Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-01-14 / 1. szám

15 1996. JANUÁR 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP New generation Ajándék az ünnepelttől „Születésnapom alkalmából min­denkit szeretnék szeretettel köszönte­ni. Tisztelettel meghívom: kedves ba­rátaimat és azokat akik még nem azok, de látni szeretnének, valamint minden kedves ismeretlent." (S. J.) Ez a szokatlan meghívó Sárvári János nevéhez fűződik. Nem min­dennapi emberről van szó, ez már ebből a néhány sorból is jól látszik. Egy normális, hétköznapi szüle­tésnapon az ünnepeltet köszönt­jük, mi ajándékozzuk meg őt, nem ő minket. Sárvári János szeret ad­ni, szeret másoknak örömet sze­S íi, ott volt azok között, akik se­ggével létrejöhetett a fiatalok íem fiatalok számára ma már nélkülözhetetlen hely, a ZUG. A meghívón említett születés­napi meglepetést maga Sárvári Já­nos adja elő. Nyolc éve foglalkozik tánccal, mozgásművészettel, első mestere a jelenleg Franciaország­ban táncoló unokabátyja. Idén fél évet tölthetett a hollandiai Arn­hemben, az Európai Táncnevelési Központ iskolájában. Ez a táncmű­vészet egyik legrangosabb intéz­ménye. Itt posztmodern tánc­irányzatokat oktatnak, különösen nagy hangsúlyt fektetve az impro­vizációra. Ebben az iskolában szü­lettek meg az első gondolatok a de­cember 27-i műsorról. Nyolc órára minden vendég megérkezik a ZUG-ba, Sárvári Já­nos születésnapjára. Az ünnepelt fi oncertmenü Sajnos a különböző szekszárdi intézmények január havi prog­ramajánlata nem bővelkedik könnyűzenei rendezvényekben. Remélhetőleg februárban sokkal több együttes nevével találkozha­tunk. Addig is tanulmányozzátok a jelenlegi választékot! Babits Mihály Művelődési Ház: január 28-30-án, 19 órakor: Republic-koncert. A jegyek 600, illetve 650 forint­ba kerülnek. ZUG: január 19-én, 21 órakor: Bad Times-koncert, január 21-én, 21 órakor: Mas­karades (táncház). A Parrag Band január 20-án pótszilveszteri bulit tart az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola aulájá­ban. lép be utoljára kalapban, kabátban, egy .bőrönddel a kezében. Nem le­het tudni, most érkezett-e vala­honnan vagy épp most készül el­utazni. Különös hangulat árad szét a teremben, valamennyien beleve­szünk az élet „végtelen történeté­nek" hömpölygésébe, melyről már Ady is írt, ő is rámutatott, hogy „van egy nagy harmónia, egy örök folytonosság s szépen elrendezett szükségszerűség". Sárvári János estje is erről a „végtelen történet­ről" szól, melynek mozzanatait most ő formálja. Táncol, mozog, minden izomrándulás egy szó, minden mozdulat egy mondat. Ideges, vibráló árnyékok a falon, piros, fehér, sárga fények, lüktető zene, majd teljes sötétség. Csak a visszafojtott lélegzetű közönség marad és egy ziháló, levegő után kapkodó művész... Ő is egy közülünk... Koncert, Holtpont nélkül A ZUG kapujára már napokkal előbb kikerült a plakát: december 28-án há­rom nagyszerű szekszárdi együttes - a Toxic, a Holtpont és a Pink Panthers - játé­kát is élvezheti a nagyközönség. Valószínűleg a cudar időjárásnak köszönhető, hogy a rendezvényen csak a zenekarok tagjai, illetve azok közvetlen „hozzátarto­zói" jelentek meg vagy még azok sem. Ugyanis az egyik együttes, a Holtpont fel­lépése betegség miatt elmaradt. Misii Balázs, a banda énekese ígéretet tett, hogy a bulit január vége felé mindenképpen pótolják. Reményei szerint addigra kiala­kul az együttes végleges felállása is, hiszen eddig örökös tagcserékkel küszköd­tek. A Pink Panthers jó másfél órás csúszással, fél tíz körül kezdett játszani, igazi „családias" légkörben. A mindössze három főt számláló zenekar tagjainak két­harmad részét jól ismerjük a Prosectura együttesből. Gerendai Attila basszusgi­tározik és énekel, a szólógitáros Polgár Tamás, a dobos pedig Hídvégi Arnold. Gerendai Attilának és Polgár Tamásnak meglehetősen sűrű volt a programja így év vége felé, hiszen a Prosecturával 29-én Bonyhádon, 30-án a szekszárdi Hangárban léptek fel. A bulit a Toxic zárta. Úgy tűnik, Erika hangjának még a kemény mínuszok sem ártanak, az együttes a megszokott színvonalon játszott. A legtöbb számot már jól ismerhettük az ősszel megjelent Mennyország c. kazettáról. Született fodrász Dömötör Péter munka közben meri Hajas László ne­vét. - Ki a példaké­ped? - Szél István , és fia, ifjú Szél István. Mindketten nagyszerű fodrászok, rengeteget köszönhe­Dömötör Péter, a szekszárdi Ady Endre Középiskola és Szakképző Isko­la végzős fodrásztanulója, a Somogy, Baranya, Tolna megyei diákok verse­nyének egyik győztese. - Mikor döntötted el, hogy fodrász le­szel? - Én tulajdonképpen beleszülettem ebbe a világba, hiszen édesanyám is fodrász. Kiskorom óta mellette lehet­tem munka közben, nagyon tetszett, ahogy dolgozik, mindig is fodrász akar­tam lenni. Nem értem miért, de sokan furcsának találják, hogy fiú létemre ezt a szakmát választottam. Pedig a leghí­resebb és legnagyobb hajszobrászok is férfiak, például biztosan mindenki is­tek nekik, nagyon sokat tanultam tő­lük. Édesanyám mellett ők segítettek a legtöbbet, hogy felkészülhessek a kü­lönböző versenyekre. - Hogyan zajlik egy fodrászverseny? - Minden versenyre vinnünk kell egy modellt, akinek a segítségével az előírt feladatot bemutathatjuk. A zsűri tagjai fodrászok, akik különböző szem­pontok szerint értékelik az elkészült frizurát. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az egyik legnehezebb feladat megfe­lelő modellt találni. ' A Somogy, Baranya, Tolna megyei diákok versenyére csak néhány napot tudtam készülni, mert szinte az utolsó pillanatban sikerült női modellt sze­rezni, Hadnagyné Ági néni segítségé­vel. - Milyen versenyeken szerepeltél ed­dig és melyik számodra a legemlékezete­sebb közülük? - Az első fodrászverseny, amelyen részt vettem, Pécsen volt. Elég ígérete­sen indult á dolog, mert már itt sikerült megszereznem a harmadik helyet összetettben. Később eljutottam kül­földi rendezvényekre is. Igaz, hogy most Pécsen első lettem, a legbüsz­kébb mégis a Linzben elért harmadik helyezésemre vagyok. Ott egyébként felnőttekkel versenyeztem. - Milyen hajból lehet a legnehezeb­ben szép frizurát varázsolni? - A kopaszból például nem könnyű. Én legszívesebben rövid hajat vágok,' mert ez a legegyszerűbb. A hosszú haj­jal már többet bajlódom. - Mit jelent fodrásznak lenni a civil életben? - Szakmai ártalom, hogy még az ut­cán is mindenkinek a fejét nézem. Az ismerőseimnek néha tanácsolok is né­mi változtatást, ha nagyon előnytelen­nek találom a frizurát. A saját hajam­mal nem foglalkozom többet, mint bárki más. - Mik a terveid? - Szeretnék minél több versenyen részt venni és jó helyezést elérni. Talán egyszer majd saját szalonom lehet és sikerül felküzdenem magam a mester­fodrászok közé. Az oldalt írta Gyuricza Ági

Next

/
Oldalképek
Tartalom