Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-06-02 / 22. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 324 1995. JÚNIUS 11. Anti, a herflis Anton, der „herfler" El-elnéztem Keller Antalt, ahogy harmonikájával belevarázsolta a melódiát a fülekbe az énekkari fellépéseken, a talpak.alá tette a ritmust a tánccsoportok be­mutatóin vagy éppen a hangulatos batyubontó estéken a Szent István Házban. Mitagadás, engem is megfogott. Kíváncsivá tett. És mivel lehetőség is adódott, megfaggattam egy kicsit. így tudtam meg, a korán elhunyt édesapja zenészörökségét bírja, 3. osztályos korától tanulta, gyakorolta a harmonikázást, amit aztán a középiskolai évek alatt négy évre el is hanyagolt, mivel a beat és a gitár miatt a harmonika nem volt divat­ban. Nem így ment a dolog, a dunaújvárosi műszaki tanárképző ideje alatt, ami­kor is baráti esteken, diákbálokban, szakesteken Kel­ler Antalnak jutott az első nótafa szerepe. De ez még nem a német népzene volt. Bár mint említettük, édes­apja zenész volt, ám annak korai halála miatt nem ta­nulhatta tőle a harmonikázást, s az említett zenét sem. A kíváncsiság, az odafordulás mélyről jött. Úgy mondja, 1981 óta kezdett járogatni a szekszárdi sváb­bálokra, aztán egyszer a Klézli János bácsi hívta a kó­rusba harmonikázni. A mai napig is ott van, s a kórus­énekeken keresztül szerette meg a német népzenét, aztán 4-5 éve rátért a néptáncegyüttesek kísérésére is. A 4. számú iskola tánccsoportjával kezdődött a dolog, aztán jött az Ifjú Szív, majd a szálkai, a mórágyi tánc­csoport, akiknek nemcsak a zenésze, de a próbákra is eljár. Alkalmanként hívják Bátaszékra és Bonyhádra is. A harmonikás úgy vall, hogy ez most már nem hob­bi, hanem zenész vállalkozás. Az iskola képzési rend­szerének megváltozása miatt ugyanis Keller Antinak húsz év után pályát kellett változtatnia. Azt gondolta, a zene irányába megy - ment is -, ám pályázatával el­nyerte a Garancia Biztosítónál a kárszakértői posztot, így az lett a fő munkája. Mivel tevékenysége időbeli lekötöttséget jelent, kevesebb ideje jut a zenére, ezért a próbákon való részvételt le kell csökkentenie. Tánc­csoport kísérésére és az utánpótlással való foglalko­zásra szakít időt ezután is, de az eddiginél kevesebbet zenél. Csak remélni meijük, hogy nem érzik meg ezt a zenészgondokkal küzdő hagyományőrzők. Zenészgondok. Bizonyára enyhítenek rajta a Keller fiúk, akik közül a nagyob­biknak újból van affinitása a harmonika iránt, a kisebbik pedig zenetanár nö­vendéke. Ha a gyerekek szorgalma és akarata ilyen lesz, mint amilyen most - vélekedik Keller Antal -, akkor elképzelhető, hogy a következő fesztiválon fellépő tánccso­portot részben már a három Keller kíséri. Erre szívesen befizetünk. - él ­Ich sah manchmal Anton Keller, sowie er die Melodie im Laufe des Chorauf­tretens mit seiner Ziehharmonika in die Ohren musizierte, oder als er bei Erst­auffiihrung der Tanzgruppe den Rhytmus unter die Schuhsohlen zauberte, gera­deso frisch wie auf den Schwabenballen im Heiligen Stephans-Haus. Es ist nicht zu bestreiten, daB auch ich unter seinen EinfluB kam. Ich war neugierig. Einmal es gab sich die Möglichkeit, Anton auszufragen. So erfuhr ich, daB er von seinem frühverstorbenen Vater den Musikaten­$chatz geerbt hat und ab die dritte Klasse in der Grundschule das Spiel gelernt. Spater in der Mittelschule ist die Übung Jahre lang ausgeblieben. Damals ist die Beatmusik und das Gitarr.enspiel in die Mode gekommen. Aber als er in Donauneustadt an der technischen Hochschule studierte, war er immer bei jeden Freundschafttref­fen und Studentenballen der erste Vorsinger. Wie oben schon angedeutet, war Antons Vater ein Musi­kant, alsó die Neugierigkeit, das Interesse ist tiefer Ur­sprung und vom Grundé seines Herzens gekommen. Seit 1981 besucht er regelmaBig die Schwabenballe und einmal ist die Einladung von Onkel Johann Kléz­li auch gekommen: den Szekszárder Chor mit Har­monika zu begleiten. Anton ist immer noch da, singt, spielt und kennt schon gut die deutsche Volksmusik. Ja was noch mehr ist, er begleitet auch andere Tanz­gruppen: in der Szekszárder Valéria Dienes Grund­schule das „Jugendherz", in Szálka und in Maratzdie örtlichen Volkloregruppen. Er ist aber nicht nur Mu­sikbegleiter, sondern besucht auch die Probe und hilft die Fehler auszubessern. Wird er gelegentlich auch nach Baderseck und Bonnhard eingeladen. Er bekennt sich zu der Auffassung, das was er macht, nicht mehr ein Hobby, sondern ein Musikunterneh­men ist. Schade, wegen der Veránderungen des Schulbil­dungs-System muBte Anton Keller seinen ursprüng­lichen Beruf nach 20 Jahren aufgeben. Er dachte, daB er als Musiker tatig seirt wird, aber schlieBlich bekam er eine Stelle als Sachschadeverstándiger bei der Ver­sicherungnsfirma „Garancia". Seine Arbeit braucht viel Zeit, so bleibt ftir die Be­suche der Proben etwas weniger. Doch wenn er kann, geht er mit den Gruppén, spielt fröhlich, froh und oft beschaftigt er sich mit der Nachwuchs Gruppé. Tja, sind auch Musikanten Sorge, aber wir wollen nur hof­fen, man nichts davon spührt. Na und Gott sei Dank sind die Keller-Söhne noch da und beide habén Interesse Harmonika zu spielen. Es ist nicht unverstellbar, dal3 auf dem nachsten Festival schon die „drei Keller" die Volkstanzgruppenj begleiten werden. ™ Wir werden dabei sein und zwar mit Lust und Liebe. - él ­E furcsa cím nem takar mást, mint az idei pünkösdi fesztivál folyékony kenyerének a nevét. Mondják HB-nek, becézik tré­fásan écsbiónak, de azért mégiscsak HOFBRÁU, az egyik leghíresebb bajor sörgyár, a Hofbrau München terméke. A gyáralapító V. Wilhelm bajor herceg volt 1589-ben, s az a szándék vezette, hogy saját sörrel lássa el az udvart. Azóta óriási a fejlődés: ma már 29 országba exportálják, s a legszigorúbb bajor tisztasági követelmények szerint készülő sör gyártási jogát egy angol, egy finn sörgyár után a kanizsai­nak is sikerült megszerezni. Úgy tudjuk, Kanizsát csak az eredetivel azonos minőségű sör hagyhatja el. Hogy ez milyen, majd eldöntik. Dieser merkwürdige Titel bedeutet nichts anders wie das sog. „Flüssiges Brot" des diesjiihriges Pfingstfestivals. Man nannte es HB, man kosét es wit­zig „eijtschbio" (nach dem Kabelkomprogramm HBO), aber das ist doch ' das HOFBRÁU B1ER, das Produkt eines der berühmtesten bayerischen Brauerei des Hofbrau Münchens. Die Fabrik gründete - im Jahre 1589 - derehemalige Bayerischer Herzog Wilhelm der V. und er hatte damit die Absicht mit eigenes Bierden Hofrat : zu versehen. Seitdem ist die Entwicklung riesig: heute exporticrt man es in 29 Liinder und das Recht des Herstellungslizens des - nach den allén strengsten baye­rischen Reinigkeitsanforderungen entsprechend produziertes - Bieres konnten auch - nach eine englische und eine linnische Bierfabrik - die „Ka­nizsaer" bekommen. Wie wires wissen, sodarfdie Bierfabrik Kanizsa nur­im Qualitiit - mit dem Originellen HB übereinstimmende Bier verlassen. Wie es schmeckt, schon entscheiden Sie!

Next

/
Oldalképek
Tartalom