Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-22 / 3. szám

13 1995. JANUÁR 29. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Nem tépte fel a gyökereket Újra tündöklő „Rózsaszál" A vegyes úszó király Darnyi Tamás búcsúja egy valaki miatt viselhető el igazán zökkenőmentesen. Ez pedig nem más, mint a körülötte kialakult bonyodalmak ellenére magát helyre tevő immáron sokszoros mellúszó világbajnokunk, Rózsa Norbert. Aki a Tolna megyeiekhez - különösen az úszósportágban ténykedőkhöz - más hazai sztároknál közelebb áll. Aligha mondunk újságot azzal, hogy Dombóvárott fedezték fel, - a Széchy-műhely számára, - és Norbi máig sem tépte fel itteni gyökereit. Persze óriásit változott a világ, ma már, ha akarna sem tudna hétpnként a szülőföldre megérkezni, lint a város díszpolgára, a látszat ellenére sem felejt. Csak néhány perccel azután vagyunk, hogy átvette a tavalyi év legjobb magyar sportolójának járó díjakat, tudván, hogy a megyéből érkeztünk, sajnálkozva meséli, hogy az ünnepek előtti magyarországi csillagszóró gálán - amelyen megvillantotta vitathatatlan klasszisát, igazolván azt, hogy ma ő a világ első számú mellúszója - bokros és fáradságos, protokolláris teendői közepette átvillant a fejében: a lelátón még itt lehetnek a földik, köztük az első edzőjének számító Kecskés Andrea. Ám nem sikerült a találkozás: - Majd Dombóváron - ahol a szülők, rokonok élnek - nyugtázta. De erre a küszöbön levő tengerentúli utazás miatt legföljebb tavasszal kerülhet sor. Addig még bizonyára hallat magáról. - Tavaly tavasszal az amerikai bajnokságon már szenzációs 1.10:24-el nyitottál. Ekkor a csodálkozások közepette azért elhangzott: túl korai ez, Rómára esetleg elfogy az erő, a lendület. Te miképpen láttad? - Igazolva láttam azt a munkát, amit Széchy Tamással a kinti adzőtáborban, majd idehaza újrakezdtünk, illetve folytattunk. Nem volt bennem semmi aggodalom a formaidőzítést illetően, ekkorra már kellően bíztam újra önmagamban. - Az olimpia után mintegy varázsütésre Ausztráliába távoztál, sok pletyka, mende-monda látott napvilágot ezzel kapcsolatosan. De szerepet játszott-e akárcsak némileg is az, hogy az ötkarikás játékokon kikaptál a tengerentúlitól, fűzögettek, hogy csák akkor nyerhetsz, ha kint élsz, ott készülsz? - Ezt is próbálták egyesek belemagyarázni a távozásomba, de nincs erről szó. Csupán arról: nyugalomra, békés körülmények közé vágytam addig, míg idehaza letisztulnak a dolgok. Azért az ötödik kontinensre, mert a peth-i világbajnokságon robbantam be a világ úszósportjába, itt szereztem életre szóló barátságokat, emlékeket. - Ha az élet úgy hozta volna, hogy elválnak útjaitok Széchy Tamáséval, de továbbra is úszol, a római vébé mit hozott volna számodra? - Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok a világ tetején... - De újra odakerültél! Melyiknek tulajdonítasz ebben nagyobb jelentőséget, a szakmai tényezőknek, hogy újra a Mester szabja meg a nap minden órájában szinte minden lépésedet vagy a pszichés tényezőknek, a helyreálló nyugalomnak? - Ezt így még nem kérdezték meg, nem is nagyon gondolkodtam rajta. Nem nagyon helyezném az egyiket a másik fölé. - Tartható ez a világ sportjában is ritkának számító jó viszony Güttler Károllyal, aki végül is az egyik legnagyobb riválisodnak számit? - Hogyne!... A medencében és azon kívül remekül kijövünk egymással. Amikor a sikerem, visszatérésem összetevőit boncolgatjuk, ezt a korrekt rivalizálást, azt, hogy egy ilyen egyéniséggel készülhetek, mint ő, azt, hogy egy ilyen kvalitású versenyző van mellettem, fontos tényezőként kell említeni. - A többi trónkövetelő a régiek közül kerül ki. - Ezt nem lehet kategorikusan kijelenteni. Persze igaz, Gillinghamel, Morhouse-val komolyan számolok. - Egyesek már Darnyi-utódként emlegetnek. Nem rak rád ez nehéz terhet? - Nagyon megtisztelő, ha így vélekednek, minden erőmmel azon leszek, hogy ennek próbáljak megfelelni, ami roppant gigászi feladat. Az erre vezető úton a legkomolyabb állomás a jövő évi olimpia lesz. A feladat nem kisebb, mint újra győzedelmeskedni száz és kétszáz mellen. Ám, ha Darnyi az etalon, akkor illik nyerni neki az idei EB-n, és tovább farigcsálni a saját maga gyártotta világcsúcsokat. Ujabb paksi neves lelépő (Kalocsai) Pénzre, de sikerélményre is vágyik Hamar beigazolódott múltheti kulisszánk jóslata: az amatőrök között eddig átlag fölötti eredményességgel szereplő paksi ökölvívó Kalocsai Zoltán a szekszárdi profiknál folytatja pályafutását. A hír amatőr szövetségi berkekben, de különösen a válogatottnál hidegzuhany, hiszen a „Kacsa" becenévre hallgató bunyóst jelölték az év elején a világbajnokságra készülő keretbe. Kalocsai azonban döntött: rátér