Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-19 / 10. szám

1996. MÁJUS 19. „ SZEKSZÁRDI VASARMAP 7 ^^ 1 ^^ 1 I * A bűnözők ténykedését nem kíséri osztatlan I lg I l^&^C szimpátia, különösen nem az erőszakos bű­^mmmK* ff I I 111 nözökét nem. Ma egy olyan fiatalembert mu­tatunk be Farkas Róbert őrnagy úr segítségé­vel, akinek a számláján lopás, fogolyszökés, rablás, erőszakos közösü­lés, személyi szabadság megsértése, természet elleni fajtalankodás is szerepel. bűnügyei Balassi Bálint kései utóda Hősünket nevezzük Rablólovagnak és hasonlítsuk pályáját Balassa Bálintéhoz. Nem akarom kiváló költtőnk emlékét megsérteni, de a Rablólovag mint­ha az ő reinkarnációja lenne, persze kissé silányabb kiadásban, már ami az irodalmi munkásságát illeti. Nézzük meg egy kicsit közelebbről a Balassiakat Hegedűs Géza bácsi segítségével és vegyük úgy, hogy egyben a Rablólovagot is jellemezzük: „... a Ba­l^kk az erőszakos, önző, köpönyegforgató nagy­iMFegymásra következő nemzedékei. Okosak vol­tak, szerették a műveltséget, életüket kockáztatták a harácsolásért. Sajátos keverékei voltak a középkori rablólovagnak és a reneszánsz kalandornak ...Bálint élete is erőszakoskodások és szerelmi kalandok sza­kadatlan sorozata, miközben korának egyik legmű­veltebb férfia... áhítatosan vallásos, aki gyötrődve bánja bűneit, de eszébe sincs azokkal felhagyni." Nos, hősünk, bár érettségizett, azért nem nevez­hető korunk legműveltebb férfiának. Még akkor sem, ha verseket ír, jelezve, hogy kebelében érző szív dobog. Alkotásait nem az asztalfióknak szánja: hívei körében terjeszti. Hívei jobbára hölgyek, akiket jó megjelenésével, sármos mosolyával vesz le a lá­bukról. Ök feltétlen pártolói, még a kapitányságra is bejárnak, hogy tisztázzák: fatális tévedés, amivel a Rablólovagot vádolják. Ezt onnan tudják, hogy egy ilyen elbűvölő férfiú egyszerűen nem lehet bűnöző, no meg ezt a Rablólovag is megírta nekik episztolái magasságokat verdeső levelében. ember már-már arra gondol, hogy egy ilyen megtévedt ember kisiklott életét tényleg érdemes lenne helyrehozni és ebben a rendőröknek is lehetne némi szerepük. De ők sajnos arra hivatkoznak, hogy már a régi rómaiak sem tekintették perdöntő bizo­nyítéknak, ha a vétkes tagadta tetteit. Ráadásul Rab­lólovagunk túl sokszor tévedt rossz útra és túl gyak­ran siklott ki fiatal élete. Kisiklás közben pedig átme­netileg elfelejti a verseket, episztolákat és hihetetlen változáson megy keresztül, nem épp előnyére. A rosszabbik énje közül idézünk fel párat. „Ide a pénzt, ékszert, aranyat!" A rablólovag pályafutása egyik legbrutálisabb tet­tét vitte véghez, amikor társával betört egy családi házba. Szerencséjükre csak egy öreg néni tartózko­dott otthon. Rettentő ijedtséget okoztak, amikor álarcban támadtak rá. A néni menekülni próbált, de visszarántották az ajtóból. Pénzt, ékszert, aranyat, ezüstöt követeltek tőle. Hiába. Ez persze nem volt ínyükre; nem kímélték a nyolcvanéves nénit, ütöt­ték-verték, még a saját járóbotjával is. A néni nem mondott semmit. Erre a szoba falán függő nagy fake­reszt elé térdepeltették és ráparancsoltak, hogy imád­kozzon és irgalomért könyörögjön. Nem hitték el, hogy nincs semmiféle érték a lakás­ban, ezért mindent átkutattak, de semmit sem talál­Egy érzelmes rablólovag tak. Rettenetesen dühösek voltak, hogy a zsákmány igen szegény, a pénztárcában is inkább fillérek csö­rögtek, mint forintok. Aztán végre elmentek. A nénit a hazaérkező fia kísérte a kapitányságra. Bár a néni,még akkor is remegett és rémült volt, még­is jó megfigyelőnek bizonyult. Szinte tökéletes sze­mélyleírást adott a támadókról, igaz az arcukat nem látta. A testalkat, a hajszín és forma, no meg egyéb jellegzetes külső jegyek alapján a nyomozókban ala­posan felébredt a gyanú. Sajnos a helyszíni szemlén nem találtak értékelhető ujjlenyomatot, a tanúfelku­tatás és kihallgatás során mégis sikerült azonosítani a betörőket. A Rablólovag ugyanis több botorságot is elkövetett, vesztére. Elmesélte ismerőseinek kaland­ját, akik ezt később elmondták a nyomozóknak. És persze az alig ötezer forintnyi holmin is igyekezett túladni. Több tanú is felismerte fényképről a Rabló­lovagot, aki nekik ajánlotta megvételre az elorzott tárgyakat. A nyomozók a lakásán fogták el hősünket, aki még akkor sem volt hajlandó felkelni kényelmes ágyából. Szokásához híven most sem volt hajlandó beis­merni tettét, mindvégig tagadott. Persze nem ez volt az első erőszakos cselekedete, mint ahogy ez az alábbiakban mindjárt kiderül. Fejjel lefelé a harmadikról Tévedés ne essék, nem a Rablólovag mániája így függeszkedni. Ő szellőztette és félemlítette meg ily módon élettársát. Egyebekben igen kellemes az élet lovagunkkal, csak azt nem tűri, ha ellentmondanak neki. Mire menne a társadalom, ha legkisebb sejtjében, a családban sincs rend és fegyelem? S ha az asszonyállat nem ért a szóból, röviden, tömören és egy életre szólóan bele kell verni abba a kis buta fejébe, ki az úr a házban! Erre persze többféle módszer létezik, kétségtelen, a Rablólovag az egyik leghatásosabbat választotta. Látjuk, Rablólovagunk nem tűri az ellentmondást, viszont szereti a változatosságot. A hölgyekben is. Aki­nek éppen nem ír verset és szívhez szóló levelet, azt fel­csalja a lakására és pár napig nem is engedi el onnan. Az áldozatok sajnos nem élvezik annyira a kényszerű együttlétet, mint fogvatartójuk szeretné, ezért teljesség­gel hollywoodi filmekből ellesett módszerekkel próbál­nak szabadulni, papírgalacsinokat dobálnak ki az abla­kon, melyekben segítséget kémek. A Rablólovag mélyen csalódik a női nemben, tehát fiúkkal próbálkozik. Az udvarlást rövidre zárja és fajta­lankodásra kényszerít egy fiatalembert. A kiszemelt ál­dozat nem ilyen kapcsolatra számított, ezért ellenkezik. Még nem tudja, hogy ezzel a Rablólovag heveny rosszallását vívja ki. Alapos verést kap, elgondolkodva lávozhat. Nem valószínű, hogy a közeljövőben eleget tesz szíves baráti meghívásoknak. A Rablólovag nemcsak az élvezeteket, a pénzt is haj­szolja. Többek között irodaházakban is. Társával min­dent visznek, ami mozdítható, néhány helyről a páncél­szekrényt is. Ez utóbbit egy kihalt helyen feltörik és bol­dogan távoznak a talált pénzzel. A távozás persze nem mindig felhőtlen, különösen, ha az a járőrökkel együtt történik. A nyomozók már jól ismerik a Rablólovagot. Tud­ják, mindent tagadni fog, mindenért beadványokat, pa­naszokat szerkeszt majd. Most sem kellett csalódniuk. A Rablólovag szökni akar. Nem először. Ezúttal egyik cellatársával kilazítják az ablak vasrácsát. Még ide­jében észreveszik, így meghiúsul tervük. Ez a verzió persze a rendőrök gálád koholmánya. Az igazság az, hogy borzalmas állapotok uralkodnak a fogdában, lám, őt is egy olyan életveszélyes helyre tették, ahol kiesnek a rácsok, ráadásul majdnem a fejére. Minden egyéb al­jas rágalom, a kollégái is csak azért vallanak ellene, mert megfélemlítették őket. A laza rácsok eddig is lazák vol­tak, csak eddig valahogy nem vette észre, amikor nap mint nap kinézett az ablakon. Talán nem figyelt eléggé. „Ott fogsz majd sírni..." A börtönben azért vannak kellemes napok is. Pél­dául, amikor a rádió kivonul és börtönnapot tart. Me­het a panasz, a sztorizás és természetesen kívánságmű­sor is van. Rablólovagunk sem tétlen, megdolgozik a népszerűségért. Mondandóját figyelemmel kísérik a nyomozók. Ők is szeretnék a hangulatot emelni és biz­tosítani a Rablólovagot szimpátiájukról, ezért küldenek neki egy szívhez szóló számot: „Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát..." , „ V. Ganszler Beata Illusztráció: Sziráki Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom