Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-09-17 / 28. szám

1995. SZEPTEMBER 17. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Pásztor helyett tábla őriz A máig megőrzött csodaszép sárközi népdalból egy sajátos népszokásról értesülhetünk. A szőlőőrzésről vagy szőlőpásztorkodásról énekelnek ilyen őszidőben fellépéseik alkalmával a hagyományőrző csoportok. Dr. Töttős Gábor helytörténésztől tudjuk viszont - a Tary-féle iratra támaszkodik hogy Szekszárdon nem lánycsapat, hanem magános szőlőpásztor őrizte az egyes szőlőket az égi és a földön járó tolvajoktól. „A fiatal legényt vagy leányt Lőrincnaptól (augusztus 10.) hét hétre fogadták. Az utolsó őrzőnap Szent Mihályra (szeptember 29.) esik, amely után a gazdának - vagy éppen a vincellérjének - már amúgy is akadt dolga a szőlőben, mert megkezdődtek a szüreti előkészületek, s így szemmel tudta tartani a termést, legtöbbször a tanyában (présházban) maradt éjszakára is." (Szekszárdi szőlő és bor 28. o.) A 18. században még virágkorát élő szőlpásztorkodás mára már sokat vesztett a jelentőségéből, úgy is mondhatnánk: eltűnt. Két újfajta megoldással azért még találkoztam a minap Parásztán. Egy helyen ez a felirat díszelgett: „Ne lopj! Kéij! Adok." A másikon ezt a táblára írt szöveget engedték le szemmagasságba a lugas elején: „Vigyázat, méreggel permetezve!" Csak azt nem tudom - gondolkodtam el -, hogy fogyasztja el akkor a gazda? -élMISEBOR „Igyatok ebből mindnyájan mert ez az én vérem..." A szőlő, a bor ünnepe előtt felkerestük Farkas Béla plébános urat, hogy emlékezzünk együtt a misebor történetére, s a katolikus istentiszteletben elfoglalt helyére. - Jézushoz kell visszatérnünk, az utolsó vacsorához. A szentírásban azt olvassuk, hogy Jézus kenyeret és szőlőbort használt, ezért a misebornak csak a tiszta, szőlőből készült bort értjük, használjuk. Ez nem azt jelenti, hogy a legjobb minőségű bor - hiszen nem cukrozzuk, nem javítjuk fel - hanem azt jelenti, hogy tiszta. Erre nagyon vigyázunk, hogy megbízható gazdától származzon a misebor. - Plébános úr jelenleg kinek a borával misézik? - Az egyházközségnek van szőlője, amit Varga Tibor művel, s az ő általa készített, kezelt borral. - Térjünk vissza az utolsó vacsorához... - Az utolsó vacsorán Jézus azt mondta tanítványainak: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az Újszövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára." - Jézus utolsó vacsorán történő eme felszólítása hogy történik meg a szentmisén? • - A katolikus istentisztelet középpontja: Jézus keresztozatának szimbolikus megismétlése. Az áldozati cselekmény három részből áll: A felajánlásból, a megszentelésből és az áldozásból. A felajánlásnál az áldozó pap bemutatja Istennek a kenyeret és a bort, mint az áldozat anyagát. A megszentelés során a kenyér és a bor a katolikus hit szerint átváltozik (átlényegül) Jézus testévé és vérévé, amelyet a pap felmutat a hívőknek (úrfelmutatás). Az áldozáskor á pap magához veszi a megszentelt kenyeret és bort, és az áldozó hívők is részesülnek a kovásztalan ostyából. A kenyér az életünket jelenti, a bor - Jézus vére - a szenvedés jele. Az ő szenvedéséé, amely által mi élünk. - A szentmise történetéhez fűződő legendák közül kérem plébános urat, mondjon el egyet. - Ábrahám idejében Salamon király kenyeret és bort áldozott Istennek, s ezzel a szentmisének előképe az ő áldozata. Sas Erzsébet Pár szó a pincehelyzetről Megvallom, magam is meglepődtem azon, amikor e lapszám szerkesztője arra kért, tudakolnám meg, van-e pincehelyzet Szekszárdon. Mert, hogy illik-e ünnepen, mulatságkor, pincetöltő szüret idején omlásról, a föld megnyílásáról beszélni? Végiggondoltam a dolgot, aztán megkérdeztem Szeleczki József irodavezetőt, mivel úgy vélem, az információ szüreti napok idején sem árt. Hatalmas gondok nem voltak az idén - kezdte a tájékoztatást Szeleczki József, aki azt is elmondta, kisebb beavatkozások folynak a Bocskai, a Bethlen Gábor, a Kadarka utca, Csatár és Hosszú-völgy környékén. Erre az évre 22 millió forint támogatást kértek és kaptak, amihez hozzátették a 10 millió forintnyi saját erőt. Elsősorban a kárelhárítást végzik - tudtuk meg az irodavezetőtől -, mivel megelőző jellegű munkákra nincs pénz. Program van - kb. tíz évre, évi 30-40 milliós nagyságrenddel -, ám a remény pisla. Az idén jár le ugyanis az a törvény, ami az úgynevezett „pincés városoknak" ötszázmilliót biztosított országos szinten és most nem tudni, hogy a Háry-bajszú pénzügyminiszter mit álmodik meg a központi pénzeket illetően. -éHol terem a legjobb? Ugyancsak nagy fába vágja az a fejszéjét, aki azt akaija eldönteni, hol terem a legjobb bor a szekszárdi határban. Van, aki a jobbparásztai nedűre esküszik, más az előhegyire, akad, aki azt mondja, a város fejlődése, fejlesztése a legjobb bortermő helyet vette el Baktában a beépítéssel. Visszatérve a kérdésre, úgy van ez, az ember nem tudja, melyik ujját harapja meg. Ám, hogy mégis megpróbáljuk a felvetett problémát megoldani, megkérdeztük Bésán Róbert városi főkertészt, aki elmondta, a talajadottság nagyjából azonos, a döntő a fekvés. A déli-délkeleti területen lévő szőlők adják a legjobb borokat. Előhegy, Porkolábvölgy, Bakta, Baranya-völgy, Remete és Csötönyi-völgy jöhet szóba, ha a termőhelyi tulajdonságokat, adottságokat vesszük számba, s a színt, az illatot és a zamatanyagot nézzük. A szekszárdi vörösbor - ki ne tudná szűkebb pátriánkban? - a világfajták közé sorolható és remélhető, hogy a cabernet, a kékfrankos is. Egy biztos: a szőlősgazdák mindent megtesznek azért, hogy ne tudjuk eldönteni, hol terem a legjobb bor a szekszárdi történelmi borvidéken... -élProbus, az úttörő Már a régi rómaiak is... kezdjük ezzel a közismert szófordulattal mondandónkat akkor, ha valaminek a régi, ősi mivoltára akarunk rámutatni. S ha a szekszárdi szőlőről és borról beszélünk, akkor valóban joggal alkalmazhatjuk a bevezetőben idézett kezdőszavakat. Ugyanis egyik ismertetés sem felejti el hangsúlyozni, hogy a megyeszékhelyen már az ókorban komoly kultúrája volt a bornak. Vendel István Szekszárd megyei város monográfiája című könyvében érzékletes képet fest a több, mint másfél ezer évvel ezelőtti időkről: „Az itteni szőlőtelepítés ugyancsak a rómaiak idejére esik. Az öreg Bartina, az Előhegy és a Parászta enyhe lejtőin díszlett szőlőtők már akkor érlelték a búfelejtő, a légió katonáinak is virtust adó bikavért." Bár azért az előbbiekhez érdemes hozzátenni V. Péterfi Zsuzsanna megállapítását, aki Szekszárd a római korban című tanulmányában így ír: „Maga a dombvidék a római korban is alkalmas volt szőlőskertek telepítésére.(...) Ugyanakkor tudnunk kell, hogy Pannónia még a Severusok korában is a bort importáló provinciák közé tartozott. Szekszárd sem lehetett tehát olyan számottevő bortermő vidék, mint gondolnánk." Ezzel együtt a helytörténeti munkák rendre megemlítik, hogy a római császárok közül Probus nevéhez fűződik a pannóniai szőlőtermesztés elteijesztése, fellendítése. De ki is volt tulajdonképpen Probus, aki nélkül ma lehet - bár a terület adottságait figyelembe véve egyáltalán nem biztos -, hogy nem ihatnánk a jóféle szekszárdi nedűt? Nos, a történeti munkák szerint a Krisztus után 276 és 282 között uralkodó imperátor - teljes nevén Marcus Aurelius Probus - pannóniai származású hadvezérként, a mindössze egy évig uralkodó Tacitust követően lett az Impérium Romanum vezetője. A birodalomra ekkoriban nehéz idők jártak, a barbárok szakadatlanul támadták és pusztították a határvidékeket. Ezek után érthető, hogy ebben az évszázadban szinte valamennyi uralkodó katonacsászárként kerül a trónra. Probus sikerrel vette fel a harcot a germán és szarmata néptörzsek ellen: több győztes csata eredményeként megvédte Egyiptomot, továbbá megerősítette a Duna és a Rajna határvonalát, sőt, az újjászervezésre is maradt elegendő energiája. Pannóniában eltüntette a 258-260. évi barbár betörés nyomait, majd nekilátott a tartomány fejlődését szolgáló szőlőtelepítésnek, a Sió csatornázásának és a mocsarak lecsapolásának. Nem véletlen, hogy már kortársai is a birodalom helyreállítójaként tisztelték. Művét azonban már nem fejezhette be, mivel - hasonlóan császár elődjei többségéhez - 282-ben Sirmiumban Probus is merénylet áldozata lett. A dunántúli terület, köztük Szekszárd ókori jótevőjének nevét ma egy borpalackozással és forgalmazással foglalkozó kft. őrzi a megyeszékhelyen.