arra az útra, amelyet egykori klubtársai (Erős, Bognár, Szili) már taposnak. Mire e sorok megjelennek, már alá is írta a szerződést az Unió Box Team Szekszárdhoz. - Úgy tudom, nem volt könnyű az átigazolás, volt klubodnál nagy erőfeszítéseket tettek, hogy maradjál. - Csak szóban, mert a valóságban semmi sem történt, csak hitegettek. Hogy náluk, mármint a paksi klubnál is alakulhat egy profi szakosztály, hogy az amatőrség mellett szereznek egy külföldi csapatot, amelynél rendszeresen szerepelhetek, de semmi biztató, így lépnem kellett. Emiatt aztán sértegettek is, olyasmiket vágtak a fejemhez, ami sértő és igaztalan. - Azt gondoltam, hogy az olimpiai szereplés lehetősége még '95-ig az amatőröknél tart ringben, ezután jön képbe a profilváltás. - Ha az olimpia biztos lenne...!? Megszigorították a részvételt, nehéz kijutni, noha lenne rá esélyem. De nincs nagy kedvem ehhez, ugyanis roppant balszerencsés voltam az eddigi EB-ken, VB-ken, vagy megsérültem, vagy mindig kifogtam a későbbi győztest, de legalábbis a dobogósok valamelyikét, amit nehezen viseltem el. No és a legutóbbi olimpia!... Úgy volt, hogy én megyek, erre a nálam két kategóriával feljebb versenyző klubtársamat, Petrovicsot vitték ki, én meg leírva csücsülhettem a tévé előtt... Elég volt, a profiknál ennél csak jobb lehet. - Nem könnyű világ, miben reménykedsz? - Abban, hogy ezzel a tudással még érhetek el sikereket, miközben anyagilag is megtalálom a számításaimat, mert ez már nagyon rám férne. A megye szekszárdi (sportági) legjobbjai A Tolna Megyei Testnevelési és Sporthivatal a Tolna Megyei Sportági Szakszövetségek Szövetségével közösen a közelmúltban rendezte meg a megyei sportági legjobbjainak ünnepélyes keretek között zajló díjkiosztó ünnepséget. A megye legjobbjaira a szakszövetségek voksoltak. Az alábbi szekszárdi sportolók bizonyultak „Tolna" legjobbjainak. Asztalitenisz: Andrics Anikó (Húsipari SE). Atlétika: Rohn Csilla, Tamás István (mindkettő Húsipari SE, mindkettő gerelyhajító). Karate: Bali Anita és Bali Ervin (mindkettő Ippon SE, Szekszárd). Kerékpár: Sztehló Anita és Istlstekker János (mindkettő Bici Tour SE). Kézilabda: Marlyn Ildikó (Szigma-Szekszárd KC). Kosárlabda: Madaras Judit (KSC Szekszárd). Rádióamatőr: Császár Valéria és Weisz János (mindkettő Rádióamatőr Klub Szekszárd). Súlyemelés: Czanka Attila (Húsipari SE). Tájékozódási futás: Balogh Róbert (Garay SE, Szekszárd). Teke: Keppel Sándor (TÁÉV Dolgozói Alapítvány). Triatlon: Varga Zsuzsanna (Vízmű SE), Varga Szabolcs (Dynamic SE). Úszás: Radva Dóra és Madaras Péter (mindkettő Vízmű SE). Vívás: Szabó Nóra (Kórház SE). Kulissza Az MLSZ megtámadta a bíróságon legfőbb tagszervezetét, az NB l-es ligát a meccsek tévéközvetitési joga és eladásának szerintük egyoldalú és öncélú birtoklása miatt. Nem kis meccs lesz a szaknévsor mintegy évi negyvenmilliója okán kirobbant összecsapás. Igaza van az MLSZ-elnöknek, Benkö Lászlónak, amikor rámutat arra, hogy újfent csak egy szűk réteg jár igazán jól, húz hasznot a futball tévé által kiaknázható reklámértékéből, miközben tovább pusztul a hátország, csökken az igazolt labdarúgók száma, szűnnek meg csapatok, ellehetetlenül a korszerű képzés, nevelés tárgyi és személyi feltételrendszere. Benkö, az ismert üzletember a saját példáján is jól tudja, érzékeli: a ma is még százmilliókat az NB I-be belepumpáló szponzorok sohasem fognak a szakmai érdekeknek megfelelően átcsoportosítani (ő és cége, a Caola, ma már többségi tulajdonosaként a Kispest felnőttcsapatát, az egerszegi NB l-es kézilabdacsapatot támogatja súlyos milliókkal, nem az utánpótlásba, nem a hátországba fektette a pénzét.) Márpedig valakinek a nagy közös ügyet is képviselnie kellene. Ö pedig momentán ilyen funkcióban van... Az NB l-es liga persze hallani sem akar arról, hogy a „Bodnár-pénzről" (Szaknévsor) részlegesen is lemondjon, hovatovább azelméletben legfőbb focihatalom, az MLSZ bábáskodása, újraelosztása folytán jusson valamennyi pénzhez. Az egész kell nekik. Kétségtelen, Sárosi Ferenc ligaelnök érvei, következtetései is respektálhatóak, valós piacgazdasági viszonyok között jobban is „ülnek", mint az MLSZ „tézisei". Csakhát itten még e tízmillió négyzetkilométeren nyugati értelemben a futballban sem beszélhetünk piacgazdasági viszonyokról. Legföljebb a jövedelmek oldalról, a titkos prémiumok és a láthatatlan (futball)jövedelmek esetében. Semleges sarokbólnézve, kétségtelenül a szövetségnél vétjük felfedezni a nemesebb célt, a magasabb rendű érdeket. Az élvonal által a tévézés jóvoltából kitermelhető milliókból a hátország is részesedjen. Mint ahogy a német Oberligának is jut - nem is kevés - a SAT és az RTL által fizetett márkamilliókból.