Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-05-21 / 20. szám

1995. MÁJUS 21. SZEKSZÁRDI 9 • • Ügyes... Még tart, de már hamarosan véget ér a februárban, márciusban elkészített adóbevallásaink összegezése. Tanulságos adatok halmaza kerekedhetik majd ki ebből, de dr. Bíró Zoltán, az APEH Tolna megyei igazgatója már most tudott érdekes, vagy inkább elgondolkodtató számokkal szolgálni. Ami az éves - bejelentett - összjövedelmet illeti, az a megyében 1994-ben valamivel több mint 18 milliárd forint volt. A szép summának majd háromnegyedét, egészen pontosan 73,6 százalékát a bérből és fizetésből élők jövedelme tette ki, 13 milliárd forint volt. Ugyanekkor a társas vállalkozók jövedelme az összesnek 1,4, az egyéni vállalkozóké 4,1 százaléka. A nyugdijasok jövedelme idén is, mint az elmúlt években, a teljes összeg 8 százalékát tette ki. «

k Érdekes az évek során tapasztalható változás. A főállású munkaviszonyból származó jövedelmek az inflációt követik, évente mintegy ötvenezerforintos növekedést mutatnak, tavaly Tolnában az átlag 342 ezer forint volt. A társas vállalkozásból származó jövedelem is évente 25-30 ezer forinttal nőtt, bár az összeg nagysága alig a fele az előbbinek. Viszont az egyéni vállalkozók átlagjövedelme, a bevallások szerint, évente nagyjából 30 ezer forinttal csökken. Egy maszek '92-ben még átlag 131 ezer forintot keresett egész évben, tavaly viszont mindössze 77et, tehát havonta kevesebb, mint 6 és félezer forintot. Ennyiből tartotta el családját, vett ennivalót, cipőt, ruhát, karácsonyra ajándékot, és sorolhatnám tovább. Nem kell magyarázni, valami hibádzik a kréta körül. Nálunk az adócsalás soha nem számított bűnnek, csupán úri huncutságnak. S most sokan nagyon huncutok. Évről évre nő az étvágyuk, s míg - persze nem mindenki, de legtöbben - magasan felülmúlják az átlagot életszínvonalukkal, gazdagodásukkal, az adóbevalláskora templom egerénél is szegényebbnek tüntetik fel magukat. Nem is zavarna ez senkit, ha nem egy össznépi társasjátékban, egy össztársadalmi élet-játékban csalnának. Azért, hogy a többiek rovására jussanak jogtalanul előre. Hogy, míg ők gazdagodnak, esetleg egyetlen fdlér adót sem fizetnek, az ország terheit a bérből és fizetésből élők vigyék, helyettük is. Klasszikus példa a vállalkozó, aki vadonatúj márkás autóján érkezett és a nyakában, karján lógó aranyak súlya alatt rogyadozva ment be az APEH-ba, könnyezve adta le bevallását, amiben az állt, hogy egy vasat sem keresett. De vehetünk konkrét példákat is: Tolnában tavaly egy teherautóval fuvarozó például átlagosan havi 7750forintot keresett, egy kőműves pedig mindössze havi 6810 forintot. Tény, a jövő a magángazdaságoké. Fejlődésüket segíteni kell. Az is tudott, vannak gondjaik. De Janus-arcú, képmutató meggazdagodásuk azok kárára, akiknek minden fillérjét számítógépekben az APEH nyilvántartja, egyértelműen ügyes, de enyhén szólva, nem tisztességes dolog. - sz 1 Tornyaitól máig A hagyományokat követve, a nagybányai iskolát elődjének tekintve nőtt ki és érett mai formájúvá a hódmezővásárhelyi alkotói kör. A neves előd. Tornyaitól kezdve a ma élőkig teljes képében mutatkozik meg Szekszárdon, a Művészetek Mázában az alföldi téma-, szín- és formavilág. .ló benne megmerítkezni, elidőzni az alkotások elölt. llzenetértékiiek. Keh ételünkön Kéri l.ászló: Aranymalac című festménye, Albert Ildikó: A bohóc című kisplasztikája. fotó: -kafihézség ellenére, olyan történelmi időszakot élünk, amikor megkapaszkodhatunk. Ami a népi vonulatot illeti, ahogy említettem, én abba a világba születtem. Szegényparasztiba. Aztán népi iskolákban nevelkedtem, Hajdúböszörményben, a Bocskai gimnáziumban tait elnökévé választattak '89 márciusában, de ez a bról a második Szűrös Mátyás. (Archív felvétel) nultam. Már a neve is veretes. A Veres Péter, Németh László, illyési vonal szinte természetesen lett az enyém. Na meg úgy neveltek, hogy soha ne felejtsem, honnan származom, milyen világból nőttem ki. Mindezen útmutatásokkal a választókerületemben élhetek is, mert ott is bőviben van szegény ember. Persze azért ma már más a világ, és nekünk el kell indulni a polgárosodás útján, határozottabban. - Vannak-e személyes politikai ambíciói, és van-e olyan vesszőparipája, amit mindenáron meg akar nyergelni? - Minden embernek, így egy politikusnak is kell, hogy legyenek ambíciói. Én például már túl vagyok a pályafutásom csúcspontján, ami '89 október 23ra esett. Hogy mi vár még rám? Nem lehet tudni. Azt hiszem, politikusként még jó korban vagyok. Vesszőparipám pedig a nemzeti összefogás erősítése. Bár a pártok között sohasem lehet teljes az összhang, tehát nem abszolutizálom a kérdést, de az biztos, most is olyan helyzetet élünk, olyan nagy nehézségek vannak, hogy azon csak a demokratikus erők összefogásával lehet javítani. Úgy illeszkedjünk vissza az európai fejlődés fő áramlataiba, hogy nemzeti arculatunkat megtartsuk. Ne olvadjunk fel nagytérségi egységbe. Az Európai Unió is a nemzeti identitás jegyeinek megtartását képviseli, miközben sok kérdésben közösen gondolkodunk. - Lát-e esélyt a kis falvak és a vidék talpon maradására a megszorító intézkedések után? Nem fél, hogy teljesen elszegényedünk? - Nekem nehéz kérdés. Választókerületemben Püspökladány és Nádudvar város, a többi kis település, község. Az oktatási rendszer átalakításával jön az a veszély, hogy ha áttérnének a 6+4+4-es rendszerre, a kistelepülések nem tudnák azt követni, tehát az esélyegyenlőségről már szó sem lehet. Aztán még ott a gond, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek annyi anyagi eszközzel, hogy a rájuk háruló feladatoknak eleget tegyenek. Az elszegényedés nagyon nagy probléma, úgyhogy nem tudom elfogadni a különféle szociális rendszerek leépítését, mert így is ketté szakadt a társadalom. Az embereknek úgy 10%-a él nagyon jól, a többiek nem. De nem vagyok abban a helyzetben, hogy valami más alternatívát tudnék mutatni. A szakszervezeteknek van elképzelésük, de hogy azokat a parlament akceptálja-e majd, hogy a módosító javaslatokat miképpen fogja kezelni, még nagy kérdés. - Folyton fogyó nemzet. Kulturális, fennmaradási esélyek? - Vannak elképzelések, most például a Magyarok Világszövetsége komoly koncepciót vázolt fel. A fogyás megállítására és megfordítására van már példa a franciáknál és a cseheknél. Nagyon fontos, hogy változtassunk a szemléletűnkön. Az értékek újra értékek legyenek. Ne azt hajtogassuk, hogy „mint oldott kéve" pusztul ez a nemzet, hanem hangsúlyozzuk jobban, hogy hány Nobel-díjasunk van, mennyi mindennel járultunk hozzá az emberiség műszaki-tudományos értékeihez, hogy milyen híres a humán kultúránk. Egyébként ajánlom olvasásra García Marquez legújabb könyvét, a Szerelemről és más démonokról címűt, elgondolkozás okán. Nekünk is megvan a civilizációnk, a történelmi múltunk és alapunk ahhoz, hogy megint összeszedjük magunkat. Ha felemeljük a fejünket, szerintem meg lehet fordítani ezt a bús szemléletet. Hitem szerint most sem fogunk lemaradni. Németh Judit fotó: -kafi-