Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-15 / 2. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. JANUÁR 15. 8 Krumpli 99-ért, túró 84-ért Elöntött bennünket az ÁR-özön Felkészületlenül mentem a piacra. Fogalmam sem volt arról, hogy a krumpli ilyen nagyot tud ugrani, tulajdonképpen maga mögé utasítva a benzint, a tejet, a túrót és sok minden mást. Amikor megláttam az árcédulát a magánkereskedő burgonyás ládájának oldalán, hogy 90 forint, enyhe szédülés fogott el. Megkérdeztem, a biztonság kedvéért, hogy csakugyan ennyibe kerül-e a krumpli. Az ismerős eladó mosolyogva felelt, lesz az még több is. Nincs krumpli az országban. Természetesen nem vettem, hanem végigjártam a belváros üzleteit és kis zöldséges boltjait. Láttam - elég vacak kinézetű - burgonyácskát nyolcvan fölött, láttam kilencvenért és a rekordárat is megtaláltam, a Dáliában: 99 forint képében. Kérdezem az áruház vezetőjétől, mi lehet az oka ennek az elképesztően magas árnak. Azt mondja, nekik hosszú idő óta ugyanaz a kereskedő szállítja a zöldségfélét, így a burgonyát is, és most panaszkodott, milyen neheMilyen vastag szeletre futja? zen jut hozzá. Alig tudja beszerezni. Tehát hiány van, ezért magas az ár. Mindenesetre ahol én vettem még aznap, ott 70 forintért kaptam, a lehető legszebbet. Érdekes, hogy majdnem 30 forint a különbség. Magánkereskedőnéljutottam hozzá a „kedvezményes" krumplihoz, aki ugyancsak messziről szállítja Szekszárdra, tehát azzal sem indokolható a hatalmas különbség, hogy van, akinek rengeteg pénzébe kerül a fuvar. Mindenkinek sokba kerül, hiszen benzinnel hajtott járműveket használ ez is, az is. Nem hagyott nyugton a krumpliár, szóba hoztam több helyen, ismerősöknél: tudnak-e róla, mi a véleményük, mit hallottak, mi van emögött? Az egyik boltvezető egészen mást árusítanak - azt mondja, egy nagy pénzű ember fölvásárolta az országban a krumplit és most kétszeres áron adják tovább. Ezt hallotta. Más helyen olyan értesülést hoznak a tudomásomra, hogy sokat exportáltak tőlünk, ezért kicsi a készlet. Egy népművelő arra figyelmeztet, néhány héttel ezelőtt egy rádióriportban elhangzott, hogy az ötvenforintos burgonya lehet még akár száz is. Tehát valamit tudtak jó előre, akik kapcsolatban állnak a kereskedelem bizonyos köreivel. Nem szabad elfelejteni, hogy igen nagy aszály volt a nyáron, biztos, hogy a kívánatosnál kevesebb termett. Na de csak fele annyi lenne, mint amennyi szükséges? Hiszen akkor már most kizárólag külföldi krumplihoz juthatnánk hozzá. Gyanús ez az egész. Legalábbis feltételezhető, hogy „segítettek a krumplinak" abban, ugorjon a torony csúcsa felé. És ki tudja, mire képes még a népélelmezési cikknek számító termék. Egyébként az év első napjaitól kezdve nézem az árcédulákat, főként tej, sajt és túró mellett. Hol, mennyi, kik mekkorát emeltek. Mert bizony akadnak eltérések, akár meghökkentőek is. Amikor először értesültem róla, hogy a 160 lakásos házban lévő élelmiszer ábc-ben a negyedkilós túró 74 forint, ezt véltem a maximumnak. Aztán fölfedeztem, hogy a Meinlben ugyanez a túró 84 forint. Igaz viszont, hogy a trappista sajt ára éppen fordított mértékű. Ahol méregdrága a túró, ott 500 forint alatt van a trappista - akciós kedvezmény - emitt viszont stabilan 550 kilója. Ugyanígy a Skála Áruházban, s más boltokban is 550-ért kapjuk, akciótlanul. Megemlítem a túróárat egy asszonynak, akinél kávét vagy teát iszom, kitűnő büféjében. Láthatóan indulatba jön, s azt mondja, közölte a férjével, hogy túrót ezentúl nem vesznek. A gyerekek imádják a túrós rétest, de már tavaly, az áremelés előtt is gondot okozott egy családi ebédre való túrós rétes előállítási költsége, így hát a túró törölve. Több élelmiszerboltban érdeklődtem, kevesebb tejet vesznek-e, vagy ugyanannyi fogy. Talán mert ez az egyik legalapvetőbb élelem, alapvetőbb, mint a sajt vagy a túm. Olyan értelemben persze, hogf^ aztán már végképp nem mellőzhető. A gyerekeknek is, a nyugdíjasoknak is meg kell venni. Nyugdíjasok esetében viszont lehetséges, hogy a hónap második felében, utolsó harmadában már napi egy literre nem telik, csak félre, netán kétnaponként fél literre. Igaz, krumplira sem, rizsre sem igen ezt is jól fölemelték - de kenyérre, olcsó hentesárura, például hurkára, töpörtyűre kell hogy jusson. Embere, családja válogatja. Ahol sokat költenek cigarettára, nagyobb a baj, ez nyilvánvaló. Ha kicsi a^pénzük, akkor ott már - szó szerint - ennivaló helyett cigarettát vesznek. Belegondolni is riasztó, hogy ilyen családoknál a gyerek fejlődése mennyire hiányos. Ha pedig m laki megbetegszik, mivel erő: jön? Drága gyümölcsök kilóival? Több fehérjetartalmú élelemmel? Például sajttal? Netán túrós rétessel, ami után citromos teát iszik? Egy kiló citrom általában 150 forint, de van ahol több is. Zúgolódást sehol nem hallottam a vevők között. Lehet ez véletlen is. De a hangulat feszültsége érezhető. A csönd, a konok, vagy méltóságteljes hallgatás, a sorbanállók némasága már-már ijesztő. Ha úgy akarja látni, értékelni az ember, hogy fegyelmezetten veszi tudomásul a nép, hogy most nagyon nehéz idők járnak anyagilag, akkor ez örvendetesnek is mondható, kifejezetten biztatónak. Valószínűleg igaz ez is, az is. Sokat kibírtunk már, majd csak túl leszünk ezeken a keserves éveken. A méltatlankodás nem segít, inkább árt magának, aki „kiborul". Az újságíró ugyanolyan ember, mint a többség, mégis hajlamos arra gondolni, hogy, az egyszerre jött