Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-03-26 / 12. szám

4 , szekszárdi USARMP 1995. MÁRCIUS 26. Tegye fel a kezét a kérdező! Tüntetők között Egy kormánydöntés utórengései MEGBOKROSODOTT A GYULA! - hirdette hatalmas transzparens a peda­gógiai főiskola aulájában hétfőn délben. A hallgatók a kormány közelmúltban ho­zott, a felsőoktatási tandíj bevezetését célul tüzö intézkedésével szemben emel­ték fel szavukat azon a demonstráción, melyén a hallgatói önkormányzat elnöke bejelentette: részt kívánnak venni a fő­városban szerdán rendezendő tiltakozó tömegmegmozduláson. Folt esett a becsületen - többek közt ezt volt hivatott jelképezni az a fekete pöttyel festett fehér szalag, amit igen sok főiskolai hallgató és több szolidáris oktató viselt e héten. De értelmezhető a jelkép más módon is: fekete pontot kapott a kormány a két héttel ezelőtt hozott gazdasági megszorító intézke­désekért, egészen pontosan kiemelten a tandíj bevezetését célzó döntéséért. A hétfői demonstráción a hallgatók szószólója kiemelte: az intézkedés megszünteti az esélyegyenlőséget, a szerényebb anyagi háttérrel rendelke­ző fiatalok továbbtanulása előtt elzáija az utat. - Mik voltak az egyetemisták, főisko­lások legfőbb követelései a csütörtöki budapesti tüntetésen?- kérdeztük Sza­bó Tamás szociális munkás hallgatót, a hallgatói önkormányzat elnökét, aki mintegy száz szekszárdi társával vett részt a megmozduláson. - Elsősorban a tandíj bevezetésének későbbre halasztása, valamint az, hogy a kormányzat ismét vegye fel a tárgyalá­sokat a hallgatói önkormányzatokkal, mert most megszűntek a kapcsolatok. Akadt azonban olyan hallgató is, aki helyeselte a kormánydöntéseket. Az egyik tanítójelölt például így érvelt: - Nem tudok egyetérteni sem a szek­szárdi, sem a fővárosi demonstrációval. Tudomásul kell végre vennünk, hogy az ingyenes tanulás időszaka véget ért. Ma, amikor a világon mindenért fizetni kell, egy ilyen rossz gazdasági helyzetben lévő ország nem lehet képes „zsebből"finan­szírozni a felsőokta tást. Szabó Tamás szerint azonban a hall­gatók többsége a demonstráció mellett voksolt. - Eles véleménykülönbségek szerin­tem nem voltak, a hallgatóság egyetértett önkormányzatunk álláspontjával. Mi végsősoron nem tandíjellenesek va­gyunk, hanem azt mondjuk, hogy a havi kétezer forintos díj bevezetése ilyen kon­díciók mellett nem lehetséges. Megfelelő hitelkonstrukciók kidolgozását várjuk s ha ezek megvalósulnak, nem hiszem, hogy bárki is tiltakozna a tandíj ellen. - Milyen hangulatban tértek haza a budapesti tüntetésről? - A tüntető tömeggel együtt - lehet­tünk olyan tizenkétezren - a Pénzügymi­nisztérium elé mentünk, ahol Bokros La­jos állta pódiumra, ám olyan lekezelően, kioktatóan beszélt a tömeghez, hogy semmi jelét nem mutatta a tárgyalási készségnek. A rengeteg közbekiabálás­ban a tüntetők közül valaki a fizetését firtatta, mire a miniszter felszólította a kérdezőt, hogy tegye fel a kezét. Miután a tüntetés kétharmad része jelentkezett, ő elmondta, hogy havi bére százhatvan­nyolcezer forint. Ezek után már senki sem csodálkozott a stíluson. A hallgatók csalódottak: úgy érzik, szóba sem álltak velük. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsé­ge mindenesetre folytatni kívánja a harcot. Hogy milyen eszközökkel, az már a jövő kérdése. O. Jazz Quartet-lemez A Szekszárdi Jazz Quartet március 13-án nyilvános rádiófelvételen szerepelt a Magyar Rádió márványtermében. Az egyórás programban a készülő, ötödik lemezük zenei anyagának egy részét mutatták be telt ház előtt. Ezen lemez nyilvános felvétele május l-jén lesz a Babits Művelődési Ház színháztermében, a Magyar Jazzkutatási Alapítvány rendezésében. • 9 Üzenet - meghalljuk egyszer? Szép este volt. Illúziókeltő. Senki sem gondolta, hogy a hatalmas mű életre kelhet teljes egészében kis szín­padon, s hogy egy öttagú zenekar nagy­zenekari hangzásokat szólaltathat meg. Frigyesi Tibor rendező tisztában volt azzal, hogy tablókat, kórusokat nem vonultathat fel, ezért a nagy szere­pek hangsúlyozásával, a tér adta lehe­tőségekben gondolkozva több prózá­val és mesélővel (Kozáry Ferenc) a mű vezérfonalát, az örök mondanivalót adta át nekünk. Az opera rövidített, ké­sőbb elsősorban fiatalokhoz szóló vál­tozata azokhoz jutott el, akik a szívük­kel nézték az előadást. Voltak techni­kai csodák is, kiváló színpadképek, és elhittük, mert el akartuk hinni, hogy magunk is erdőben, palotában, temp­lomban vagy égzengéses viharban já­runk, tudtuk, hogy a sötétség erői el­buknak, hogy győzni fog a jó, a fény, mégis drukkoltunk a szép befejezésért. Mert a nézőteret is áthatotta a hely szelleme, a genius loci. Mi voltunk minden szereplő egyszerre. Magunkra ismertünk Papageno (Sárkány Káz­mér) esendőségében, a csetlő-botló kisemberben, szerettünk volna olyan­ná válni, mint Sarastro (az örök Sarast­ro, Marczis Demeter), elhűltünk az éj királynője mesteri üveghangjain (Búzás Aida), szerettük Tamino (Lengyel Gá­bor) hevületét, Pamina (Gémes Szilvia) szerelmetes pianissimóit, a kamarazene­kar (Papp Zoltán vezényletével) teljes odaadását, sőt a kecses mozgásúvá hu­nyászkodó, őrt álló sárkányokat is. Minden olyan megnyugtató, szépsé­get árasztó és felemelő volt ezen a szín­házi bemutatón. így mént el Mozart 1791-ben, s azóta küldi biztató üzene­teit. Hátha egyszer mind meghalljuk. Judika Kéz rá tevés A kézrátevésselgyógyító „csodadoktor"reklámtáb­lája kikerült a forgalmas járdára, az ember szinte be­lebotlik. Éppen fogadónap, vagyis rátevőnap van. Mehet, aki hisz benne. Ez persze csak egy a sok efféle csodadoktor közül, hiszen a televízióban láthattunk már jó néhányat, mutatták őket kezelés, azaz kezezés közben, és utána elmondhatták különleges képessé­güket. Beszéltek a páciensek is, többnyire azt állítva, hogy eltűnt minden nyavalyájuk. Nem csoda hát, hogy a mi városunkban is nyíltan, szégyenkezés nél­kül lehet menni a kézrátevőkhöz, a városközpontban, a szokásos rendelési időben. Kézrátevés többféle van, én kettőt ismerek, a hatá­suk tagadhatatlan. Egyik: valaki ráteszi a kezét más­nak az értékeire, tehát eltulajdonítja. Lehet ez a vala­ki egy gazdag, erős cég is. Úgy teszi rá a kezét a kisebb cég vagyonára, üzemére vagy más vállalkozására, hogy bekebelezi. A nagy hal megeszi a kis halat elv alapján. Mint tudjuk, vannak csodák a piaci küzde­lemben, mert akinek a keze messzire elér, az könnyen ráteszi, amire akarja. A másik kézrátevés olyan, amit bármelyik tisztessé­ges ember megtehet. Meg is teszik sokan, az emberiség létezése óta, és az a gyanúm, hogy soha nem fog ki­menni a divatból, mert ez a legeredményesebb gyógy­mód. A nagyon szerelmes, de a már nem annyira sze­relmes férfi is szépen, kedvesen vagy gyakorlottan, ru­tinosan ráteszi a kezét az imádott hölgy kezére, vagy ezt kihagyva egyből más testrészeire és árad belőle az a jótékony hatású életerő, ami tulajdonképpen nincs is, mert nem ő belő le árad, hanem a társából, aki telje­sen egészséges. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom