Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-05-05 / 9. szám

1996. MÁJUS 5. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Beszélgetés Sebő Ferenccel, a népzene avatott Németh Judit oldal a tolmácsolójával „Az ének és a tánc maradandó" A népzenei új hullám legjelentő­sebb képviselője, Sebő Ferenc vendégeskedett a múlt hét végén a ZUG-ban. Egy szál tekerőlanttal, -majd gitárral kísért műsora a lebi­lincselően érdekes dallamvilág mellett - ritkán látott, félelmetes profizmust sugárzott. Ez persze nem véletlen, hiszen Sebő Ferenc nem ma kezdte pályafutását. - A történet az egyetemi színpa­don kezdődött, még 1969-ben ­idézte fel az első lépéseket Sebő Ferenc. - Akkor léptünk fel együtt - Jó­zsef Attila megzenésített verseit énekelve - Berek Katival. Valami egészen újat hozhattunk, mert azonnal felfigyelt ránk a közönség. - Miként emlékszik erre az idő­szakra, azaz a hetvenes évekre, a hőskorra? - Mi ahhoz a generációhoz tar­toztunk, melynek tagjai még gond ^léikül el tudtak helyezkedni. Ne­pem is volt egy meglehetősen jó ál­lásom, építészként dolgoztam. Azután bekerültem a 25. színház­ba, zenei vezetője lettem a Bartók együttesnek, majd elkezdtük szer­vezni a táncházmozgalmat. - Az akkori politikai közegben nem számított némileg gyanúsnak a magyarságtudatot ápoló táncház­mozgalom? - A kis harcainkat persze nekünk is meg kellett vívni, de akkoriban ez a játék része volt. Kijár túl a má­sik eszén? S mire az illetékesek felocsúdtak, addigra már olyan bá­zisa lett a mozgalomnak, hogy re­ménytelen lett volna fellépni elle­ne. Próbálkoztak ugyan, de ez nem is annyira nekünk szólt, mint álta­lában mindenfajta összejövetel­nek. Mégis, ebben az időben, azaz a hetvenes években meglepően sok amatőr szerveződés - beat­együttes, színjátszó csoport, iro­dalmi kör, tánccsoportjazzklub ­jött létre és működött hosszú ideig. - Egészen a hetvenes évek végéig. Majd jöttek a nyolcvanas évek az al­ternatív mozgalmakkal. De mi van most, a kilencvenes évek vége felé? - A gazdasági helyzet rosszabbra fordulásával ezeknek a kezdemé­nyezéseknek összeomlott a hátte­rük. Ez egyszerűen tragikus. Rá­adásul egyelőre minden az olyan klubok ellen szól, melyek régen teret biztosítottak a tehetségek­nek. Mint zenész, azt tudom mon­dani, hogy úgy hétezer fő előtt ér­demes ma muzsikálni, akkor talán már mindenki a pénzénél van. De mi annak idején a nyolcvan-száz­fős közönségnek és közönségért zenéltünk... - Mindezek ismeretében mi az, amit Sebő Ferenc - művészete által - üzenhet fiatalabb és idősebb kö­zönségének? - Azt, hogy ne hagyják magukat becsapni. A mai kor technikája re­mek, de csalóka játékszer. Ám az egyéni kreativitást semmi sem pó­tolhatja. A zene, az ének és a tánc maradandó: s általuk teremthe­tünk magunknak egy kellemes vi­lágot. Rejtvény Ki ő? 1. Nevéhez versek, novellák, kis­regények, drámák fűződnek. 2. 1948-ban született Szekszár­don, és idejekorán, tavaly búcsúz­tunk tőle az alsóvárosi temetőben. 3. Első verseskötete 1975-ben je­lent meg, Magdolna-zápor cím­mel. 4. A kincskereső című, gyerekek­nek szóló irodalmi folyóirat szer­kesztője volt. 5. Sztyepan Pehotnij testámen­tuma című kötete 1994-ben Az év könyve lett. 6. Az orosz líra egyik legjelesebb műfordítója volt. 7. A Szekszárdi mise írásai 1978-81-ben keletkeztek. 8. Utolsó kötete, a November angyalához című, már híressé vált sorai: „Csak a szavak már nem ma­radt más csak a szavak csak a szavak" (Előző rejtvényünk helyes meg­fejtése: Illyés Gyula. Könyvjutalmat nyert: dr. Kiss Imra szekszárdi olvasónk.) Adoijáni­szobor Sarkadon Úgy tűnik, nemcsak a hír, de a szob­rászművész - az Erdélyből áttelepült Adóiján Endre - hímeve is sebesen teijed kis hazánkban, ahol mindössze nyolcadik éve él. Ugyanis Sarkad város testülete és művelődési bizottsága pá­ros felkérésben, versenyeztetésben bízta meg a szekszárdi Illyés Gyula Pe­dagógiai Főiskolán tanító alkotót Áp­rád vezér megmintázásával. A művet fél életnagyságban, szeptemberre kell elkészítenie bronzból. A felkérés előz­ménye a sok kiállítás, illetve a nemrégi, gyomaendrődi megbízatás, ami szin­tén köztéri szobor alkotására szól. A páros felkérés azt jelenti, hogy két mű­vésznek, a témáról alkotott makettjeit megtekintik a városatyák és lehetősé­geik szerint igyekeznek jól dönteni, ta­lán utolsó lehetőségként, amikor a mil­lecentenárium kapcsán még mód van köztéri szobrot állítani. Adorjáni End­re ezúttal tizenöt-egy arányban nyert, s városunkat díszítő alkotásaiban gyö­nyörködve tudjuk, hogy nem veszi fél­vállról a hivatását. Helló Holló! A múlt héten jelent meg a Holló együttes és a B. Factory közös kazettája, 96 címmel. A felvételen a zenészek különbö­ző stílusából egy rendkívül ér­dekes új hangzás született, amelyben mind a blues és rock, mint pedig a folkzenei gyökerek is megtalálhatóak, sőt ötvöződ­nek is egymással. A kazetta gondolati tartalma egyfajta szubjektív közérzet, korrajz. Mindenkihez szól, aki eddig is szerette a két együttes muzsi­káját, és az elmélyült gondolati kifejezéseket (szöveg: Sili Ká­roly); Veres Gyula dzsesszes hangvételű szaxofonbetéteinek köszönhetően az ínyencek is különleges csemegékhez jut­nak. Egyébként erre a kazettára a kísérletező, új útkeresés a jel­lemző, ahogyan ennek minden mérföldkőváltásnál eddig is ta­núi lehettünk. Könyvsarok Robin Cook: Halálos kockázat Dr. Edward Armstrong, a nagyreményű, fiatal agykutató egy vé­letlen folytán milliárdokat érő molekulát fedez fel, egy új alkaloidot, a jövő század ideggyógyszerének alapanyagát. A véletlen: a gyönyö­rű Kimberly Stewart, az 1692-es saleni boszorkányperek egyik áldo­zatának, Elizabeth Stewartnak a leszármazottja. 0 örökölte azt az ódon házat, ahol Elizabeth lakott, és ahol Edwarddal rábukkantak az új szerre. Miközben Kimberly szinte megszállottkén mindent meg akar tudni a tragikus sorsú Elizabethről, Edward a kecsegtető milliárdok reményében úgy dönt, hogy először saját magán próbálja ki az új gyógyszert... (A könyv megvásárolható Balogh István könyvesboltjában, a Mé­száros Lázár u. 7-ben vagy a Korzó Áruházban.) * 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom