Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-04-16 / 15. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. ÁPRILIS 30. Népszokások nyomában Zöld erdőben jártam... Az elmúlt ötven év alatt számos régi népszokás átalakult vagy - mai szóhasználattal élve - kiment a divatból megannyi érdekes népi játékkal együtt, amelyek a falun élo emberek hétköznapjaiban és ünnepnapjaiban fontos szerepet kaptak. A népi hagyományok jelentősége és mondanivalója ma már ritkábban él az eredeti értelmezésében. A húsvét a tavaszi megújulás ünnepe, a hozzá kapcsolódó népszokásokban is erre ismerhetünk. Jó pár évvel ezelőtt a város vezetői egy francia csoportot kalauzoltak városunkban. A belváros után a Szekszárdot körülvevő hegyekvölg.vek közt megbúvó tanyákat, borpincéket szándékoztak megmutatni a vendégeknek. Az út azonban a csatári cigánysoron keresztül vezetett a delegáció mély megdöbbenésére. Mára a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb lett, az itt nyomorúságban élő cigányok közül Balogh Mihályék portáját látogattuk meg. A családfővel együtt húszan élnek az apró házban, négy generáció egy fedél alatt. Ez a porta az egyik legrendezettebb a környéken, ám a kilátástalanság rányomja bélyegét a mindennapokra. Képeink töredéket adnak a Balogh család életéből. -kafiKözépkori eredetű szokás, hogy a lányok, asszonyok felújították ruhatárukat, új kendőt, új szoknyát kaptak ajándékba(!), úgy gondolom, ezt a hagyományt mi nők igazán tudnánk értékelni. Leginkább az ételek szokása maradt fenn, ma is sonka, kalács és tojás kerül a húsvéti asztalra, viszont újabb keletű hagyomány, feltehetően német nyelvterületről terjedt el, hogy az ajándékot, a hímes tojást a nyuszi hozza. A tojás és a nyúl a termékenységjelképe, a húsvéti tojást a népszokás szerelmi ajándéknak tekinti, fogyasztásának jótékony hatást tulajdonít. Az egyik legnépszerűbb szokást, a tojásfestést egész Európában és néhány ázsiai területen is ismerik. Régen házi festékanyagokkal színeztéki hagymalé, zöld dió héja, vadalma héjának főzetébe mártva, ma egyre inkább háttérbe szorul a tojásfestés művészete, többnyire üzletben vásárolt gyári festékkel színezik a tojásokat, a patkolt tojások készítése pedig már különleges ügyességet kíván. A húsvétot megelőző negyven napon étkezési, mulatozási tilalom van érvényben, viszont számos böjti játék, szokás fűződik az ünnephez. Szokás volt nagyhét valamelyik napján megrázni a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek, de a zsendülő gazdag vetés reményében a határkerülés is ezt jelentette. Valószínűleg ma kissé furcsán hangzana, ha a játszótéren kutyasutuzni vagy manírozni hívnák egymást a gyerekek. Annak idején népszerű böjti játéknak számított az előbbi játék, ami gerendából ácsolt forgóalkalmatosság volt és egy-egy legény pörgetett rajta két másikat. A manírozás is sokkal kedveltebb szórakozást jelentett, mint a mai műanyag puska, hiszen csak bottal kellett eltalálni a feldobott golyót, akinek nem sikerült, kiesett és több leleményességet is kívánt. Kiszehajtásnak nevezték, amikor virágvasárnapon egy női ruhába öltöztetett bábut vittek végig a lányok a falun, majd vízbe dobták vagy elégették, közben énekeltek s ez azt jelentette, hogy lassan vége a böjtnek, lehet újra zsíros ételt enni. A másik, mai napig legnépszerűbb szokás a locsolkodás, ami húsvéthétfőn, más néven vízbevető hétfőn zajlott. Szomorú volt az a lány, akit senki sem öntözött meg, hiszen ez a népszerűségnek a jele is volt. Fél évszázaddal ezelőtt a magyar falvakban még hideg vízzel vödörből öntötték le a lányokat, akik úgy bújtak el a legények elől, hogy azért rájuk leljenek, ma inkább „szagosvízzel" locsolnak. Régen hímes tojást, kalácsot, egy pohár italt kaptak, ma elterjedtebb a pénzadomány. A húsvétra következő fehérvasárnap volt hagyomány a palócoknál, Dunántúlon, Somogyban, Zalában a komatálküldés. Főként fiatal lányok gyakorolták. Díszes kendővel letakart, étellel, itallal, hímes tojással, kaláccsal teli tálat küldtek egymásnak, amit mondókával kísérve adtak át. Ezután mátkának, komának szólították egymást, sírig tartó barátságot kötöttek. Ezek a hagyományok egyre inkább tűnőben vannak, marad a tavasz, a húsvét az, ami ősidőktől fogva volt: a természet megújulásának ünnepe, remélhetőleg minél több locsoló legénnyel a lányos házaknál. - k -