Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-29 / 4. szám

1995. JANUÁR 29. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsesség az ifjúságról „Hagyjátok a folyót termé­szetes medrében folyni: hadd legyen belőle tenger! A fiatalság lobogó lendülete nélkül hogy érne emberré az ember?!" (Berda József) Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Erted vagyunk! Várunk! Segítünk! A Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt a megyei önkormányzat 1990­hen hozta létre. Evek óta működik, s mégis sokan nem tudnak róluk. Knopf Attilát, az Alapítvány titkárát kérdeztem. - Az alapítványt azzal a céllal hozták létre, hogy szolgálja a gyermekek és az ifjúság ér­dekében együttműködőket, s összehangolja tevékenységüket. A 16 tagú kuratórium fel­adata a fiatalok mindennapi gondjai megol­dásának segítése, azok közvetítése az érde­kelt szervek felé, valamint az érdekvédelem. A Béla tér 6. szám alatti információs és szol­gáltató irodában díjmentesen állunk minden hozzánk forduló fiatal rendelkezésére, akik pályázatok felöl érdeklödnek, munkalehető­séget, albérletet keresnek, korrepetálásra van szükségük. Az alapítvány tulajdonában van a dombo­ri ifjúsági tábor, ahol minden nyáron kedvez­« énves üdülési lehetőséget biztosítunk oknak a Tolna megyei fiataloknak, akik egyénileg vagy csoportosan kívánják igény­be venni szolgáltatásainkat. Mindennapi munkánkkal javítani szeretnénk a 14-35 évin terjedő korosztály mindennapi hangula­tát és cselekvőkészségét. S most szeretnék azoknak egy kis bátorí­tást adni, akik végképp kilátástalannak lát­ják helyzetüket. Kedves fiatalok! Ha már a családban, a munkahelyen, a baráti körben sem találtok támogatóra, kérdéseitekre nem kaptok vá­laszt, konkrét segítséget, keressetek fel ben­nünket. Jól képzett, segítőkész munkatár­saimmal várunk benneteket. Értetek va­gyunk. Várunk! Segítünk! Tudnotok kell, hogy van egy hely, ahol ti vagytok a legfonto­sabbak. Merjetek hozzánk fordulni és bízza­tok bennünk! Ne adjátok fel! Kávéházi randevú Benedek István: A tudás útja A s/crzii remek, közérthető stí­lusban ismerteti meg olvasóit a lu­dománvok történetével, különös súlyt helyez a természettudomá­nyokra és a/ orvostudományra. Ajánlja e/t a könyvet mindazoknak - főleg fiataloknak - akiket érdekel, hogv a tudornál!) nagy alakjai mivel vitték előbbre a világ sorát. endégem a Gemenc presszóban Te­V mesi Ágnes, a TIT Tolna megyei tit­kára, a TM Közgyűlés alelnöke, aki­vel új feladatáról, az ifjúság iránti vál­tozatlan elkötelezettségéről beszélgetünk. - Milyen gyökerei vannak az Ön életében an­nak, hogy pályfutása során valamilyen formában mindig kapcsolatban volt-van az ifjúsággal? - Pedagógusszülők gyermeke vagyok. Na­gyon sokat köszönhetek a szüleimnek, többek között azt is, hogy a pályaválasztásomat meg­könnyítették. Számomra természetes volt, hogy tanár leszek. Kortársaimmal ellentétben soha nem kerestem példaképet a világ nagysá­gai között. Nem volt szükségem rá. Előttem voltak a példaképeim, a szüleim, akik megtes­tesítették mindazt, amit emberként és pedagó­gusként célul tűztem ki magam elé az életben. - Mi volt az első állomás...? - Kétlaki vagyok, hiszen Tengelicen lakom, és Szekszárdon dolgozom. Az első állomásnál ez a két hely egybeesett. Tengelicen kezdtem el tanítani, miután negszereztem a diplomámat. Aztán a Szekszárdi Járási Úttörőszövetségnek lettem a titkára és 13 évet töltöttem el a gyer­mekmozgalomban. A TIT megyei titkára 1986 óta vagyok. - Mindkét munkakör sok szervezést, jó ember­ismeretet, empátiát, sokirányú ismeretet igénylő munka. Ezek után egy igazi politikai feladat áll Ön előtt? - Az önkormányzati valasztások előkészítése során a Szocialista Párt - amelynek 1990 óta vagyok tagja ­listáján kerültem a megyei közgyű­lés sorába, s az első ülésen a köz­gyűlés egyik alelnökének választot­tak. Megtisztelő szép és nehéz fel­adat. Mindig vonzott a nehézségi fok, bármilyen munkaterületen is találkoztam vele. Ebben az új pozí­cióban is úgy érzem, ez egy kihívás számomra. Úgy gondolom, min­den emberben van egy egészséges bizonyítási vágy. Természetesen lényeges, hogy felmérje az ember, van-e hozzá tudása, ereje, meggyő­ződése, embersége. A saját érték­rendem szerint mértem fel az új fel­adatomat. Bízom abban, hogy a kapcsolat­rendszerem, az ismereteim, a ta­pasztalataim amelyeket eddig meg­szereztem, segíteni fognak, s tu­dom majd hasznosítani őket, má­sok megelégedésére. - Ha egy mondatban kellene meg­fogalmaznia a saját maga elé kitűzött célt, mi len­ne az? - Munkám, s az ezzel kapcsolatos döntések során csak az ember legyen a fontos, hogy értük mit tudok tenni, függetlenítve ezt különböző pártok érdekeitől. A szakmának, az emberség­nek kell felszínre jutnia. - Megmarad eredeti állása is. Hogy győzi majd? - Tudom, hogy sok erőre lesz szükségem ebben a kettős minőségben, hisz sokkal többet kell majd dolgoznom. Össze kell hangolnom a kettőt jó szervezőmunkával, hogy mindkét he­lyen megfeleljek. - Ebben bizonyára nem lesz hiány, hisz hosszú évekig volt fő tevékenysége a szervezés. A kérdés az, hogy a megmaradt kis szabadidejét - ha ma­rad - mivel tölti majd, hogy feltöltődjön? - Humán érdeklődésű vagyok, rengeteget olvasok. Budapeseten szinte minden engem érdeklő színházi előadást megnézek. A legna­gyobb kikapcsolódás számomra az utazás. Minden utamról csodálatos emlékekkel, embe­rek, tájak, épületek megismerésének varázsá­val térek haza, s azzal a számomra sosem múló érzéssel megerősödve, hogy Magyarország az én hazám, s boldog vagyok, hogy itt élhetek. Ezek az utak csak elmélyítik a hazám iránti sze­retetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom