Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-19 / 10. szám

4 , SZEKSZÁRDI VA SARNAP 1996. MÁJUS 19. Diák­tragédiák Ausztriában is komposztálnak! Nem panaszkodhatott az aktualitás hiányára Pápa Ágoston, a polgármes­teri hivatal munkatársa, aki a múlt héten az ausztriai Bécsújhely városá­ban tanulmányozta azt, hogy a „sógo­rok" mit is tesznek a környezet védel­me érdekében. - A rendezők komposztálás és talajvé­delem témakörben tartották konferen­ciájukat - tudtuk meg a környezetvédel­mi referenstől. - Érdekes az egybeesés, hiszen Szekszárd éppen most kezdte el komposztálási programját, melynek ke­retében eddig kétszáz érdeklődő kapott tőlünle útmutatást és konkrét segítséget. Igaz, szomszédaink némileg előrébb tar­tanak ebben a műfajban mint mi. Az osztrákok már több mint egy évti­zede felismerték azt, amit mi csak most kezdünk pedzegetni: nevezetesen azt, hogy a biológiailag átalakítható szerves hulladék - fű, avar, faág stb. - hasznossá tehető a kertekben, a földeken. A kom­posztálással egyrészt csökkentjük a „sze­mét" mennyiségét, másrészt pedig érté­kes talajjavító adalékhoz, humuszhoz juthatunk. - Gyakorlati bemutatókat is megte­kinthettünk Bécsújhelyen, az ottani hul­ladéklerakó-telepen. Pontosabb persze, ha hulladék-gazdálkodó telepet említek: hiszen ott nemcsak, hogy szétválogatva csoportosítják a különböző hulladékfaj­tákat, hanem nagyipari méretekben foly­tatják a komposztálást. Mindehhez hoz­zátartozik, hogy Ausztriában már évek­kel ezelőtt országos programot dolgoz­tak ki a szemét kezelésére, s ez a program viszonylag jól működik. Ná­lunk ezzel a kérdéssel így egyelőre még nem törődnek az illetékesek. Nyugati szomszédságunkban sze­métszállítási kedvezményt kapnak azok^akik szelektálva helyezik el a hul­ladékokat a konténerekben. Külön ku­kája van az üvegnek, a fémnek, illetve a veszélyes anyagoknak. (Az ez irányú kezdeményezésnek a csírái Szekszár­don is láthatóak: néhány áruházunk előtt ott a kuka a zöld, illetve a fehér üveg felirattal, nemrég pedig nagy si­kert aratott a veszélyes hulladék gyűj­tési akció). Azért a tényekhez tartozik az is, hogy Ausztriában is akadnak fegyel­mezetlen emberek akik üvegekkel teli konténerbe dobálják a konyhai mara­dékot. Ilyenkor nincs mit tenni: két köztisztasági dolgozó serényen szétvá­logatja a szemetet. Ez gondot jelent ­panaszkodtak Pápa Ágostonnak a bécsújhelyi kollégák, de hozzátették, hogy még ilyen áron is megéri... Kedden egy lányt temettek a Baranya megyei Hidason, pénte­ken egy fiút Baján. Egyikük sem volt beteg. Érettségire készültek Szekszárdon a Vendéglátó-ipari Szakközépiskolában. A nagybe­tűs életre, de egy pillanat tört ré­sze alatt mindennek vége szakadt. Utasai voltak annak a piros autónak, amiben négy lány és há­rom fiú ment szerenádozni azon a ballagás előtti csütörtök éjszakán. Aztán egy rossz mozdulat, a kor­mány nagyobbat pördült és a ko­csi a fának rohant. Most a fa tövében virágcsok­rok, örökké égő mécsesek. Sokan így emlékeznek a két gyerekre, akik már soha nem lesznek fel­nőttek. És szorítanak a másik sú­lyos sérültért, aki még lélegeztető gépen van, meg a többiekért, akik nem lehettek ott a ballagáson. A szekszárdi iskola bejáratánál fekete zászló lengett napokon át. És sajnos, rövid időn belül másodszor. Mert ott tanult, elsős volt, az a diák is, aki pár hete Kakasdon egy motorbicikli gumijával akart leüt­ni egy drótot, amit valaki, játék­ból, a százezer voltos távvezeték­re dobott. Öt a hatalmas erejű áram egy szempillantás alatt elégette. Fejben őrzött határidő-nap­lómban június elejére van beírva, hogy ilyenkor kell figyelmeztetni a vakációra készülőket, hogy vigyáz­zanak, jön a nyár, s az utak, vizek is rengeteg veszélyt rejtenek. Ám idén mintha megbolondult volna a világ. Március közepén még nem olvadt fel a Gemencben a For­gó tó jege. Egy kisgyerek ráment, beszakadt. Bátyja menteni akarta, ő is a tóban vesztette életét. Vízbefúlás, áramütés, karambol. És Tolnában a sor nem ért véget. Mert másfél nappal a hét középis­kolás balesete után Pakson a Fehér­vári úti sporttelepen negyedszer is aratott az értelmetlen halál. A gyerekek fociztak, s míg a másik térfélen pattogott a labda, a kilencéves kis kapus hintázni kez­dett a hálót tartó negyedtonnás vason. Az felborult és szétzúzta a kisfiú homlokát. Értelmetlen halálok sorozata. Tragédia tragédia után. Pedig a vakáció, amikor a kis- és nagydiá­kok ezrei kiszabadulnak a fegyel­mező, óvó, védő iskolapadból még csak ezután következik. - szepesi ­Fény és árnyék az angyalok városában Szekszárdon, de talán az egész me­gyében is közismert személyiség Cseh Gábor, mindenki „csehgabija", a neves festő, akinek mostanában már szűk­nek bizonyul a vén Európa. Alkotni ugyanis nem máshová, mint az Újvi­lágba, Amerikába ruccant át: nemrég Los Angelesben töltött egy hónapot gyermekkori barátjánál. - A meglepetések már a repülőtéren kezdődtek, itt ugyanis nem kevesebb, mint hetvenkét kijárat található, s em­ber legyen a talpán, aki egyből felfedezi a megfelelő ajtót. Azután a város: hatsá­vos utak, rajtuk országúti cirkálók. S ha nem látom, nem hiszem el: vannak olyan járgányok, melyeknek a rakodóte­re úszómedenceként szolgál. A sofőr, ha megunja a nagy meleget, leáll, s fejest ugrik a vízbe. Los Angelesben jut egyébként a lakosságra a legtöbb autó, s nem kevés a fegyverek mennyisége sem. Megtörtént, hogy egyik is­merősének gyermeke azzal „szórakoztatta" Cseh Gá­bort, hogy teljesen váratla­nul vagy egy Kalasnyikov géppisztolyt vagy egy revol­vert húzott elő az ágy alól, il­letve az asztalfiókból. Ked­ves meglepetés amerikai módra... Ezzel együtt a közbizton­ság nem annyira rossz, mint amennyire általában itt, Magyarországon gondoljuk. A rendőröktől pedig kifejezetten tarta­nak az amerikai állampolgárok. - Mexikóból hajtottunk Los Angeles felé, amikor a háromsávos út közepére beállt egy rendőrautó. Felvette a meg­engedett utazósebességet, s amíg csak ment előttünk, úgy harminc kilométeren keresztül, egyetlen más gépkocsi sem merte megelőzni. A Cadillacek, Merce­desek, Chryslerek kínosan vigyáztak arra, hogy még véletlenül se kerüljenek egy vonalba a rendőrautó két hátsó ke­rekével. Akinek munkája van, az jól él Ame­rikában, így Los Angelesben. Az élel­miszer kifejezetten olcsó, még a magyar pénztárcához mérten is. Egy kilogramm sonka - színhúsról van szó - magyar pénzre átszámítva száz fo­rintba kerül. Viszont példának okáért a hajvágás hihetetlenül drága: Cseh Gá­bor is inkább lemondott a legkevesebb hetvendolláros (1 dollár-150 Ft) nyi­ratkozásról. Az allergia elleni injekciót viszont nem úszhatta meg, ez kemény 190 dolláijába került. Még szerencse, hogy megkötötte a biztosítást Magyar­országon... Betegnek lenni tehát kész ráfizetés Amerikában, ennél már csak az a rosz­szabb, ha valaki ráadásul még szegény is. S ha valakinek huzamosabb időn át nincs munkája, az gyorsan a híd alatt, de legalábbis a tengerparti sétányon ta­lálhatja magát, egy hálózsák és egy éb­resztőóra társaságában. Los Angeles „Váci utcájában", az ékszerbolt sarká­nál, több ezer ember közönyös pillan­tásától kísérve a hajléktalanok megve­tik az „ágyukat", s egyjobb másnap re­ményében hajtják álomra a fejüket. Pálmafák alatt Los Angelesben

Next

/
Oldalképek
Tartalom