Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-08 / 1. szám

3 1995. JANUÁR 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP M, .ilyen közelebbi témakörökben tudomány az origami? kérdeztük Viszlói Emőke, Mözsön tanító magyar-történelem szakos tanárt, aki már többek között 4 éve vezet „hajtogatós" szakkört iskolájában, de majd mint kiderül, nemcsak ott. - Alkalmazása az alapfokú oktatásban, a matematikában, geometriában, a nyelvtanulásban, a művészetben, a kreativitás fejlesztésében jó, de jelentős a másokat fejlesztő terápiában, a kommunikációban, a stresszkezelésben. Aztán ott vannak az úgynevezett korlátozott területek, a kórházak, a börtönök, a halmozottan hátrányos helyzetűek, akik részébe ez a tevékenység foglalkoztatás és szórakozás is. Idetartoznak a vakok és gyengénlátók, a siketek és hallássérültek, az értelmi fogyatékosok, az autisták és a dislexiások is. Egyébként öngyógyításra is ajánlom. - Mi az ön érdeklődési köre? - Az origami az oktatásban, a terápiában és a gyógykezelésben. - Miért? - Azért kezdtem el tanítani például látássérült gyerekek között is, mert az érdekelt, hogy a bennük levő feszültséget lehet-e és hogyan lehet levezetni. Lehetőségeik korlátorzottak, világuk szűkebbre sza"bott, és néha ez a világ robban. Testi megbetegedésben, indulatkitörésben, túlzott mozgásban. De amikor fogom a vak gyerek kezét és segítek neki egy formát meghajtogatni, amit aztán már maga is meg tud csinálni, az alkotás. Aki a látásának 67 és 95%-ával nem rendelkezik, és mégis önálló modell előállítására is képes, kreatív fantáziával bír. - Kezemben egy papírmadár. Mit mondott róla az alkotója? - Azt, hogy ez a madár egy mesés országból érkezett, DélAmerikából és csodanarancsokat hozott magával. - A pszichológusok ezt nevezik szublimációnak. - A feszültségek, romboló erők áttevődnek alkotótevékenységbe, bárminek a reprodukálásába. - Értelme lesz az életnek? - Sokszor azt gondolom, hogy igen. Amikor látom a gyerekek arcán a fényt, tudom, hogy a szívük is megmelegszik. A sikernek óriási jelentősége van. - Hol foglalkozik velük? - Pécsett, a Világ Világossága Alapítvány rehabilitációs táziáját is sokkal jobban meg lehet mozgatni. Amikor például a 9 éves vak Bea elkészítvén egy 8 ágú csillagot, le is rajzolta azt, egy csigavonal került a papírra, s a belőle kinyúló ágak jelezték a fénylő sugarat, akkor elgondolkodva jegyezte meg, hogy ezek a sugarak fehéren világítanak. „Hajtogatós" művészet Az origami, ma már köztudott, hajtogatott papírt jelent, igen nemes szórakozás, felhasználása pedig érdekesen karakterizálódik mostanság. Már nem csupán a legreprezentatívabb formája a klasszikus stílusnak, hanem önálló témája a természettudományoknak, a technológiáknak és a művészeteknek is. E komplex megfontolásokból hívnak össze nemzetközi találkozókat az origami tudomány és a tudományos origami szakembereinek részvételével. intézetében, s ezért nagy köszönettel tartozom Dudái Ferencnek, a mözsi iskola igazgatójának, aki az órarendet úgy alakította, hogy hetente egyszer Pécsre mehessek. Jövőre pedig a budapesti intézetben is szeretnék origamit tanítani, s remélem, hogy országosan is beindul a képzés. - Egyáltalán, miért kezdte tanulmányozni a hajtogatást? - Az ajándékozás öröméért. Rendkívül érdekes rajzok alapján megcsinálni bármit is, így a látássérült gyerekek fan- Volt elképzelése a színekről? - Nem volt, de már hallottam, hogy a zenét is fel lehet használni az érzékeltetésre, a mélyebbek a sötétebb, a magasabbak a világosabb színek képzetét keltik. En még a hőhatásról is gondolkodom, a meleggel például a piros színt lehetne kifejezni. - Mit szeretne még elérni? - Van Hollandiában vakok számára készült origamikönyv, amiből kiemelkednek a figurák. Jó lenne itthon is ilyen. Hogy amikor a nemlátó, lépésről lépésre „megnézi" a kezével, hogyan készül például egy fenyőfa, valóban lássa, mit kell csinálnia. Amíg ilyen költséges könyvet nem sikerül előállítani, magam készítem egy-egy modell fázisait. Ezt reprodukálják a gyerekek, s néha meglepően új formákat álmodnak meg. - Nyugalma átragad az emberre. Jólesik ebben a rohanásban ilyen dolgokról beszélni. - Japánban már tanítják az origamit, pedagógiai célzattal. Itthon is lehetne... a szociálismunkás-képzésben, gyógypedagógiai főiskolán. Fegyelmet, pontosságot, az alkotás szépségét nyújtja ez a tevékenység. Ha kicsit is színesíteni lehet vele mások életét, már van értelme. - Mit tud tenni? - A Magyar Origami Magazin egyik számában és a Látatlanul című rádióműsorban felhívást tettem közzé arról, hogy ezt a munkát elkezdtem, s ha volna valaki, aki segíteni tudna, vagy foglalkozna a törekvéseimmel, megadom a címemet (Viszlói Emőke, Szekszárd, Alkotmány u. 31. III. em. 10.), fogjunk össze. Úgy gondolom, ki kéne lépni az ismeretlenségből, már vannak biztató jelek, például egy kolléganő, aki Tápiószelén él, segítene. A lépcsőket még nem tudom, fórumokra, tapasztalatcserékre lenne szükség. Aztán majd elindulunk. Sok segítséget kaptam Király Gabriella óvónőtől, rengeteg ötletet adott, aztán Kriskovics Zsuzsanna grafikusművésznőtől, aki pedig a külföldi tapasztalatait adta át. Természetesen ingyen végzem a munkám és a mözsi iskolát sem hagyom el, igen jó a közösség. - Honnan az indíttatás? A Vakok Szövetségének elnökségi tagja vagyok egyrészt. Akinek pedig minden erőmet köszönhetem, az az Isten. Kellő energiát kapok, kudarcokon átsegít, napról napra megújít. Sokat tudok a vakok életéről, a küzdeni akarásról. Meg kell ostromolni a lehetetlent. Ezt próbálom beléjük csepegtetni. Küzdeni kell és százszor is újrakezdeni. Németh Judit