Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-04-02 / 13. szám

13 1995. ÁPRILIS 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Dr. Vadas Ferenc: A 'ím^ Babits" 25 éve A szekszárdi közönség viselkedé­se, művészetek iránti fogékonysá­ga, lelkesedése nemcsak Latino­vits Zoltánt, hanem a nálunk ven­dégeskedő többi művészt is meg­lepte. Nemegyszer hangzott el az öltözőben: jobban sikerült, mint otthon. És a tömör véleménynyil­vánításban benne foglaltattak az ideális körülmények, de minde­nekelőtt a közönség, amely sajátos atmoszféra teremtésére volt ké­pes. A zenekedvelő, -szerető és -értő közönséget az Országos Filharmó­nia megyeházi hangversenyei kap­• lták 1970 előtt is az ország zenei tének áramkörébe. Az üj intéz­ményben a nagyzenekarok foga­dására is lehetőség nyílott. A zenei élet gazdagításában nem feledhetjük a fáradhatatlan Tucsni Lászlót, mint szervezőt és „minde­nest", Létay Menyhértet és Thész Lászlót, akik az előadásra kerülő műveket ismertették. Az ő érde­mük, hogy kitűnő együttesek és ki­váló szólisták a zeneirodalom leg­szebb darabjait tolmácsolhatták. Olyan vonulat ez, amelynek csú­csait az üj intézmény induló évei­ben Ferencsik Jánossal az Állami Hangversenyzenekar és Fischer Annié jelentették. Az intézmény és szervezeti A struktúrája ^^lűvelődési központunk építési költségeit a megyei tanács, a KISZ és a szakszervezet állta. Ez a közös létesítés teremtett erkölcsi alapot az utóbbiak számára, hogy egy-egy igazgatóhelyettessel ők is részt ve­gyenek az intézmény irányításá­ban. Ám legyen! De jómagam azon az alapon, hogy közös lónak türos a háta, csak azzal a feltétellel vállaltam az igazgatóságot, hogy a munkáltatói jogokat mindenki fe­lett én gyakorlom. Létrejött az egyezség az általam képviselt ala­pon, de ez nem elégítette ki a part­nerek igényeit. Először a KISZ ad­ta fel a saját igazgatóhelyettesét, aztán a szakszervezet, ezek után igazgatóhelyettesből sem kellett kettő, elegendő volt egy is Szabadi Mihály személyében. Az intézmény, amint említet­tük, április másodikán nyitotta meg kapuit. Az igazgatót és gazda­sági igazgatót egy hónappal koráb­ban nevezték ki. A szervezeti struktúra kialakítá­sánál - miután a bajai és a kaposvá­ri művelődési házakat Lazáry Je­A feledhetetlen emlékű népművelő, Kis István nővel meglátogattuk - végül is a debreceniek modelljét adaptáltuk: szervezési, módszertani és gazda­sági csoportra tagolva dolgoztunk. A csoportok között átjárás volt, csak a lényegi feladatok különültek el egymástól. A gazdaságiakhoz tartoztak a számvitellel foglalko­zók, a műszakiak és a technikaiak; a szervezők gondoskodtak a ren­dezvények előkészítéséről, propa­gandájáról, lebonyolításáról és ér­tékeléséről. Feladatuk körébe tar­tozott a közönségigény megisme­rése is. Kínosan ügyeltünk arra, hogy meghirdetett nagyrendez­vény el ne maradjon, még betegség esetén sem. Az együttműködő színházakkal sikerült egyezségre jutni abban, hogy megbetegedés esetén helyettesítő művészt hoz­nak máshonnan, s az ebből szár­mazó plusz költségeket fele-fele arányban viseljük. Hat év alatt egyetlen egyszer látszott megold­hatatlannak a helyettesítés, télvíz idején, amikor a veszprémi színé­szek díszleteket szállító teherko­csija útközben az árokba borult. Szerencsére a Gemenc Szálló­ban tartotta pihenőnapját az egyik neves