Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-11 / 23. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. JÚNIUS 11. Tischler-szindróma, avagy környezet-, közérzet­és közéletszennyezés szekszárdi módra... A képviselő-testület legutóbbi közgyűlésének kétségtelenül legérde­kesebb mozzanatának az a tájékoztató ígérkezett, melynek témája Tischler János és a TECHNOMA T KFT. vállalkozása kapcsán Szek­szárdon felhalmozódott és fokozottan környezetszennyezőnek minősí­tett galvániszap jövőbeni sorsa volt. A téma egyébként annyira örökzöld, hogy az már szinte pikáns. Ami­kor 1991 kora nyarán először hírét vettük, még nem tudhattuk, hogy egy szindrómával lesz dolgunk. Ha ez ügyben bárkinek is lenne oka dicsek­vésre, lehetne akár hencegni is azzal, hogy a Városi Televízió ripertere­ként nekem sikerült elsőként lefülelnem a városba szó szerint becsem­pészett szállítmányokat. A VTV archívumában őrzött dokumentumok szerint akkoriban a rozsdás hordók zöme még a kölesdi téglagyár szárítófészerében dek­kolt, botrányt kavaró beszámolónkkal még azt sem sikerült elérnünk, hogy legalább azok ne kerüljenek be a város területére. Nyilatkozott az ÁNTSZ illetékese dr. Kis Mária, hogy veszélyes anyag, hogy szakszerűt­len a tárolása, meg aztán a három „telephelyből" kettő illegális... mind­hiába, a kölesdi maradék is ide vándorolt. A kölesdi faluatyáknak ugyanis sikerült Tischler Jánost hordóstól, galvániszapostól, káeftés­től, mindenestől kiebrudalniuk, ami - a szekszárdi folyományok isme­retében - csak a bibliai Dávid Góliát felett aratott győzelmével mérhető tett volt. Legkisebb hazánk, legkisebb megyéjének tán legkisebb megyejogú városa úgy tűnik egyelőre vesztes maradt a Tischler úrral folytatott gal­vániszap-birkózásban. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Főfel­ügyelet veszetöjétől, Langó Nándornétól a beszámoló során azt kellett megtudnunk, hogy a hatalmas mennyiségű veszélyes anyagnak csak egy töredékét sikerült biztonságosabb edényekbe átrakni, a többi hordó esetében pusztán a rozsda lett négy évvel vastagabb, na meg a veszély ugyanennyivel nagyobb. A tíz-, a húsz- és a harmincmilliós bírságok meg mint a süketnek a jóreggelt, mert hát nem is lenne „János vitéz" né­pi hős, ha nem mentette volna el már régen a maga hasznát egyéb „vál­lalkozásaiba". Nem untatnám a tisztelt olvasót hosszas számítások­kal, de mai árfolyamon a veszélyes anyagok „elsuvasztásának" hor­dónkénti tarifája, szorozva a Szekszárdra beraktározott hordók mennyiségével, bőségesen fedezné az eddig kirótt bírságok összegét. Egyszer tán megtudjuk, ami mindegy, hogy a város adta ki idő előtt a telephely-engedélyt, vagy a,főfelügyelet" mulasztotta el a körültekintő eljárást? Néhány biztos pont van az ügyben:,, Vitéz János" pontosan is­merte a joghézagokat, azokat a vállalatvezetőket, akik bérbe adták e célra az általuk irányított (mellesleg önkormányzati tulajdonú) válla­latok (!!!) területét. Ugyancsak ismerte a hivatali csinovnyikság, na meg a legitimitási zavarokkal küzdő politikai hatalom lélektanát, a ci­vil kurázsi helyét és szerepét a „közvélemény-formálás "folyamataiban. A mi biztos pontunk, hogy a városnak nincs pénze, a hatóságoknak nincs joga. Nekünk viszont kell legyen türelmünk kivárni, míg a kor­mány ad pénzt, s születik a parlamentben törvény a... na mire is?.... Ja igen, hogy mit érdemel az a hordó, amelyik mégis ki mer lyukadni...?. Kis Pál István Nem apácaképző Jogos az önvédelem - Ma Magyarországon két szakma van, ahol büntetlenül lehet selejtet gyár­tani: az egészségügy és a pedagógia, hi­szen „ csak" emberéleteket szúrhatunk el. Ha egy vasdarabból selejtet gyárt valaki, azt levonják a béréből.... - fejtette ki vé­leményét Köntösné Rajnai Annamá­ria, a szekszárdi Kolping Iskola igazga­tónője a nemrégiben lezajlott Minősí­tett Magániskola címért folytatott fel­méréssel kapcsolatban. Az Alapítványi és Egyesületi Iskolák Országos Szövetségének elnöksége '94-ben egy független szakértői bizott­ságot hozott létre, amely a nem önkor­mányzati iskolák jogi és szakmai védel­mét, ellenőrzését vállalja föl. Doku­mentumszerűen vizsgálták az intéz­mény működéséhez szükséges feltéte­leket, az alapító okiratokon, engedé­lyeken túl a pedagógiai programot, a tantervek tartalmát, egészségügyi és tűzvédelmi szempontokat, majd kikér­dezték a nevelőket, diákokat egyaránt, úgymond „pincétől a padlásig", az óra­látogatások alkalmával. Talán a módszer egy kissé a múlt rendszerre emlékeztet, mégis egyre gyakrabban bizonyítja szükségességét, hiszen megtörtént esetek, hogy nem megfelelő jogi keretek között próbál­tak iskolák kezdeni, illetve a pénzfelvé­tel után gyorsan be is zártak. A Kolping Szakmunkásképző Inté­zet és Szakiskola első kezdeményezés­ként indult az országban, két éve még kísérleti programként jegyezték, és még ma is megoszlanak a vélemények hátrányos helyzetét illetően. - Erre a felmérésre önkéntes jelentke-, zés alapján került sor. Vannak olyan is­kolák, amelyek elzárkóztak a minősítés­től, valószínűleg ott nincs minden rend­ben, hiszen ma már szinte mindenfajta oktatási módot el lehetfogadtatni, ha az kellően alátámasztott. Egy normának meg kell felelni, anélkül felelősen okta­tást fölvállalni nem lehet. Efért már ön­védelemből is úgy döntöttünk, hogy mi­nősítettük az iskolánkat. Szekszárdon még mindig nem fogadtak el bennünket, így ha bárki támadná a programot, a szakértői minősítés után már nem kéri^^ jelezheti meg a létjogosultságunkat, n^ vei voltunk már „apácaképzőtől" kezdve mindenféle jelzővel illetve. Az iskolában a lemorzsolódás csu­pán 7%, míg a városban 18-22%-os arány mutatkozik! Megfogalmazódott az a cél, hogy alsó középiskolai szinten is vállalják a tanulók oktatását, az alap­műveltségi vizsgára való felkészítését. Vannak tanulók, akik már párhuzamo­san végzik a dolgozók szakközépisko­láját, így azok a gyerekek is, akik úgy­mond perifériára kerültek nyolcadik­ban, mégiscsak eljuthatnak az érettsé­giig­- „ Végül már kissé kényelmetlenül is éreztem magam, mert nem találtak hiá­nyosságot. A minősítés öt évig érvényes, de amint alapvető hiányosságok jelent­keznek, a minősítés ismétlésére vagy megvonására kerülhet sor." Komáromi Andrea Díszkútcsere A Liszt Ferenc téren álló díszkút sorsa megpecsételődött. Az alkotó, Fusz György szobrászművész ajánlatot tett, hog> a kút felújítására megszavazott 400 ezer forintból a Képzö­és Iparművészeti Lektorátus támogatásával létrehoz, elké­Máltaiak támogatása A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szekszárdi Csoportja nevében dr. Fenyő­házi Lászlóné dr. Horváth Mária világi elnök fordult a közgyűléshez, a működés­hez, irodabérlet és postaköltséghez szükséges havi 8 ezer forint támogatásért. Ezt az összeget nem szeretnék a máltaiak az adományokból kifizetni. Elismerve á szolgálat működését, eredményeit az elesettek, a rászorulók támogatásában, a képviselők támogatták a kérést, egy összegben folyósítják a szeretetszolgálat szá­mára. Kubai kapcsolat? aláírásával érkezett levél, „felkérés táncra", amitől a szekszárdiak nem zár­kóztak el. Ám egyetértettek abban, hogy sem a kapcsolat előkészítésére, sem azt követően városvezetők egyelő­re nem utaznak a tengerentúli ország­ba, a partnerség elvi támogatásával a gazdasági kapcsolatokat kívánják segí­teni. A KSZE Rt. részéről gyümölcsöző kapcsolat lehetőségét említette Kocsis Imre Antal polgármester, hozzátévé a kubai privatizációba való bekapcsoló­dás lehetőségét. Óvatos megfogalmazással hoztak határozatot városatyáink: a kubai Ca­magüey várossal való partnervárosi kapcsolatfelvétel lehetőségéről. A kubai magykövet Carlos Trejo szít egy új müvei, egy 275 cin magas, bronz- és köanyagú, fi­gurális plasztikát a meglévő vízmedence centrumában. A szakmai zsűri szakvéleménye szerint a szobor híven visszaadja Liszt romantikus zenei világát, megőrizve az al­kotó sajátos XX. század végi plasztikai felfogását. Nos. a közgyűlés támogatta a tervet, így jövő év június 15-i« elké­szül a lér hangulatát meghatározó köztéri alkotás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom