Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-15 / 2. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. JANUÁR 15. 8 Krumpli 99-ért, túró 84-ért Elöntött bennünket az ÁR-özön Felkészületlenül mentem a piacra. Fogalmam sem volt arról, hogy a krumpli ilyen nagyot tud ugrani, tulajdon­képpen maga mögé utasítva a benzint, a tejet, a túrót és sok minden mást. Amikor megláttam az árcédulát a ma­gánkereskedő burgonyás ládájának oldalán, hogy 90 fo­rint, enyhe szédülés fogott el. Megkérdeztem, a biztonság kedvéért, hogy csakugyan ennyibe kerül-e a krumpli. Az ismerős eladó mosolyogva felelt, lesz az még több is. Nincs krumpli az országban. Természetesen nem vettem, ha­nem végigjártam a belváros üzle­teit és kis zöldséges boltjait. Lát­tam - elég vacak kinézetű - burgo­nyácskát nyolcvan fölött, láttam ki­lencvenért és a rekordárat is meg­találtam, a Dáliában: 99 forint ké­pében. Kérdezem az áruház veze­tőjétől, mi lehet az oka ennek az el­képesztően magas árnak. Azt mondja, nekik hosszú idő óta ugyanaz a kereskedő szállítja a zöldségfélét, így a burgonyát is, és most panaszkodott, milyen nehe­Milyen vastag szeletre futja? zen jut hozzá. Alig tudja beszerez­ni. Tehát hiány van, ezért magas az ár. Mindenesetre ahol én vettem még aznap, ott 70 forintért kaptam, a lehető legszebbet. Érdekes, hogy majdnem 30 forint a különbség. Magánkereskedőnéljutottam hoz­zá a „kedvezményes" krumplihoz, aki ugyancsak messziről szállítja Szekszárdra, tehát azzal sem indo­kolható a hatalmas különbség, hogy van, akinek rengeteg pénzé­be kerül a fuvar. Mindenkinek sok­ba kerül, hiszen benzinnel hajtott járműveket használ ez is, az is. Nem hagyott nyugton a krump­liár, szóba hoztam több helyen, is­merősöknél: tudnak-e róla, mi a véleményük, mit hallottak, mi van emögött? Az egyik boltvezető ­egészen mást árusítanak - azt mondja, egy nagy pénzű ember föl­vásárolta az országban a krumplit és most kétszeres áron adják to­vább. Ezt hallotta. Más helyen olyan értesülést hoznak a tudomá­somra, hogy sokat exportáltak tő­lünk, ezért kicsi a készlet. Egy nép­művelő arra figyelmeztet, néhány héttel ezelőtt egy rádióriportban elhangzott, hogy az ötvenforintos burgonya lehet még akár száz is. Tehát valamit tudtak jó előre, akik kapcsolatban állnak a kereskede­lem bizonyos köreivel. Nem sza­bad elfelejteni, hogy igen nagy aszály volt a nyáron, biztos, hogy a kívánatosnál kevesebb termett. Na de csak fele annyi lenne, mint amennyi szükséges? Hiszen akkor már most kizárólag külföldi krumplihoz juthatnánk hozzá. Gyanús ez az egész. Legalábbis feltételezhető, hogy „segítettek a krumplinak" abban, ugorjon a to­rony csúcsa felé. És ki tudja, mire képes még a népélelmezési cikk­nek számító termék. Egyébként az év első napjaitól kezdve nézem az árcédulákat, fő­ként tej, sajt és túró mellett. Hol, mennyi, kik mekkorát emeltek. Mert bizony akadnak eltérések, akár meghökkentőek is. Amikor először értesültem róla, hogy a 160 lakásos házban lévő élelmiszer ábc-ben a negyedkilós túró 74 fo­rint, ezt véltem a maximumnak. Aztán fölfedeztem, hogy a Meinl­ben ugyanez a túró 84 forint. Igaz viszont, hogy a trappista sajt ára éppen fordított mértékű. Ahol mé­regdrága a túró, ott 500 forint alatt van a trappista - akciós kedvez­mény - emitt viszont stabilan 550 kilója. Ugyanígy a Skála Áruház­ban, s más boltokban is 550-ért kapjuk, akciótlanul. Megemlítem a túróárat egy asszonynak, akinél kávét vagy teát iszom, kitűnő büféjében. Látha­tóan indulatba jön, s azt mondja, közölte a férjével, hogy túrót ezen­túl nem vesznek. A gyerekek imádják a túrós rétest, de már ta­valy, az áremelés előtt is gondot okozott egy családi ebédre való tú­rós rétes előállítási költsége, így hát a túró törölve. Több élelmiszerboltban érdek­lődtem, kevesebb tejet vesznek-e, vagy ugyanannyi fogy. Talán mert ez az egyik legalapvetőbb élelem, alapvetőbb, mint a sajt vagy a túm. Olyan értelemben persze, hogf^ aztán már végképp nem mellőzhe­tő. A gyerekeknek is, a nyugdíja­soknak is meg kell venni. Nyugdí­jasok esetében viszont lehetséges, hogy a hónap második felében, utolsó harmadában már napi egy literre nem telik, csak félre, netán kétnaponként fél literre. Igaz, krumplira sem, rizsre sem igen ­ezt is jól fölemelték - de kenyérre, olcsó hentesárura, például hurká­ra, töpörtyűre kell hogy jusson. Embere, családja válogatja. Ahol sokat költenek cigarettára, na­gyobb a baj, ez nyilvánvaló. Ha ki­csi a^pénzük, akkor ott már - szó szerint - ennivaló helyett cigaret­tát vesznek. Belegondolni is riasztó, hogy ilyen családoknál a gyerek fejlődé­se mennyire hiányos. Ha pedig m laki megbetegszik, mivel erő: jön? Drága gyümölcsök kilóival? Több fehérjetartalmú élelemmel? Például sajttal? Netán túrós rétes­sel, ami után citromos teát iszik? Egy kiló citrom általában 150 fo­rint, de van ahol több is. Zúgolódást sehol nem hallottam a vevők között. Lehet ez véletlen is. De a hangulat feszültsége érez­hető. A csönd, a konok, vagy mél­tóságteljes hallgatás, a sorbanállók némasága már-már ijesztő. Ha úgy akarja látni, értékelni az ember, hogy fegyelmezetten veszi tudo­másul a nép, hogy most nagyon nehéz idők járnak anyagilag, akkor ez örvendetesnek is mondható, ki­fejezetten biztatónak. Valószínű­leg igaz ez is, az is. Sokat kibírtunk már, majd csak túl leszünk ezeken a keserves éveken. A méltatlanko­dás nem segít, inkább árt magának, aki „kiborul". Az újságíró ugyanolyan ember, mint a többség, mégis hajlamos ar­ra gondolni, hogy, az egyszerre jött

Next

/
Oldalképek
Tartalom