni. Wágner Dezső