Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-11 / 23. szám

1995. JÚNIUS 11. , SZEKSZÁRDI , VASARNAP 7 Hőmérő és lámpaláz Jusson szeretet minden napra! „ Tartson egy évig a gyerekek napjajusson szeretet minden napra!"-énekelték a színpadon, s a Babits művelődési központban megrendezett gyermeknapi gálaműsor végén több száz anyai, apai, testvéri és egyéb rokoni tenyér csattant össze ütemesen. i ^r Jó volt szerepelni, ^r együtt lenni ^r Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár, a Babits Mihály Művelődési Ház, a Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány valamint a POP TV által hagyományteremtő céllal megszervezett TÜCSÖKZENE gyermek popdal-és mesemondó verseny éne^<esei közül Kálmán Betti, Németh Dóra, Jókai SzilA és Nagy Adrienn a III. sz. általános iskolából érkezett. - Szilvia, hogyan jutott eszetekbe, hogy jelentkezzetek? - Énektanámőnk, Naszladi Judit biztatására kerestük meg Béresné Kollár Éva nénit a Zeneműtárban. Ö segített dalt választani is. - Aztán kiálltatok g színpadra, és elénekeltétek... - Nem, nem, nagyon sokat kellett gyakorolni. Az első válogatóra mindenki önállóan készült, később voltak próbák. Ha nem ment.valami, még a Zeneműtárba is elmentünk Éva nénihez, hogy segítsen. Szabó Edittől, aki az V. sz. általános iskolába jár, azt kérdeztem, melyik volt számára a verseny legnehezebb pillanata. - Nem felejtem, mennyire izgultam, amikor először kellett segítség nélkül zenei kísérettel énekelni. Még szerencse, hogy Gáti Laci bácsi olyan türelmes volt, s ha eltévesztettük, mosolyogva ^zdte újra mindannyiszor. A szereplések előtt kicsit lámpalázas voltam. A színpadon jobban izgultam, de a tévéfelvétel nehezebb volt. Béres Csaba, Molnár Szilviával vokált énekelt. - Ez sem volt egyszerű dolog. Minden számot meg kellett tanulnunk. Emmer Dominika és Steiner Éva az l. sz. általános iskolából, Koza Georgina a Holnap Iskolájából jött a versenyre. - Dominika, miért érte meg végigcsinálni? A próbák helyett barátnőddel sétálhattál, moziba mehettél volna... - Jó volt szerepelni, együtt lenni. Amikor Pestre utaztunk, sorra énekeltük mindenki számát. Olyan jó buli volt! Répamese és Sün Balázs A közel kétórás gálaműsorban egymást válotta ének és mese. A legfiatalabb mesemondót, a négy és fél esztendős Nagy Szilviát szerettem volna szóra bírni. A zárkózott hölgytől azonban csak annyit sikerült megtudnom, hogy a Mérey utcai óvoda kiscsoportjába jár, ahol az óvónéni elalvás előtt gyakran mesél. Kedvence Sün Balázs, akit testvérei mindig kitúrnak a házból. A hatesztendős Kubanek Dávid az elődöntőben még az okos ceruzáról mesélt, s Ruskóné Németh Judit nénivel csak később választottak egy másik „vicces" mesét. Már mondja is: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy süket, egy kopasz, meg egy vak..." Ferge Klaudia, Petz Zsófia és Béres Máté a Honvéd utcai óvoda nagycsoportosai Janikovszky Éva történeteit keltették életre, görbe tükröt tartva aggódó, szerető, féltő szülők, nagyszülők elé. „A lányok vagy vihognak rajtunk, vagy sírnak miattunk..." A mesemondók doyenjének számító Nagy László Ágay Ágnes által megfogalmazott „kamaszságaival" szórakoztatta - nemcsak a közönséget. A minap a műsorban Micimackó és Nyuszi találkozását felelevenítő fiaim szobája előtt elhaladva a hallottakra ismertem: „Megdörzsöltem a hőmérőt, hogy lázasnak tűnjek. De anyu azt kérdezte:" s kajánkodva kiabálták túl egymást: „Matekdolgozat lesz?" - Laci, Te is megdörzsölted néha a hőmérőt? - Igen..., velem is előfordult, de én nem buktam le. - Úgy tűnt számomra, van már gyakorlatod a szövegválasztásban. .. - Igen. A IV. sz. általános iskolában, ahová járok, gyakran mondtam verset. Voltak egészen jó eredményeim is, de legutóbb a városi vers- és prózamondó versenyen pedig harmadik lettem. - Mondd csak, egy 11 éves fiatalember hogyan mutatja ki, ha tetszik neki egy lány? Én már csak a régi trükkökre emlékszem: haj húzás, csipkedés. - Ha mondjuk, tetszik egy lány, ...beszélgetek vele. Nagy Janka Teodóra fotó: - kafi A színpad vonzásában Emmert Dominika a „Tücsökzene" Popdal- és mesemondó verseny bájos énekesnője a szekszárdi l-es iskola hatodik osztályába jár. - A Gyermeknapon különleges produkcióval léptek színpadra a kicsik és nagyok: mesét énekeltek, ahol te is szerepeltél... - Ez egy érdekes ötlet volt, a felkészülésnél Ruskóné Németh Judit és Béresné Kollár Éva segített nekünk. Én nem mesét választottam, hanem a Szanditól a „Papa, engedj kérlek!" című dalt énekeltem. - Miért éppen ezt? - Illik hozzám amiről énekel. - Mikor vettél először mikrofont a kezedbe? - Talán harmadikos lehettem. Vers-és mesemondó versenyeken indultam, még egy területi döntőre is sikerült továbbjutnom, ami Várdombon volt. - Ezek szerint már nem idegen tőled a színpad világa... - Nagyon jól érzem magam a színpadon, már két éve a Bartina Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjában táncolok. Nem vagyok izgulós típus, bár most Pünkösdkor először táncoltam nagyközönség előtt és egy kicsit féltem, hogy eltévesztem a lépéseket. ' - Énekelsz, táncolsz... csupa művészi elfoglaltság. Ha játszol valamilyen hangszeren és szereted az irodalmai is, akkor néhány lépés csak a színművészet... - Azt mondják, hogy van tehetségem hozzá, néha eljátszom a tanáraimat, tanárnőimat például, a terveim között szerepel, hogy talán egyszer színésznő leszek... vagy orvos. Már próbálkoztam versírással is, egészen rövid kis rímeket faragtam, de a testvérem ehhez jobban ért, mint én. Zongorázni később szeretnék megtanulni, nemcsak azért, mert szükségem lehet rá, hanem azért, mert gyönyörű a hangja. - A versenyzők hangját mivel jutalmazta a zsűri? - A verseny délutánján Budapestre utazhattunk a Nagy Cirkuszba, és mindenki választhatót magának egy kis kabalát. Én egy macit hoztam el emlékbe, ha ránézek mindig eszembe jut majd, hogy valami sikerült. - komáromi 3