Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

1995. OKTÓBER 15. SZEKSZÁRDI 5 be. Hatvanéves volt, amikor először si­került a spárgát megcsinálnia. Ma már nyakba tett lábbal is tud fekvőtámaszt csinálni. Étrendjét is átalakította. A finom, de néha sokat ártó húst száműzte az asztalról, helyette művészien és ízlete­sen elkészített szóját eszik. Salátavariá­ciókat alkotott, új fűszereket fedezett fel. A szívéből és gondolataiból szám­Ha fáj a hát és nyúz a csúz, az ember lánya és fia megállapítja, öregszik. Kicsit lázad elle­ne, jobb esetben elbiceg az or­voshoz, szedi a szakember által javasolt gyógyszereket, keni a kenőcsöket, aztán beletörődik a megváltoztathatatlanba. Ha az ember lánya, fia szomorú, fi­nom étkekkel vigasztalja magát. Ha öröme van, jó ebédekkel, vacsorákkal ünnepli a napot. Ha unatkozik, nasso­lással próbálja gyorsítani az időt. Ha az ember lányának gyógyíthatat­lan, sok fájdalommal járó betegsége van, először elutasítja nővére tanácsait. Hisz ő egészségügyi főiskolát végzett, ne a laikus mondja meg, mit is kéne tennie. Aztán győz a testvér szeretete és a gyógyulásba vetett hit. Császárné Benke Mária megismerkedik ajógával és az egészségesebb táplálkozással. Pár év múlva pedig megismerkedhetünk mi Marika nénivel. Marika néni ebben a hónapban tölti be 70. életévét. Makk egészségesen. És telve szerretettel. Titka nincs, ha volt is valamikor, már régen megosztotta ve­lünk. A szellemi és fizikai kondíció megőrzésének nyitja abban áll szerin­te, hogy a jógából és a reformtáplálko­zásból mindenki a számára legmegfe­lelőbbet alkalmazza. Ezt tette ő is, ami­kor az átolvasott könyveket eltette és nem betű szerint követte az azokban leírt tanácsokat, módszereket. Kialakí­totta a magára szabott jógatornát. Min­den mozdulatot teljes odafigyeléssel végez, nyújtja, lazítja az izmokat. Újra megtanult lélegezni: több a levegő a tü­dőbe - több oxigén kerül a vérkeringés­űzte a dühöt, a türelmetlenséget, szó­val egész lényét méregtelenítette. Az így megürült helyre szeretetet pakolt. Ahogy mondja: minél több haragot adunk, annál többet kapunk vissza. így van ez a szeretettel is. Csak rajtunk mú­lik, mit választunk. Ha nem tudunk le­mondani a húsról, az sem baj, hangsú­lyozza: mindenki a számára legmegfe­lelőbb életmódot válassza, amivel az egészségét meg tudja őrizni. De ha a betegséggel felborul az élet rendje, mindenki gondolkozzon el az élet­rendjén. Hogy itt járt Szekszárdon és meg­osztotta gondolatait, tapasztalatait ve­lünk, dr. Murzsáné Zentai Juditnak kö­szönhetjük. Jutka háromnapos élet­módhétvégét szervezett régi és új „hí­veknek". ízelítőt kaphattak a résztve­vők Marika néni és Etka anyó jógator­nájából, no meg egy vegetáriánus ebédből is, amit közösen készítettek el. S nemcsak ez utóbbi, hanem a hangu­lat is kitűnő volt. Egy hete azzal a meggyőződéssel búcsúzhattunk el Marika nénitől, hogy a friss szívinfarktusos beteg vacsoráját nem feltétlen abált szalonnából kell el­készíteni. Marika néni! Visszavárunk! A Király fizette az ápolás költségeit Elv is Presley legnagyobb magyar „tanítványa" B Érdekes személyiség járt a napok­Dan Szekszárdon, a Pop Tv vendége­ként. Hátrafésült haj, sötét szemüveg, széles karimájú cowboykalap, rojtos bőrkabát és westerncsizma, no meg az elmaradhatatlan gitár - ez képezte jel­legzetes kelléktárát Végvári Sándor­nak, aki egyenesen Amerikából érke­zett városunkba. S ha valaki első pillan­tásra esetleg nem találta volna ki, hogy kinek az emléke előtt akar tisztelegni ezzel az öltözékkel, nos, az ha máskor nem, úgy Végvári Sándor énekszáma után választ kapott a kérdésre. A dal ugyanis, ami karakteres és jól ismert hangon csendült fel, Elvis, a Király alakját varázsolta néhány percre a tele­vízió