Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-08 / 1. szám

3 1995. JANUÁR 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP M, .ilyen közelebbi témakö­rökben tudomány az origami? ­kérdeztük Viszlói Emőke, Mö­zsön tanító magyar-történelem szakos tanárt, aki már többek között 4 éve vezet „hajtogatós" szakkört iskolájában, de majd mint kiderül, nemcsak ott. - Alkalmazása az alapfokú oktatásban, a matematikában, geometriában, a nyelvtanulás­ban, a művészetben, a kreativi­tás fejlesztésében jó, de jelen­tős a másokat fejlesztő terápiá­ban, a kommunikációban, a stresszkezelésben. Aztán ott vannak az úgynevezett korlá­tozott területek, a kórházak, a börtönök, a halmozottan hát­rányos helyzetűek, akik részé­be ez a tevékenység foglalkoz­tatás és szórakozás is. Idetar­toznak a vakok és gyengénlá­tók, a siketek és hallássérültek, az értelmi fogyatékosok, az autisták és a dislexiások is. Egyébként öngyógyításra is ajánlom. - Mi az ön érdeklődési köre? - Az origami az oktatásban, a terápiában és a gyógykezelés­ben. - Miért? - Azért kezdtem el tanítani például látássérült gyerekek között is, mert az érdekelt, hogy a bennük levő feszültsé­get lehet-e és hogyan lehet le­vezetni. Lehetőségeik korláto­rzottak, világuk szűkebbre sza­"bott, és néha ez a világ robban. Testi megbetegedésben, indu­latkitörésben, túlzott mozgás­ban. De amikor fogom a vak gyerek kezét és segítek neki egy formát meghajtogatni, amit aztán már maga is meg tud csinálni, az alkotás. Aki a látásának 67 és 95%-ával nem rendelkezik, és mégis önálló modell előállítására is képes, kreatív fantáziával bír. - Kezemben egy papírmadár. Mit mondott róla az alkotója? - Azt, hogy ez a madár egy mesés országból érkezett, Dél­Amerikából és csodanaran­csokat hozott magával. - A pszichológusok ezt neve­zik szublimációnak. - A feszültségek, romboló erők áttevődnek alkotótevé­kenységbe, bárminek a repro­dukálásába. - Értelme lesz az életnek? - Sokszor azt gondolom, hogy igen. Amikor látom a gyerekek arcán a fényt, tudom, hogy a szívük is megmeleg­szik. A sikernek óriási jelentő­sége van. - Hol foglalkozik velük? - Pécsett, a Világ Világossá­ga Alapítvány rehabilitációs táziáját is sokkal jobban meg lehet mozgatni. Amikor pél­dául a 9 éves vak Bea elkészít­vén egy 8 ágú csillagot, le is raj­zolta azt, egy csigavonal került a papírra, s a belőle kinyúló ágak jelezték a fénylő sugarat, akkor elgondolkodva jegyezte meg, hogy ezek a sugarak fehé­ren világítanak. „Hajtogatós" művészet Az origami, ma már köztudott, hajto­gatott papírt jelent, igen nemes szórako­zás, felhasználása pedig érdekesen ka­rakterizálódik mos­tanság. Már nem csupán a legrepre­zentatívabb formája a klasszikus stílus­nak, hanem önálló témája a természet­tudományoknak, a technológiáknak és a mű­vészeteknek is. E komplex megfontolásokból hívnak össze nemzetközi találkozókat az ori­gami tudomány és a tudományos origami szakembereinek részvételével. intézetében, s ezért nagy kö­szönettel tartozom Dudái Fe­rencnek, a mözsi iskola igazga­tójának, aki az órarendet úgy alakította, hogy hetente egy­szer Pécsre mehessek. Jövőre pedig a budapesti intézetben is szeretnék origamit tanítani, s remélem, hogy országosan is beindul a képzés. - Egyáltalán, miért kezdte tanulmányozni a hajtogatást? - Az ajándékozás öröméért. Rendkívül érdekes rajzok alapján megcsinálni bármit is, így a látássérült gyerekek fan­- Volt elképzelése a színek­ről? - Nem volt, de már hallot­tam, hogy a zenét is fel lehet használni az érzékeltetésre, a mélyebbek a sötétebb, a maga­sabbak a világosabb színek kép­zetét keltik. En még a hőhatás­ról is gondolkodom, a meleggel például a piros színt lehetne ki­fejezni. - Mit szeretne még elérni? - Van Hollandiában vakok számára készült origamikönyv, amiből kiemelkednek a figurák. Jó lenne itthon is ilyen. Hogy amikor a nemlátó, lépésről lé­pésre „megnézi" a kezével, ho­gyan készül például egy fenyőfa, valóban lássa, mit kell csinálnia. Amíg ilyen költséges könyvet nem sikerül előállítani, magam készítem egy-egy modell fázi­sait. Ezt reprodukálják a gyere­kek, s néha meglepően új for­mákat álmodnak meg. - Nyugalma átragad az em­berre. Jólesik ebben a rohanás­ban ilyen dolgokról beszélni. - Japánban már tanítják az origamit, pedagógiai célzattal. Itthon is lehetne... a szociális­munkás-képzésben, gyógype­dagógiai főiskolán. Fegyelmet, pontosságot, az alkotás szépsé­gét nyújtja ez a tevékenység. Ha kicsit is színesíteni lehet vele mások életét, már van értelme. - Mit tud tenni? - A Magyar Origami Maga­zin egyik számában és a Látat­lanul című rádióműsorban fel­hívást tettem közzé arról, hogy ezt a munkát elkezdtem, s ha volna valaki, aki segíteni tud­na, vagy foglalkozna a törekvé­seimmel, megadom a címemet (Viszlói Emőke, Szekszárd, Al­kotmány u. 31. III. em. 10.), fog­junk össze. Úgy gondolom, ki kéne lépni az ismeretlenségből, már vannak biztató jelek, pél­dául egy kolléganő, aki Tápió­szelén él, segítene. A lépcsőket még nem tudom, fórumokra, tapasztalatcserékre lenne szük­ség. Aztán majd elindulunk. Sok segítséget kaptam Király Gabriella óvónőtől, rengeteg öt­letet adott, aztán Kriskovics Zsuzsanna grafikusművésznő­től, aki pedig a külföldi tapasz­talatait adta át. Természetesen ingyen végzem a munkám és a mözsi iskolát sem hagyom el, igen jó a közösség. - Honnan az indíttatás? A Vakok Szövetségének elnökségi tagja vagyok egyrészt. Akinek pedig minden erőmet köszönhetem, az az Isten. Kellő energiát kapok, kudarcokon át­segít, napról napra megújít. So­kat tudok a vakok életéről, a küzdeni akarásról. Meg kell ost­romolni a lehetetlent. Ezt pró­bálom beléjük csepegtetni. Küzdeni kell és százszor is újra­kezdeni. Németh Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom