Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-11-12 / 32. szám

1995. NOVEMBER 12. SZEKSZÁRDI 13 Miért nem megy jobban a játék Madarasnak? Nem megy igazán ebben a bajnokságban a játék Madaras Juditnak a KSC Szekszárd csapatában. Pontosabban, nem úgy megy neki a kosárlabda, mint az elvitathatatlan kvalitásai alapján elvárható. Bizonyított ő még annak idején Erdélyben, aztán az egyik legjobb magyar csapat, a Diósgyőr játékosaként, majd lámpásként világított a tavalyi, a mostaninál játékosállományát tekintve gyengébb Szekszárdon. De eddig a mostani bajnokságban csak szürke eminenciás vagy epizodista. Vajon miért? Hogyan látja önmagát? Ezekre a kérdésekre próbáltunk meg választ kapni a játékostól. - Elfogadom a kritikai észrevételek^fcpasszívabb vagyok, kevesebbet vfflnok és kritikus pillanatokban nem tudok valami egyéni plusszal előjönni. Az okok összetettek. Megváltozott a játékban, a csapatban betöltött szerepem a tavalyi évhez képest. Irányítóból bedobó lettem, ami persze nem probléma, hisz játszottam én már korábban ezen a poszton, nem idegen tőlem. Gondot az jelent, hogy a csapatjátéka különösen a támadójáték - még nem állt össze. Sok a zavar, a megnemértettség. Elkezdünk egy figurát, de nem fejezzük be. Ha nem alakul ki dobóhelyzet, elfogy a türelem, s nem kezdjük újra a megbeszéltek szerint, hanem valaki - egyfajta kényszerűségből is - gyorsan improvizál, csinál valamit. - Tavaly nagyobb volt a tanácstalanság, de a villámgyors Madaras-improvizációk hatásosak voltak... Most pedig olyan érzése is lehet a nézőnek, mintha időnként alibiznél... - Elismerem, vállalkoznom kéne, s ezen a felfogáson változtatni akarok, de az alibit visszautasítom. Azért teszem tovább a labdát, mert a taktika, a megbeszéltek erre köteleznek, mert ezen akciók végén alakulhat ki dobóhelyzet. A kitűnő játékos visszaesésével, viszonylagos passzivitásával kapcsolatosan több mende-monda is szárnyra kelt. Hallani, hogy Guóth edző stílusa, módszerei nem igazán megnyerőek számára, vannak akik átmeneti visszaesésének okát abban látják, hogy egy bizonyos vallási gyülekezet „elviszi a gondolatait" a kosárlabdapályáról. - Hozzám is eljutottak már ezek a pletykák, amelyekkel nem foglalkozom. Cáfolatként két dolog. Egy profi játékost az edzőhöz fűződő érzelmek nem befolyásolhatják, mert akkor nem profi. Az adott helyzetben az adott feladatot - az edző elképzeléseinek megfelelően - meg kell tudnia oldani, erre törekszem. Király Sándort kifejezetten nem szerettem, de úgy gondolom, a Diósgyőrben azért jót produkáltam. A gyülekezet. Nem most járok oda, hanem szinte az idejövetelem kezdetétől. Akkor tavaly miért ment a játék!?... vetődhet fel. Nem a külső körülményekben kéli keresni a hibát. Van egy találó mondás, miszerint több jó játékos még nem feltétlenül alkot jó csapatot, ami, véleményem szerint ránk most érvényes. Bravúr nem, helytállás igen Olasz kóstoló az európai pingpongból Az ETTU-kupában való szereplésért legalább annyira tülekednek a kontinens asztalitenisz-csapatai, mint a focisták az UEFA-kupában való indulásért. Az idén a jelentkezők száma elérte a százat, így a nemzetközi szövetségnek limitálnia kellett a jelentkezők számát: nem volt könnyű kijelölni a 