nézői elé. A stúdió vendége lapunk számára elmondta, hogy a hatvanas évek végén vett vándorbotot a kezébe, s meg sem állt az USA Palm Springs nevű váro­sáig. Mivel örök életében zenészként szeretett volna tevékenykedni, úgy vél­te, hogy az Újvilág biztosítja ehhez szá­mára az ideális körülményeket és felté­teleket. Ám az első időkben várakozá­sa ellen alakultak a dolgok, s Végvári Sándor hamarosan egy felhőkarcoló ablakai előtt találta magát - kezében ronggyal és egy vödör vízzel. Amikor pedig egy benzinkútnál néhány köte­kedő fekete fiatal úgy ellátta a baját, hogy kórházba került, azt gondolta ma­gában, hogy itt a vég. Ám a sors úgy akarta, hogy ez a kellemetlen epizód le­gyen Végvári Sándor életének máig meghatározó fordulópontja. S innen átadjuk a szót főhősünknek. - Kezelőorvosom jól ismerte Elvist, s el is mesélte a Királynak, hogy osztá­lyán egy magyar zenészfiú fekszik. Ki tudja miért, de Elvis úgy döntött, hogy kifizeti helyettem a kezelés borsos számláját. így találkoztam példaké­pemmel, sőt, be is mehettem a házába. Az is hamar kiderült, hogy Végvári Sándor hangja meglepően hasonlít El­vis Presley hangjára. Innen már egye­nes út vezetett, ha nem is az átütő siker, a karrier, de legalábbis a viszonylagos ismertség felé. S bár otthona továbbra is az Egyesült Államok, időnként, ahogy most is, átrándul az óceán túlsó partjára, a szülőhazába, egy-egy fellé­pés erejéig. S amikor azt kérdeztük tő­le, hogy mit jelent számára Elvis, így válaszol: - Amikor előadom a dalait, mindig megjelenik lelki szemeim előtt, ugyan­olyan alakban, ahogy annak idején Palm Springsben megismertem. S bár régen eltávozott körünkből, itt van köztünk, ha feledhetetlen slágereit énekelem. „Állóvíz" a könyvtárban? Most van az „Összefogás a könyvtárakért" című országos rendezvénysorozat hete, s bi­zony a mi megyei (városi fel­adatokat is ellátó) könyvtá­runkra is bőven ráférne a se­gítség, az összefogás, az igazi nagy elszánás. Mert egyfelől nagyszerű, hogy kapcsolódha­tunk az Internet-hálózathoz, másfelől viszont abszurd, hogyy alig van hely az olvasó­teremben. A könyvtár első bő­vítési terve 17 éve készült, va­lamikori megvalósításáról már talán csak a könyvtárosok áb­rándoznak. Pedig ha a helyzet nem is életveszélyes a könyvtárban, egy országosan elismert, ran­gos megyei közintézményhez (közművelődési alapintéz­ményhez!) képest mégiscsak méltatlanok a körülmények, és tarthatatlanok a mostani ál­lapotok. No, de ne legyünk igazságtalanok: szűk ugyan, de olyan kis otthonos, hiá­nyozhatnak gépek, adatbázi­sok is, a keresett mű mégis mindig előkerül, és legtöbb­ször időben. Van hangos­könyvtár is (vakoknak), igaz, az egész könyvtár is hagos ki­csit. No, de hogy szagos is le­gyen! Szerencsére persze nem az olvasói terekről van szó! Az alagsor ázott be a legutóbbi esős napokon gyors egymás­utánban háromszor is. Ott, ahol valamikor régen az épü­let egyedi fűtésére szolgáló ka­zán állt. Most a kötészet és a sokszorosító részleg gépei vannak lent. Ezeknek még a párás levegő is árt, nem hogy a bokáig érő víz. Ugyanis az egyik szombaton 10 centis volt lent a „vízállás". A könyvtáro­sok lapátolták ki. Állítólag csa­padékvíz volt, ám az alagsor­ban teijengő penetráns sza­gokból ítélve ez nem bizo­nyos. Szerencsére a megyei köz­gyűlés - ha új könyvtárat egy­előre még nem is épít -, azon­nali intézkedést határozott el a beázás megszüntetésére. Az épület alsó részét szigetelik (kívülről is, ami járdabontással jár!), és megszüntetik a lenti vizesblokkot. így remélhető­leg nem úszik el a 34 éves épü­let, mielőtt még értékes állo­mánya és értékes dolgozói velünk, könyvhasználókkal együtt méltóbb körülmények közé kerülhetnének. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom