Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-29 / 31. szám

1995. OKTOBER 29. , SZEKSZÁRDI VASARMP A csillagközi út csak álom? Föld, Hold, Mars és még ^^rális alakú galaxis. Még fénysebességgel is évszázadokig tartana az ide vezető út. Ha valaki csak egyszer hallotta Zombori Ottót a fővárosi Uránia Csillagvizsgáló igazgatóját előadás közben, az biztos, hogy maradandó élményben részesül. Kevés olyan megszállott kutató létezik, aki olyan eredményesen képes átadni az ismeretek tárházát emészthető, sőt élvezetes stílusban, mint a neves csillagász, aki szerdán délután Szekszárdon, a Gyermekek Házában vendégeskedett, illetve tartott előadást az Ablak az univerzumra című rendezvénysorozat keretében. Gyakorlatilag nem létezik olyan kérá

s, amiben ne lenne otthonos. A bkszárdi Vasárnap munkatársa mindenekelőtt arról érdeklődött, hogy Zombori Ottó szerint az univerzum mely világai felé terjeszkedik az ember, amennyiben megoldást talál földi gondjaira. - A Spektrum televízióban futó Álmunk a repülés című sorozat megszólaltatott űrkutatói szerint elindulhatunk a már jól ismert Hold irányába, másvalaki úgy vélekedett, hogy a Föld körül keringő űrállomásé a jövő, de akadt aki a Mars, sőt, egyenesen az Alfa Centaurit jelölte meg, mint gyarmatosításra váró területet. Melyik változattal ért egyet? - Nos, a Holdról tudjuk a legtöbbet. Ott már járt ember, így ezen az égitesten megnyugtató biztonsággal létrehozhatnánk bázisainkat. Ami engem illet, még szeretném megérni, s erre minden esélyem megvan. De tudom azt is, hogy az űrkutatás nagyhatalmai már most mérlegelnek: aHold kihalt, nem rejt magában gazdag ásványkincseket. S azt is tudjuk, hogy létezik egy egyezmény, mely szerint a Marsra együtt mennek majd az amerikaiak és az oroszok. Ami ezen túl van, azaz a csillagközi utazás, az már merő fantazmagória Ember a Holdon. James Irwin, az Apolló-15 asztronautája a Hadley hegység lábánál. tovább Lehetetlennek tartja a csillagközi utazást? - Jelen ismereteink szerint igen. Az elkövetkező száz évben egészen biztosan nem épülnek csillaghajók. Lehetne ugyan férfiakból és nőkből álló „börtönkolóniát" útnak indítani, s a születendő új és új generáció folytatná a küldetést, de még így is anynyi ideig tartana az expedíció, hogy mire elérnék az első csillagot, addigra az asztronauták azt is elfelejtenék, hogy van valahol egy Föld nevű bolygó a világon. Akkor meg mire jó ez az egész? - Ám jelenleg nemhogy a csillagok, de még a Hold felé sem indul űrhajó. Ennek mi lehet az oka? - Az Apolló-program valóban lezárult, most más elképzelések uralják az „űrpiacot". Az oroszok az űrállomással, az amerikaiak a többször felhasználható űrhajóval vannak elfoglalva. - Tovább tart az űrverseny a két nagyhatalom között? - Van egyfajta verseny természetesen, de nem annyira éles, mint ahogyan azt utólag próbálták magyarázgatni. Egyébként ha már itt tartunk, el kell mondani, hogy a versenyt az oroszok kezdték, sőt, többször rá is vertek az amerikaiakra. Gondoljunk csak 1957. október 4-re, az első szputnyikra, majd 1961. április 12-re, Gagarin űrrepülésére. Még Kennedy elnök is kitért erre egyik beszédében, mondván, hogy nem szabad ekkora előnyt adni az oroszoknak. - Mára javult az űrviszony? - Mindegyik csapat féltékenyen őrzi saját technikáját. Az oroszok nemrég megtiltották az amerikaiaknak, hogy tíz méternél közelebb merészkedjenek az űrállomásukhoz. Persze, nem elsősorban a titkok ellesésének megakadályozása miatt: egyszerűen mindenki félti a technikáját. Gondoljunk bele: kozmikus sebességgel repülő testekről van szó, mindkét objektum nyolc kilométert tesz meg egy szekundum alatt. Ekkora sebességnél egy kavicsdarab puskagolyó módjára üti át a páncélzatot. Egy csodálatos, új világ: a Szaturnusz gyűrűi - Forró helyzetek a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előfordultak. Most megy a mozikban az Apolló-13 című amerikai film, az alkotás az űrhajó drámaian kezdődő, de végül is szerencsésen végződő kalandját örökíti meg. Valóban csak hajszálon múlott az amerikai asztronauták élete? - Ami a filmen látható, az nem mese, az maga a valóság. Az űrhajósok talán nem is tudták, hogy az életükkel játszanak. Mindössze félórájuk volt arra, hogy elkerüljék a fagyhalált, ami az űr hidege miatt leselkedett rájuk. - Ezek szerint mindenhol jó, de a legjobb és a legbiztonságosabb továbbra is a Föld marad számunkra... - Igen, végül is az lenne a legjobb, ha a Földet sikerülne átalakítani. Ha megszűnne minden káros tevékenység, ha nem létezne légszennyezés. A Föld véletlenül jelölődött ki számunkra. Ez az igazi helyünk, jóllehet állandóan azon töijük a fejünket, hogy miként lehetne meglépni innen csillaghajókkal. Miért kellene ezt tennünk? Az emberek azért vannak itt, a Földön, mert számukra ez a legkellemesebb hely. Legalábbis így volt ez addig, amíg az „ember keze be nem tette a lábát". Lesz elég tennivalónk a jövőben is, én a csillagközi utazást egyelőre a fantasztikus könyvek szerzőire hagyom, s igazából annak örülnék a legjobban, ha záros határidőn belül sikerülne megtisztítani a Föld egyre szennyezettebb légkörét.