Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-05 / 5. szám

SZEKSZÁRDI SZEKSZÁRD ÉS A KÖRNYÉK HETILAPJA V. évfolyam 5. szám 1995. február 5. Hazatérés Illyés Gyula születésnapján, november 2án vette fel a megyei könyvtár költönagyságunk nevét s az ünnepségsorozat záróakkordjaként Farkas Pál szobrászművész szíves felajánlásaként a város gazdagodására a könyvek birodalmába ajándékozott bronzportrét és névtáblát avatott fel Kocsis Imre Antal polgármester és Bach József, a megyei közgyűlés elnöke, küldvén eztán általa elgondolkodtató, tiszta-szép pillanatokat olvasóknak, járókelőknek egyaránt. „Ez a vidék, jobbágyi, esetlen / kezeivel, ez nevelt fel engem / s tett elibéd..." írja Illyés Hódítók című versében s ezt az elszánt, a tájhoz, szülőföldjéhez, a megy éhez való mélységes kötődését szinte valamennyi verse eltéphetetlenül megjeleníti, akkor is, ha olykor keserű pirulát kellett ny elnie, ha megcsukló pillanatok is adódtak. Gyermeki hűségét nem dobta el soha. Örült minden hazai hírnek, meghívásnak, később az itt szerkesztett és kiadott műveknek. Aztán csend lett körülötte. Tavaly csalódottan érdeklődött Tüskés Tibor irodalomtörténész, olvastunk-e valahol Dylyésről születése napján, mert ő nem talált pár soros megemlékezést sem, sehol. Egyedül lapunkban jelent meg Gy urkovics Tibor író néhány intő mondata: „Illyést lehetett szeretni vagy nem szeretni, de megkerülni soha. Amíg ő élt, jelzőpont volt." Igen, jelzőpont. Már nem szól, csak „szemével tanácsol", üzen szakadatlan. A kötetek fényre vágyókapaszkodó soraival, bronzba öntött, már mindent tudó mosolyával, atyaian meleg szívű jót kívánó bölcsességével: „Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre." Babits városában őrzőkként hisszük, hogy a költők egyszer végleg hazatérnek. Németh Judit Fotó: - kafi -