Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-04-30 / 17. szám

SZEKSZÁRDI 1995. ÁPRILIS 30. WASÁRWAP Világhíres szennyeződés A n

ég

y kút titka Szekszárdi víziszony Dombóvár az ősszel szalmonellájáról lett híres. Rejtélyes módon került a fertőzés az N-l-es kútba. S a titok nyitjához még a legújabb vizsgálatok is csak messziről közelítenek. Hasonlóan kétes értékű babérokra tehet szert Szekszárd is, ha nem lesz eredményes városatyáink héten hozott döntése. A párhuzam azért is érvényes lehet, mért itt is a vízzel van gond, s a dombóváritól egészen eltérő szennyezés itt is a vízmű kútjából került a vízvezeték-hálózatba. Magyarországon sehol sem vizsgálták ^)e maradjunk a megyeszékhely problémájáA furcsa esetről egy hirtelenjében összehívott sajtótájékoztatón elmondottakból értesültek az olvasók, még 1993 júniusának közepén. Akkor a sörüzem vizét az egyik üdítőitalt gyártó világcég megbízásából külföldön ellenőrizték, s kiderült, az irodalomban is szinte ismeretlen módon diklór-etilénnel szennyezett az ivóvíz. Magyarországon annyira ismeretlen volt a vízben ez a szer, hogy akkor nem is vizsgálták sehol. Az egyébként szigorú szabvány sem írta elő a megengedhető határértéket. Akkor példás gyorsasággal tájékoztatták a sajtón keresztül a város lakóit. Később viszont, anélkül, hogy megoldódott volna, elcsendesedett az ügy. Úgy tűnt, nincs is ok aggodalomra, hiszen a szerből csak nagyon kevés van a vízben. A WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete literenként 50 mikrogrammot még megenged. Csak ennél nagyobb mennyiség veszélyes az egészségre, okoz a májban, vesében károsodást. És az is köz«

|ott, ez az anyag erősen illékony. Ha a víz nagy ületen a levegővel érintkezik, a diklór-etilén belőle eltávozik. A szekszárdi csapvízben pedig nem mindig mutatkozott a WHO-határértéknél több. Átvándorolt a másik kutakba Mellesleg a pontos mérést nehezítette, hogy alkalmas berendezés nem volt Szekszárdon, s az országban is csak kevés. Ezenkívül egy-egy vizsgálat , sok-sok ezer forintba kerül, és így már milliókat költött erre a Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft. Nem is idegesítették ezzel jó ideig a város lakóit, pedig a diklór-etilén-koncentrátum néha bizony magasra szökött. Volt olyan mérés, amikor a kút vizében a megengedett maximum sokszorosát, literenként 1300 mikrogrammot mutatott ki. Eközben viszont lázasan folyt a szennyezés okának kiderítése és a diklór-etilén-forrás kizárása. Azt sikerült egyértelművé tenni a sorozatos vízvizsgálatokkal, hogy a szokatlan vegyszer a C, D, F és az E jelű kutak vizével kerül a hálózatba. Ekkor azt a kutat, amelyik a legnagyobb töménységben adta a diklór-etilént, lezárták. Ám ezután a szer a víz áramlásával a talajban átvándorolt a másik kutakba, ott emelkedett a mennyiség. Ma a városi vezetékbe egyáltalán nem, vagy csak alig jut a négy kút vizéből. A legutóbbi vizsgálat során a különböző helyekről vett mintákban literenként 11-19 mikrogramm diklór-etilént mutattak ki. Azt viszont nem lehet megcsinálni, hogy ezeket a kutakat lezárják, mert félő, hogy akkor a vegyszer átterjed a többi kút víznyerő területére is. Ezért célszerű lenne ezek vizét a többitől elkülönítve, vagy szigorúan ipari célokra felhasználni, vagy egyszerűen elfolyatni. Katonai vegyi raktárból? A környezetvédelmi szakemberek közreműködésével a vízmű végzi a szennyeződés forrásának felkutatását. Nehezíti a munkát, hogy ilyen vegyi anyagot sem az ipar, sem a mezőgazdaság itt nem használt. Igaz, előfordulhatott, hogy a vegytisztításnál, de másutt is oldószerként használt triklóretilén a földben átalakult. Ezt sejteti az is, hogy a vizsgálatok a diklór-etilénnek több előfordulási alakját is kimutatták a vízben. Van más teória is. Mi vei a négy említett kút a városhoz legközelebbi, ún. lőtéri vízbázisra épült, s ott a közelben 1960-ig szovjet, utána a nyolcvanas évekig magyar katonai vegyi raktár volt, feltételezik, hogy onnan kerülhetettavegyszeravízadó rétegbe. Esetleg elástak vegyszeres hordókat, amik elkorrodáltak. Jelenleg a kutak közelében egészségügyi raktár van, ahol ilyen vegyszernek nyoma sem található. A vízmű csendben, a nyilvánosságot cseppet sem zavarva a tájékoztatással, keményen dolgozott az elmúlt másfél évben, hogy egészséges ivóvízzel lássa el a várost. Erőfeszítései viszont nem minden tekintetben hozták meg a kívánt eredményt, ezért került végül az ügy a képviselő-testület elé. Igaz, most is azzal a megkötéssel, hogy az információk „szolgálati használatra" szólnak, úgymond nem kötendők a nyilvánosság orrára, s az előterjesztést az újságíróknak nem is adták oda. Viszont a tárgyalás nyilvános volt. Ott Mayer János, a Szekszárdi Víz- és Csatornamű igazgatója elmondta, hogy megbízták a VITUKI RT. hidrológiai intézetét a szennyezés forrásának feltárásával. Ezért tizenöt figyelőkutat fúrnak a vízáramlás megállapítására, s célirányosan ellenőrzik a vízmintákat. Ezekkel a vizsgálatokkal a hatóság, az ÁNTSZ, a Vízügyi Igazgatóság és a Környezetvédelmi Felügyelőség is egyetért. A négy kút kiváltására - jön a nyár, több víz kell a városnak - megkezdték négy másik kút felújítását, illetve, ha kell, újakat is fúrnak. Veszélyben a húsipari kutak? Dr. Bényi Mária, a Tolna Megyei ÁNTSZ osztályvezető főorvosa megköszönte az önkormányzat segítségét, s azt is, hogy az utóbbi két hónapban a vízmű is komoly erőfeszítésekét tett. Kifejtette azt is, mivel négy nagy vízhozamú kútról van szó, ami nagyon fontos része a vízbázisnak, nagy kár lenne, ha azok kiesnének. Az pedig még nagyobb baj lenne, ha innen a szennyezés továbbterjedne és veszélyeztetné a húsipari kutakat is. Lemle Béla képviselő kérdésére elmondta a főorvos asszony, hogy Szekszárd speciális helyzetben van, ez a szennyeződés majdhogynem világhíresség, mivel párját ritkítja. A külföldi szakemberek nem is ismerik. A képviselők úgy döntöttek, az önkormányzat mindent megtesz, ami a furcsa, egyedi, és egyelőre rejtélyes vízügy megoldását, a kutak titkának kiderítését eredményezheti. Egyébként az elmúlt napokban Dombóváron is közelebb jutottak a rejtélyes szalmonellafertőzés okának kiderítéséhez. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a kút vizébe leszivároghatott a felszínen lévő szennyező anyag. Több hónappal azután, hogy egy ásott kút vizét megszínezték, s a talajon sót szórtak el, a novemberben oly sokat emlegetett N-l-es kút vizében most megjelent a színezőanyag, a sózás hatására pedig most sokszorosára nőtt a kloridion-koncentráció. Környezetvédelmi céltámogatás A szalmonellafertőzés okának egyértelmű kiderítése még várat magára. A szekszárdi diklóretiléné is. A megoldáshoz, a szennyezés megszüntetéséhez az idő mellett pénz is kell. S mivel a város szegény, úgy kell a terveket elkészíteni, hogy azokkal pályázni lehessen. Elnyerni környezetvédelmi céltámogatást, vagy, ha kiderül, hogy a szovjet vegyvédelmi raktárból származik a felszínre került vegyi anyag, kapjon a vízmű abból az alapból, ami a szovjetek okozta környezetszenynyezés megszüntetését szolgálja. - szepesi fotó: - kafi -