32-es mezőnyöket. Ehhez afféle objektív mércéül egyes országok nemzetközi eredményessége szolgált. Az, hogy a nők mezőnyében az európai elit élén vagyunk, kedvezett a tavalyi bajnokságban nemzetközi szereplésre feljogosító helyen végzett szekszárdiaknak, akiket az első fordulóban az északolaszországi Castel Goffrédóba szólított a pingpongsors. Amikor feketén-fehéren kiderült, hogy Itália neves vendégmunkásokkal megerősített sztárcsapata az ellenfél, a Húsipar SE Szekszárd gárdája csak a tisztes helytállásban, a nemzetközi tapasztalatszerzésben reménykedett. Még azzal együtt is, hogy sikerült leigazolnia a már harmincon túli és közel sem a levezetés igényével pingpongozó korábbi Európa-bajnoknőnket, Urbán Editet, aki adta a tippet és a befolyást a BSE-ben pingpongozó, hajdani miskolci Sáth-tanítványnak, Simon Nórának. Már ahhoz, hogy tartson vele. Itt Urbán-Simon-Zsemlye ott meg egy kínai és az olasz kedvenc Negrisoli. Ez a duó még nem annyira félelmetes, de egy sztárigazolással nagy trióvá vált: az olasz Angera csapatától leigazolták a goffrédóiak az orosz kiválóságot, a nyolcvanas évek európai asztaliteniszében még a trónra is felült Bulatovát, akit gépiesen működő védőjátéka egyéni EB-aranyhoz is juttatót. A végeredmény 4-1 oda, s az egy elcsent mérkőzés már tisztes helytállást sejtet. Nemcsak sejtet, a részletek ismeretében az is volt a javából, ..., mert Zsemlye Gabinak a második szettben 19-19-e is volt a nagy Bulatovával szemben, ..., mert Urbán olyan taktikus és helyenként verte 2-1-re Negrisolit, ami a pingpongőrült helyiek elismerését, nyílt színi tapsát is kiváltotta, ..., mert sorsolásunk szerencsétlensége folytán a kétszer is asztalhoz álló, még rutintalan Simont sem Chen, sem pedig Bulatova nem játszadozva győzte le, ..., mert a Simon-Urbán párosban - ha összecsiszolódik - igenis van fantázia. Ezen pozitívumokkal a tarsolyunkban egy neves vendégmunkások nélküli keleti vagy éppen nyugati csapat ellen bizonyára eséllyel vehette volna föl a versenyt az önmagához képest erősödött Húsipari SE, de még a négy közé jutásra sem esélyes olasz kisváros, Castel Goffredo Fitt Lycra névre hallgató gárdája nagyobb tudása előtt meg kellett hajolnia. Úgy tűnik, nemes és szimpatikus ellenfelet, vesztest ismertek meg bennünk a reneszánsz hangulatú város pingpongcsapatának vezetői: a banketten a kapcsolatfelvétel lehetőségeiről is kérdezték a szekszárdi klub vezetőjét, Mercsényi Gyulát. Megint egy jó edzó't, de honnan? Pánczél Barabásnak nincs lelküsmeretfurdalása Nem alibizik, de nem is vállalkozik Sok mindenre - pozitív és negatív értelemben egyaránt fel vannak készülve a kézilabda szekszárdi hívei, de arra egyáltalán nem voltak, hogy a köreikben is népszerű vezetőedző, Pánczél Barabás néhány óra leforgása alatt, angolosan távozik a csapattól. Attól az együttestől (Ferropatent-Lazúr SE Szekszárd), amellyel kapcsolatosan a nyár derekán még ő is hosszabb távra tervezett, amelynek a játékosállománya az ő elképzeléseinek megfelelően változott. Márpedig november első napjának estéjén, a végül is derekasan megvívott Debrecen elleni meccs után bejelentette a vezetőknek azonnali távozási szándékát. Derült égből villámcsapásként hatott a mit sem sejtő népes szurkolótábor előtt, de a klub vezetőinél is, akik az ezt megelőző napokban valamit azért sejtettek. - Egy ilyen nagyszerű év után, amit maga mögött tudhat, ennek az élet diktálta búcsúnak valahogy szebbnek kellett volna lennie - jegyeztük meg Pánczél Barabásnak, akit már mint a Dunaferr az egyik legjobb magyar női kézilabdacsapat edzőjeként köszönthettünk. - Ezt nem én rendeztem, nem én terveztem így. A profivilág zordsága időnként lesöpri az érzelmeket. Én a Debrecen elleni mérkőzést megelőző nap estélyén kaptam egy ultimátumszerű üzenetet Dunaújvárosból a Dunaferr vezetésétől: „Fél nap gondolkodási időd van arra, hogy igent vagy nem-et mondjál, elvállalod a csapatot vagy nem!?" Edzői pályafutásom legnagyobb kihívása ez, egy ilyen lehetőséget vétek kihagyni, mert ehhez hasonló újabb már aligha jöhet. Az „igen"-ről persze csak a meccs után szóltam, de úgy érzem, így cselekedtem helyesen. Másnap már várt a KEK-győztes gárda, ott vezettem az edzést. Nagyon sajnálom, hogy így kutyafuttában történt a távozásom, de lépést kellett tartanom a felgyorsult eseményekkel. A látszat ellenére szívembe zártam a várost, a csapatot, a szurkolókat, a támogatókat, a klub vezetőit, edzői pályám talán legszebb évét töltöttem a városban. - A klub vezetői is megértették, hogy önnek ez egy nagy tehetőség, de abban már kételkednek, hogy minden ilyen villanásnyi idő alatt játszódott le. Szurkolók tucatjaival teszik fel a kérdést: nincs-e lelkiismeret-furdalása? - Nem tudok mást mondani, mint eddig: elhúzták előttem azt a bizonyos nézesmadzagot. - Nem lehetett volna esetleg várni a Dunaferr elleni meccsig (ezt most pénteken lapunk zárta után játszották - a szerk.j, és teendő csapata elleni mérkőzéssel búcsút inteni Szekszárdnak. - Nekem ebben a kérdésben javaslatom, véleményem nem lehetett. Nem tehetek mást, mint szembenézek a tényekkel. Fura lesz ellenfélként, annak minden ódiumát vállalva leülnöm a szekszárdi sportcsarnok kispadjára. De a lelkiismeretem - ha már rákérdezett - az teljesen tiszta. Úgy érzem, egy felkészített, a tavalyinál többre hivatott csapatot hagytam hátra, amely ha együtt marad, szép jövő előtt áílhat. - A vezetéshez köze! álló körökben azt mondják, nagyon örült az ajánlatnak, mert néhány befolyással bíró vezetőségi tag direkt vagy éppen indirekt módon a fejére olvasta: ugyan már mondja meg, miért nem fér bele az elképzelésébe a szlovák Jancsarova, miért Sklart szerepelteti második külföldiként? Vagyis: két egygólos idegenbeli vereség után kicsit kezdett lehűlni a levegő Ön körül...? - Igen, egyesek nehezményezték, hogy Sklar mellett döntöttem szerkezeti okokból. De ezt még nem úgy hozták tudomásomra, hogy azért nekem meg kellett volna sértődnöm. A szakmát meghagyták nekem, azt, hogy a későbbiek során beavatkoztak volna vagy nem, ezt nem lehet tudni. De most nem volt öszszetűzés, konfliktus. * A Ferropatent-Lazúr SE Szekszárd a megüresedett edzői poszt miatt a héten renkívüli elnökségi ülést tartott, s Horváth Ferenc ügyvezető elnököt megbízták azzal, hogy a legrövidebb időn belül tegye meg a javaslatot a lehetséges edzők személyére vonatkozóan. Addig a pályaedző, annak idején a csapatot az NB II-be feljuttató Hajnal József a dirigens.