Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1995-01-15 / 2. szám
1995. JANUÁR 15. szekszárdi 3 Előre kell menekülnünk" A odor Miklóst családi kötődései, munkája, évtizedes közéleti tevékenysége és tagadhatatlan lokálpatriotizmusa révén sokan ismerik a városban. Az elmúlt négy évben a megyeszékhely legnagyobb lélekszámú választókörzetének képviselője volt, s decemberben megismételte '90-es választási sikerét. Túl ezen, december 22i alakuló ülésén Szekszárd váos közgyűlése alpolgármesterré választotta. Ebben a minőségben beszélgettünk az új év kezdetén. - Új év, új szerepkör. Hogyan élte meg ezt a legutóbbi választást? - Nagy megtiszteltetésnek vettem, amikor polgármester úr felkért erre a szolgálatra, s a közgyűlés is bizalmat szavazott nekem. Örülök, hogy senki sem gondolta úgy, hogy ebben a városban főállású alpolgármesterre van szükség, mert ha arról lett volna szó, azt nem tudtam volna vállalni. Nem titok, és sokak előtt ismert is, hogy különböző vállalkozásokban vagyok érdekelt, de máris hangsúlyozom; ezek közül Szekszárdra egy sincs ejegyezve, sőt Tolna megyéen is csak egy működik, a többi Csongrádban és más helyeken. Erre nagyon kínosan ügyeltem, hogy semmilyen kapcsolódási pont ne legyen a helyi önkormányzattal, és a tevékenységet se a városban folytassam. Mert úgy gondolom, aki közéleti szereplésnek kitett, az nem vállalhatja ezt. Ez most így tiszteletbeli alpolgármesteri szerepkör, s én a magam gazdája vagyok abból a szempontból, hogy az időmet magam osztom be, illetve a feladatok osztják be az én időmet. Azt máris látom és érzem, hogy ez a feladat rendszerességet követel. Ezért naponta 10 órától benn vagyok a városházán, mert a polgármester úrnak is, a hivatal dolgozóinak is, és a velem kapcsolatot teremteni kívánó személyeknek is szüksége van egy olyan időpontra, amikor tudják, hogy biztosan itt találnak. A kialakult munkamegosztásban az önkormányzat öt bizottságából kettőt-kettőt felügyelnek az alpolgármesterek. Mivel korábban én a gazdasági bizottság alelnöke voltam, ismerem a munkamódszereket és a feladatokat, így ez lett az egyik, a másik feladatom pedig a szociális bizottság munkájának segítése és támogatása. - Az önkormányzati törvény értelmében ugyanaz a jogállása, mint a képviselőtársaié. Miben tehet mégis többet az alpolgármester? - Természetesen az én szavazatom is csak egy, viszont az a lehetőségem megvan, hogy akár a bizottsági anyagok, akár a testület elé kerülő témák összeállításában és előterjesztésében nagyobb a ráhatásom és sokszor a hangsúlyeltolódások is fontosak lehetnek. Alapvető és meghatározó feladatomnak egyébként azt tartom, hogy képviselőtársaimat tudjam segíteni abban, hogy felkészültebbek legyenek, jobb döntéseket hozhassanak. Hogy ne kerüljön eléjük sok ad hoc dolog, amit vagy a testületi ülés szünetében olvasnak el (amikor lobbizások vannak a folyosón) vagy olyan napirend tárgyalása közben, amikor szintén egy-egy jó döntést kellene hozniuk. Ez így nem szerencsés, ezt szeretném a minimálisra csökkenteni. - Meglátása szerint van az önkormányzatnak kellő mozgástere vagy kényszerpályára állt? - Én optimista vagyok, hiszem, hogy van kiút. Eddig is azt képviseltem - több képviselőtársammal együtt -, hogy „előre kell menekülnünk", és munkahelyteremtésben és a vállalkozók részére újabb és újabb akcióterületek, akciólehetőségek felkutatására kell koncentrálni. Nem az események után kell nekünk kullogni, hanem elöl kell járni. Ilyen előremenekülés pl. a lakásfront megmozdítása is, mert minden megépülő lakás újabb munkalehetőségeket is biztosít, s egy lakáscseréből adódóan beinduló mozgás még a kulcsmásolónak is üzletet jelent. Nagyon sok ponton jelentkezik tehát és végeláthatatlanul továbbgyűrűzik a kereskedelmi és szolgáltat ószektorban. - Az egyéni képviselői munka hogy fog együtt menni az alpolgármesterséggel? Szabad ugyanúgy lobbiznia mint az előző ciklusban? - Az egyéni képviselőnek, - úgy gondolom - nagyobb a felelőssége és sokkal több munka hárul rá. Adódik ez pl. abból is, hogy „illik" közvetlen kapcsolatban maradnia körzete lakóival, ezért fogadóórákat tart. Nekem eddig is ez volt a gyakorlatom, ezentúl is minden páratlan hétfőn megteszem ezt. Január 2-án már ezzel kezdtem az évet és már kerestek is. Természetesen körzetem képviselőjeként is vannak terveim, céljaim, de azért vagyok ezekkel nagyon óvatos, mert tudom a lehetőségeket, ismerem a források nagyon korlátozott voltát. Szeretném, ha az elkövetkező négy évben az adósságállomány csökkenne, nem pedig növekedne, akkor viszont a realitásokkal számolni kell. Azt nagyon szeretném, ha ez a testület a jövőben is felvállalná a Dienes Valéria Iskolát, a megkezdett beruházás folytatását. Szeretném, ha a központi orvosi ügyelet sorsa rendeződne, s mivel ezt célszerű a legsűrűbben lakott övezetbe vinni, így jó eséllyel pályázhat az én körzetem. Most az új koncepció szerint minden egyéni választott képviselőnek lesz egy bizonyos pénzkerete, amelyből nem nagy összegekre kell itt gondolni -, lakossági kezdeményezésekhez bizonyos támogatásokat tud adni. És ha nagy dolgok nem mennek, akkor kisebb és látványosabb dolgokkal kell előrukkolnom nekem is, Hiszem, hogy sok mindent lehet változtatni nagyobb odafigyeléssel, költségvetés-módosítás nélkül is. De ehhez az is kell, hogy a képviselő ne zárkózzon elefántcsonttoronyba, a választópolgár viszont ne legyen közömbös, szólítsa meg képviselőjét. Én hittel vallom, csak úgy lehet egy várost vezetni, ha az önkormányzat és minden önkormányzati képviselő nyitott, és mindent a város közvéleménye előtt akar csinálni. Mert akkor vélhetően a polgárok nagy része azonosul azokkal a törekvésekkel. - A jövőben nemcsak képviselőtársaival és a bizottságokkal, de a polgármesterrel is más munkakapcsolatban kell lennie. - Minden fórumon hangsúlyoztam eddig is, hogy nekem a polgármester úrral emberileg nagyon jó a viszonyom, és ez nemcsak attól van, hogy mindketten pártonkívüliként ugyan, de ugyanahhoz a képviselőcsoporthoz tartozunk. Bízom abban, hogy minden olyan ügyben, amiben a törvény lehetőséget biztosít, megpróbálhatom tehermentesíteni és segíteni a munkáját. - Alpolgármester úr, sok sikert kívánok a munkájához. Udud Teréz Fotó: - ka -