Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

^ SZEKSZÁRDI VASARNAP SZEKSZÁRD ÉS A KÖRNYÉK HETIL APJA V. évfolyam 30. szám * * * 1995. október 15. rolkstheater A németországi Bautzenből, viszont-vendégjátékra érkezett városunkba az ottani Német-Szorb Népszínház. Két este Georgos Feydeau: Mitjársz meztelenül? című darabját mutatták be, csütörtökön pedig Ein Wintermárchen címmel Heine műveiből verses öszszeállítás került a színpadra, a színház színész-rend ező igazgatójának előadásában. (Folytatás a 15. oldalon.) Túlzás lenne azt állítani, hogy Szekszárd lakosságának jelentős része ott volt október 6-án, nemzeti gyásznapunkon a Béla király téren, tisztelegve a mártírok emléke előtt. S mintha a koszorúzok közül is hiányoztak volna azok a pártok, szervezetek, melyek máskor - amennyiben természetesen politikai érdekeik úgy kívánják - szinte egymást licitálják túl a merevebb vigyázzállásban. A tisztelgésre persze minden okunk megvan. Emlékezetünkben ugyan érthető módon legerőteljesebben az aradi tizenhárom (Auüch Lajos, Danyanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly) él, jóllehet megyénk, városunk is számos mártírt áldozott a haza oltárán. Dr. Töttős Gábor főiskolai tanár emlékmüsorában hosszasan sorolta mindazok nevét, akiket meghurcolt vagy éppen a halálba hajszolt az önkény. Árvay László, Bárány Sándor, Cholnoky Imre, Csapó Vilmos, Domsits Antal, Dőry István, Falböck Róbert, Festetich Emő, Halász József, Hermann (Urai) Bertalan, Sz. Kiss Mihály, Kristofek Teréz, Lippich István és Újvári József - hangzott el a távolról sem teljes névsor, a végén a sokatmondó megállapítással: emléküket sem utca, sem tér, sem márvány nem őrzi... Mártírok, akikről nem tudunk