szovjet táncegyüttes, amely­nek tagjai az előző napon nálunk léptek fel. Ők mentették meg a „drámai" helyzetet, parádés műso­rukat a közönség vastapssal jutal­mazta. Mi pedig az elmaradt elő­adást a későbbiekben pótoltuk. Pékné Marikának, Mináné An­nának, Bonftg Ágnesnek (akiket akkor még lánynevükön neveztek) érdeme nagyban, hogy csaknem negyvenezer látogatója volt a ház­nak már az első hónapban, aztán meg félmilliónál is több évente. A másik szakmai csoport az ún. tartalmi munkát végezte az anyaintézetben és a hálózatban is, lévén megyei művelődési köz­pont. Szakköröket, klubokat, mű­vészeti csoportokat működtetett és segített a szakreferensekkel együtt. A március elsején kinevezett két vezetőnek viszonylag kevés idő állt rendelkezésre a nyitás napjáig, de az egyik jogelőd, a népművelési ta­nácsadó munkatársainak (Szabadi Mihály, Kiss István, Németh Pál­né) segítségével sikerült elérni, hogy az avatással egy időben meg­kezdődhetett az élet: megtartotta első foglalkozását az ifjúsági és a díszítőművész klub, próbált a ka­marazenekar, a Szinkron zenekar és a néptáncegyüttes. A könyvba­rátok összejövetelén pedig részt vett Babits Mihály öccse, dr. Babits István is. Tőle testvérbátyja frissen avatott szobra előtt állva értesül­tem arról, mennyire bántja, hogy Mihály úgy halt meg, hogy nem tudta: öccse is költő. Saját verseiről tett említést, majd Goethe-fordítá­sairól beszélt, amelyek Csányi László véleménye szerint inkább a pszichológusokat érdeklik, mint az irodalomtörténészeket. Az épület maga is az újdonság erejével hatott. Büszkén mutogat­ták a helyiek vidéki rokonaiknak és ismerőseiknek. A pártközpont és a kulturális kormányzat is sok ven­déget küldött, hisz akkortájt szinte ez volt az egyetlen létesítmény ki­csi országunkban ebben a „műfaj­ban", amivel büszkélkedni lehe­tett. Jártak falai között kínaiak, franciák, németek, szovjetek, fin­nek, jugoszlávok; Tanzánia és Ve­nezuela, Ázsia, Amerika és a feke­te Afrika fiai s lányai. Meglátogatta Kádár János, a miniszterelnök, őfelsége II. Erzsébet minisztere, egy felszentelt püspök; vendégei voltak pártvezetők, államférfiak. A nagy vendégjárásból csupán há­rom élményt említenék: az egyik egy kínai vezető, a másik az angol kultuszminiszter, a harmadik Ká­dár János látogatásával kapcsola­tos. (Folytatjuk) Felhívás A Tartsay ltp. lakóközössége levélben megkereste a polgármester urat a lakótelep mellett húzódó Séd-pa­tak szennyezettségével kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a beadvány név, cím és aláírás nélkül érkezett, így a hivatal városüzemeltetési és beru­házási irodája ezúton tájékoztatja az érintetteket. • A Séd azon szakasza, mely a lakótelep mellett húzó­dik (a Hunyadi utcai hídtól délre) a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnöksége kezelésében van. Az elmúlt évhez hasonlóan irodánk - a lakók kérel­mének beadása előtt - levélben felhívta az illetékes sza­kaszmérnökség figyelmét a Séd ezen szakaszának ren­dezésére, iszaptalanítására. Ezt követően a lakótelep la­kói által írt beadvány másolatának megküldésével újból megkerestük az illetékeseket azzal, hogy a beadvány­ban rögzítetteknek megfelelően jáijanak el és erről a la­kosságot tájékoztassák. Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési és Beruházási Irodája

Next

/
Oldalképek
Tartalom